A bajorok válogatás albumán rengeteg sláger szerepel, de a hatvanas évektől a hetvenes évek közepéig gyártott E9-es kupék vitathatatlanul München valaha volt legszebb alkotásai közé tartoznak.
A Giovanni Michelotti által megálmodott, majd Wilhelm Hofmeister által finomhangolt sziluett egy egész korszakot határozott meg a BMW-nél, és megágyazott a szellemi utód, a 6-os sorozat számára is.
Teljesen mindegy volt, hogy a letisztult utcai verziót vagy a kőkemény versenyautót nézzük, az E9 mindenhol és mindenhogyan lélegzetelállítóan festett. A stílus és a mérnöki tartalom tökéletes harmóniát alkotott, amit egy irigylésre méltó motorsport-karrier is megkoronázott. Túlzás nélkül állíthatjuk: az E9 nélkül a BMW M részlege ma teljesen máshogy festene, vagy talán nem is létezne.
Egy ennyire klasszikus és ikonikus forma láttán már a flexelés gondolata is szentségtörésnek hat. De ha a munkát a legmagasabb szakmai színvonalon végzik el, a végeredmény egy vérbeli, elegáns gép lehet. Ismerjétek meg az MKO CS M5-öt.
A németországi székhelyű, kifejezetten V8-asokra szakosodott MKO GmbH csapata úgy gondolta, hogy mivel az E9 gyárilag sosem kapott nyolchengeres szívet, ők maguk orvosolják ezt a hiányosságot. Ez azonban nem egy egyszerű délutáni motorcsere volt: a projekt megvalósításához kapásból két E9-es kupéra és egy komplett E39-es M5-re volt szükség.
Az eredmény – a több mint egy évtizeddel ezelőtt befejezett MKO CS M5 – azóta számos autós magazinban megfordult, mielőtt magángyűjtőhöz került volna. Most a neves Bring a Trailer aukciós portálon keresi új gazdáját, ahol a cikk írásának pillanatában 42 225 eurón áll a licit.
Ahogy említettük, három donorautó kellett ehhez az egyetlen, különleges géphez, melynek a precíziós karosszériamunkáit Romániában végezték el. A lemezek alatt a padlólemez és az autó teljes “alsó fele” színtiszta E39 M5, míg a “felső” héj egy klasszikus E9-esé.
A modern padlólemezt szakszerűen megrövidítették, hogy tökéletesen hűek maradjanak a legendás kupé eredeti tengelytávjához és arányaihoz. Brutális mennyiségű munkaórát emésztett fel a limuzin alapok kétajtóssá alakítása.
A jármű orrában az M-részleg legendás, 4,9 literes (S62-es) V8-asa dobol. Azt nem tudni pontosan, hogy a blokk kapott-e bármilyen belső módosítást, de az M5-nél jóval könnyebb bódéval a nagyjából 400 lóerős (394 hp) erőforrásnak gyerekjáték a szélvészgyors tempó elérése. Mivel mechanikailag egy E39 M5-ről beszélünk, természetesen a hatfokozatú kézi váltó és a részlegesen önzáró differenciálmű (sperr) is a hajtáslánc része.
Kívülről az autó egy kiköpött 3.0 CSL, az egyetlen árulkodó nyom a hátul feszítő négy kipufogóvég. Korábban az M5 eredeti Style 65-ös felnijein gurult, de most már korhűbb, 19 colos Alpina kerekeken terpeszt. Odabent azonban a műszerfal – és számos más modern kényelmi extra – egyenesen a kilencvenes évek 5-öséből származik.
A márka ortodox rajongói persze valószínűleg a szívükhöz kapnak attól, ami ezzel a klasszikussal történt, de álljunk meg egy pillanatra, és értékeljük a projektbe ölt elképesztő mennyiségű mérnöki munkát.
A végeredmény könnyen lehetett volna egy elszabott, Frankenstein-szerű torzszülött, de ehelyett egy hihetetlenül letisztult, ízlésesen kivitelezett autót kaptunk. És abban is egészen biztosak lehetünk, hogy a megépítése nagyságrendekkel több pénzt emésztett fel, mint amennyit a jelenlegi licit mutat.
