Mi az ismérve egy jó navigációs rendszernek? Ha hatékonyan megtalálja a leggyorsabb, legrövidebb vagy éppen a legtakarékosabb utat A-ból B-be. Legtöbbünk számára valószínűleg a gyorsaság a fő szempont, de hogy milyen szinten optimalizálták erre a rendszereket, azt felhasználóként valószínűleg senki nem tudja megmondani.

Fontos különbség ugyanis, ha egy program, alkalmazás csak az egyén érdekeit veszi figyelembe, vagy a többi közlekedővel is számolva rendszerben dolgozik. Ugyan az élő forgalmi adatok létezése a rendszerben történő gondolkodás jele, azért a jelenlegi megoldások inkább “egoisták” – és ezt nem mi mondjuk, hanem a Google.

Kutatóik épp ezért újfajta hozzáállással kísérleteztek az Egyesült Államokban. Egy olyan hálózattudatos és együttműködésen alapuló modell demonstrációját végezték el, mely az egyéni önzés helyett a teljes közlekedési hálózat optimalizálását helyezi előtérbe. A kísérlet a való életben zajlott, igazi közlekedőkkel,

úgy, hogy erről ők nem is tudtak.

Hat hónapon át tíz amerikai nagyvárosban a szakemberek szándékosan módosították a Google Maps útvonaltervező algoritmusát. A rendszer bizonyos esetekben nem a leggyorsabb útvonalat ajánlotta fel, hanem a járművek egy egészen elenyésző részét – az összes vizsgált utazás kevesebb mint 2 százalékát – hasonló menetidejű és típusú alternatív útszakaszokra terelte át. Ezzel a módszerrel elvezettek némi forgalmat a kritikus, állandóan beduguló csomópontokról és szűk keresztmetszetekről a kevésbé terhelt mellékutak irányába.

A beavatkozás minimális volt, de hatásos. Akik az eredeti útszakaszon maradtak, azoknak mintegy 2 százalékkal nőtt az átlagsebességük, miközben az üzemanyag-fogyasztás és az emisszió 0,5-1 százalékkal csökkent. Még ennél is fontosabb, hogy a javulás a tágabb úthálózaton is éreztette a hatását, bár eléggé minimálisan. A forgalomelterelés által érintett összes útszakaszt vizsgálva az átlagsebesség 0,35 százalékkal nőtt, a reggeli és délutáni csúcsidőszakokban pedig a 0,5 százalékos javulást is elérte.

Ezek a számok ugyan kicsik, de hosszú távon nézve azért sokat dobnak a latba. A vizsgált nagyvárosok méretéből és energiaigényéből adódóan városonként évente több ezer tonna szén-dioxid-megtakarítást jelentenek.

Tudtad, hogy komoly átalakulás előtt áll a Google Térkép? Részletek itt: