A néhai Ferdinand Piëch idején ívelt fel igazán magasra a Volkswagen-csoport csillaga- Amikor 1993 és 2002 között vezérigazgatóként regnált, a konszern legambiciózusabb mérnöki projektjei kaptak zöld utat, melyek csúcsa kétségtelenül a Bugatti Veyron volt. Piëch öröksége bonyolult: ott vannak a költséges presztízsprojektek, mint a VW Phaeton, és a látnoki, jövőbe mutató gépek, mint az XL1.
Az új ötleteket, fejlesztéseket javarészt ismerjük, de ez a különös, TT-nek látszó tárgy eddig nem került reflektorfénybe, pedig megérdemli a figyelmet.
Ez nem egy mezei TT
Bár a sziluett ismerős, ne tévesszen meg senkit: ez nem egy átlagos TT. Egyetlen példányban készült, nyolc hónap alatt, fejlesztési céllal. Lényegében egy eredeti TT karosszéria és az első generációs (B5) RS4 Avant házassága. Röviden: egy B5 RS4, amire ráhúzták a 8N-generációs TT bódéját.
Az ezredfordulón járunk, ekkor az R8 még sehol sem volt – a Lamborghini Gallardo testvérmodelljének előfutára, a Le Mans Quattro tanulmány is csak 2003-ban mutatkozott be, a gyártás pedig csak 2006-ban indult. A nagyobb teljesítményű kupék irányába tapogatózva az Audi mérnökei fogták az RS4 Avant komplett technikáját, és betuszkolták a TT kompakt teste alá.
Átkerült minden: tengelyek, motor, hátsó differenciálmű, kerekek, váltó, mind az RS4 öröksége.
V6 a VR6 helyett
A géptető alatt az RS4 legendás, 2,7 literes ikerturbós V6-osa kapott helyet. Ezzel ez a prototípus lett az egyetlen olyan TT a történelemben, amelyben valódi V6-os motor dolgozott, hiszen az első két generáció a VR6-os konstrukcióra (szűk hengerszögű V-motor) támaszkodott. (a VW Csoport egészen 2024 végéig gyártotta a VR6-os motorokat).
Ami igazán különlegessé teszi a technikát, az az elrendezés: a V6-ost itt hosszában építették be, ellentétben a normál TT-k keresztmotoros kialakításával. Ez pedig magával hozta a hajtáslánc cseréjét is: a „kommerszebb” Haldex-rendszer helyett ez a gép az RS4-ből származó, valódi, mechanikus Torsen-rendszerű quattro hajtást kapta, amely alapból több nyomatékot küld a hátsó tengelyre.
A 380 lóerő (egyes források szerint 375 LE) és a 440 Nm nyomaték egy hatfokozatú kézi váltón keresztül jutott el a négy kerékhez. A „TT Coupe RS4” nem viccelt.
Porschékat evett reggelire
A menetteljesítmények nem okoztak csalódást – elvégre ez technikai értelemben inkább volt RS4, mint TT. A 0-100-as sprintet 4,9 másodperc alatt tudta le, a végsebessége pedig elérte a 280 km/órát. A platformcsere persze hozott némi súlytöbbletet, a menetkész tömeg 1550 kilogrammra hízott, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2003-ban bemutatott VR6-os széria TT sem volt sokkal könnyebb.ú
Múzeumban őrzik
Stephan Reil, a quattro GmbH (ma már Audi Sport) egykori termékfőnöke egy 2013-as interjúban a már megszűnt Fortitude weboldalnak úgy nyilatkozott: a TT Coupe RS4 vezetése „hihetetlenül szórakoztató volt”, sőt, hozzátette, hogy a prototípus „abban az időben jobban teljesített, mint egy 911-es”. Az autót nem kímélték: közel 20 000 kilométeren át nyúzták adatokat gyűjtve.
A sorozatgyártás túl drága lett volna, és az is látszott, hogy egy magasabbra pozícionált típus létrehozása a cél, ami agresszívabb, exkluzívabb, mint a TT. A Volkswagen Csoport végül az R8-cal (és a Gallardóval való közös fejlesztéssel) valósította meg ezt a célt, és a V10-es szívómotor talán még jobb döntés volt, mint egy turbós V6-os.
Mára mindkét ikon – a TT és az R8 is – távozott az élők sorából. Az Audi azonban nem adja fel a sportautó-szegmenst: a tervek szerint 2027-ben térnek vissza a Concept C szériaváltozatával. Ezúttal azonban már tisztán elektromos hajtással.
