A Semmelweis Egyetem kutatói egy olyan új értékelési modellt dolgoztak ki, amely jóval pontosabban képes megjósolni, hogy egy sztrókon átesett beteg alkalmas-e az autóvezetésre. A Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases szaklapban megjelent tanulmány szerint a módszer csökkenti a téves döntések számát – vagyis kevesebb olyan ember vesztheti el indokolatlanul a jogosítványát, akik valójában biztonságosan tudnak vezetni.
Így zajlott a kutatás
A Rehabilitációs Klinikán 115 sztrókbeteget vizsgáltak. Először különböző kognitív teszteket végeztek velük, amelyek többek között a figyelmet, a reakcióidőt, a közlekedési szabályok ismeretét és a térbeli tájékozódást mérték. Ezután minden résztvevő 40 perces tesztvezetésen vett részt valódi forgalomban. A vizsga végén a vizsgabiztos elmondta, hogy átment-e a vizsgán – anélkül, hogy ismerte volna a tesztek eredményeit.
A kutatók ezután számítógépes modelleket készítettek, és összevetették, melyik tudta legpontosabban megtippelni a valós vezetési teljesítményt.
Mit találtak?
A legjobb előrejelzést az a modell adta, amely több különböző teszt eredményeit kombinálta:
- figyelmi és gátlási képességek,
- közlekedési szabályok ismerete,
- döntéshozatali képesség,
- reakcióidő és a látótér eltérései.
Az így összeállított rendszer nagyon pontosnak bizonyult:
- Akiket a modell „alkalmatlannak” minősített, azok 88%-a valóban megbukott a tesztvezetésen.
- Akiket „alkalmasnak” jelölt meg, azok 98%-a sikeresen teljesített.
Összességében a módszer a betegek 85%-ánál helyes döntést hozott – ez jobb eredmény, mint a jelenlegi nemzetközi gyakorlat, amely körülbelül 70–80%-os megbízhatóságot kínál.
Bevezették a „bizonytalan” kategóriát is
A kutatócsoport egy harmadik kategóriát is kialakított. Azok, akik ebbe a csoportba kerültek – körülbelül a betegek 15%-a –, további vizsgálatokra szorulnak, mielőtt végleges döntést hoznának a jogosítványukról.
„A célunk az volt, hogy három kategóriába osszuk a betegeket – alkalmas, nem alkalmas, bizonytalan –, és ezzel pontosabbá tegyük az orvosi döntéshozatalt” – mondta Szabó Gábor neuropszichológus, a tanulmány első szerzője.
Meglepő eredmények
A kutatás egyik újdonsága, hogy 26 ún. neglekt szindrómás beteget is bevontak. Ez egy olyan állapot, ahol a beteg térbeli tájékozódása sérül, és gyakran nem veszi észre a látótere egyik oldalán lévő tárgyakat.
Érdekesség, hogy közülük 12-en átmentek a tesztvezetésen, ám a kutatók figyelmeztetnek: ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindennapi forgalomban is biztonságosan vezetnének. Ezért is fontos, hogy az értékelés ne csak egyetlen teszten alapuljon.
A módszert a 2025-ös budapesti EFRR rehabilitációs konferencián is bemutatták, ahol pozitív fogadtatásban részesült. A kutatók szerint a rendszer a rehabilitáció során is hasznos lehet: a kognitív felmérésekből kiderül, mit érdemes tovább fejleszteni, majd újabb tesztekkel nyomon követhető a javulás.
