Egy Mercedes-Benz W204-es (C-osztály) fenntartása sosem tartozott a legolcsóbb hobbik közé, de a típusnak van egy jól ismert, kifejezetten zsebbenyúlós típushibája. Ezzel szembesült az a norvég tulajdonos is, akinek az autója tavaly az egyik parkolás után egyszerűen megadta magát.
A kormányzár tartósan reteszelt állapotban ragadt, az autó pedig egy tapodtat sem mozdult. A diagnózis egyértelmű volt: megadta magát a kormányoszlop elektronikus zárja. A márkaszerviz a javítást és a gyári alkatrész cseréjét mintegy 20 ezer norvég koronára (nagyjából 700 ezer forintra) árazta be.
Megoldás okosba
Emberünk nem akart ekkora összeget hagyni a kasszánál egy ilyen öreg használt autó esetén. Hősünk az interneten kutakodva talált egy jóval olcsóbb alternatívát: egy úgynevezett kormányzár-emulátort. Ezt a kis eszközt 4600 koronáért (kb. 160 ezer forintért) rendelte meg futárral, majd a mellékelt leírás alapján, a saját garázsában, maga szerelte be a Mercedesbe. – írta a Motor.no magazin.
Ezeknél a Mercedes típusoknál elég kacifántos az indításgátló rendszer, klasszikus kulcsra emlékeztet az indítókártya, de nincs fizikai kapcsolat, minden elektronikusan zajlik, és a kódsorok, a kormányoszlopot záró villanymotor kommunikációjába könnyen hiba csúszhat.
Ilyenkor jöhet jól az “emulátor” ami az eredeti rendszert megkerülve azt az információt küldi a belső hálozaton, hogy minden jól sikerült, az autót lehet indítani. Ezeket az eszközöket egyszerű használattal, csak csatlakoztatást igénylő telepítéssel hirdetik.
A norvég lap által megírt esetnél a sufnituning elsőre sikeresnek tűnt, a kormány kioldott, az autó indult. Csakhogy az öröm nem tartott sokáig. Nem sokkal az emulátor beszerelése után a C-osztály elektromos rendszere teljesen megbolondult. Egymást érték az elektromos anomáliák: a világítás rakoncátlankodott, az ablaktörlők önálló életre keltek, végül pedig az indítómotor is felmondta a szolgálatot. A hibák annyira elszaporodtak, hogy a Mercedest végül trélerrel kellett beszállítani egy szervizbe, mivel teljesen alkalmatlanná vált a közlekedésre.
A márkaszerviz szakembere gyorsan átlátta a helyzetet: a rendszer egyszerűen elvesztette a kommunikációt több kulcsfontosságú vezérlőegységgel.
Az első lépés természetesen az utólagos emulátor azonnali eltávolítása és a gyári, új kormányoszlop beépítése volt. Bár a fő hiba elhárult, a lámpákkal és az ablaktörlőkkel kapcsolatos elektronikai káosz továbbra is fennállt. A Mercedesnek egy héttel később ismét vissza kellett térnie a műhelybe, és csak a második, mélyrehatóbb beavatkozás után állt helyre a rend.
A per, amit esélye sem volt megnyerni
A tulajdonos a meghurcoltatás, a trélerezés és a többszöri javítás után érthető módon őrjöngött. Úgy döntött, hogy bíróság elé citálja az utángyártott emulátort forgalmazó céget, mondván: egyértelműen az ő hibás termékük tehető felelőssé az autó teljes elektromos összeomlásáért, így követelte a költségei megtérítését.
A norvég bíróság azonban nemrégiben ítéletet hirdetett, és a Mercedes tulajdonosa csúfosan elbukta a pert. A bíró két nagyon fontos, precedensértékű körülményre hivatkozott: A szakértők által nyert egyértelmű bizonyítást, hogy kizárólag az alkatrész okozta a zárlatokat; az öregedő autóban más, rejtett elektromos problémák is közrejátszhattak.
A tulajdonos saját maga, szakmai felügyelet nélkül építette be az eszközt egy rendkívül érzékeny informatikai hálózatba, így a szakszerűtlen beszerelés gyanúja sem volt kizárható.
A végszámla: 700 ezer forint helyett 3,8 millió
Mivel a keresetet alaptalannak minősítették, a perköltség teljes egészében a pórul járt autóst terhelte. A spórolás így történelmi léptékű buktává érett. Összességében a norvég sofőr 108 600 koronát, azaz átszámítva nagyjából 3,8 millió forintot locsolt el erre a történettel mindennel együtt, amit az elején egy 700 ezres szervizszámlával megúszhatott volna. Klasszikus esete annak, amikor a legolcsóbb megoldás bizonyul a legdrágábbnak.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
