Őrült rajongás? Adóoptimalizálás? Milliárdosok nosztalgiája? Jó kérdés, mi hajtja a nyolcvanas évek ritka autóinak árát a csillagos égig. Valószínűleg minden tényező egyszerre. Ma már ott tartunk, hogy egy ritkább modellért, százmillió forintos ajánlatok repkednek.
Konkrét számot is tudunk mondani: egy 1990-es BMW M3 Sport Evolution az RM Sotheby’s brit Woodcote Park-árverésén 404 375 fontért kelt el, ami mintegy 170,3 millió forint.
A vevő tehát nagyjából egy jól felszerelt új Rolls-Royce vagy egy kényelmes budapesti lakás árát tette le egy 36 éves, négyhengeres BMW-ért.
Pedig ezt a BMW-t nem értéktárgynak gyártották. A kivitel létezését a versenysportnak köszönhetjük, ez volt az E30-as generációjú BMW M3 fejlesztésének végső állomása. Maga az alapmodell M3 is a túraautózás miatt született, azért kellett belőle minimum 5000 darabot gyártani, hogy teljesítsék az FIA A csoportos homologizációs előírásait.
A BMW pedig a DTM sztárja akart maradni, ezért folyamatosan reszelték a technikát. 1987-ben bemutatták a külön nem is jelölt, de átdolgozott Evolution szériát, 1988-ban befutott az Evolution II, 1990-ben pedig az M3 Sport Evolution fejezte be az E30-as M3 történetét.
A széria 100, versenyző ügyfeleknek szánt versenyautóból és 500 utcai kivitelből állt, összesen tehát 600 példány készült. Csak Gloss Black és Brilliant Red színben gyártották. A modellre fejlesztett első koptató és a hátsó szárny is kézzel állítható volt, három fokozatot találtak, ki, amelyek el is árulják mire találták ki: Normal, Monza és Nürburgring.
A Sport Evolution kivitelben az M3 dupla vezérműtengelyes, soros négyhengeres S14-es motorja agresszívebb kialakítású főtengelyt, nagyobb furatú hengereket kapott – így pedig a lökettérfogat 2,3 literről 2,5 literre nőtt-, mellé módosított szelepeket és kipufogóleömlőt társítottak. Így sikerült 238 lóerőt kipréselni a motorból.
A Sport Evolution 10 mm-rel alacsonyabban ült, feszesebb rugókkal és gátlókkal szerelték.
Az Evo III néven is ismert modellekben a kormánykerék, a váltógomb és a kézifékkar is Alcantara borítást kapott a jobb tapadásért. Üléseit egybeépített fejtámlás, kagylósított Recaro darabokra cserélték piros biztonsági övekkel.
A fekete példány 1990. február 20-án készült, Hamburgban adták át, és az életét nem éppen fapados homologizációs különlegességként kezdte. Tolótetőt, elektromos első ablakokat, légkondicionálót és fekete bőrbelsőt is kapott. A kétezres évek elején Ázsiába került, majd jelenlegi eladója körülbelül tíz éve vásárolta meg, és visszahozta Európába.
Igazán csábító gyűjtői darabbá az alacsony futásteljesítmény teszi, a kilométeróra állása: 4503. Vagyis ez az M3 átlagosan alig 125 kilométert tett meg évente. Ráadásul megmaradt az eredeti, az autóhoz tartozó 2,5 literes motorja, és BMW Classic származási bizonyítvány is kíséri.
Ha a nyers számokat nézzük, ebben a modellben tényleg a legendás státusz a vonzó: a 2467 köbcentis, szívó négyhengeres csúcsteljesítményét 7000-es fordulaton adja le. Képes volt 6,1 másodperc alatt elérni a 100-as tempót, a végsebessége 248 km/óra volt.
A legjobb E30 M3-ak régen elszakadtak a használati értéküktől, a Sport Evolution pedig jelenleg a csúcs csúcsán ül. Az új tulajdonos aligha fogja vele végigveretni a Nürburgringet. Pedig ez az autó éppen arra született.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
