Mindig megvan a diszkrét bája annak, ha egy, a RauhRacinghez hasonló kis csapat olyan, elsőre őrültségnek tűnő projekthez adja a nevét, mint egy első generációs Renault Twingo versenyautóvá alakítása – és akármilyen hihetetlenül hangzik, a legjobb úton haladnak a kitűzött cél felé.
Merészet húzott a Twingóval a Renault, és bejött
Elvétve még ma is találkozni az utakon, illetve a használtautó-piacokon az 1993 és 2007 között gyártott, városi kisautóval, amit Patrick Le Quément, a Renault akkori vezető mérnökének irányításával alkottak meg. A cél az volt, hogy utódot kapjon a Renault 4, és ehhez az alapot a W60-ra keresztelt koncepcióautó adta. Az eredeti elképzelést két ponton változtatták meg: egyrészt megnyújtották a Twingót, másfelől ekkor kapta meg a karakteres, „mosolygós” arcát.
A képre kattintva galéria nyílik:
A végeredmény egy pofás, mégis praktikus, kis helyen elférő és jól pakolható egyterű lett, de semmiképpen sem versenyautónak szánták, bár étvágya van. Első éveiben egy 1239 köbcentiméteres, központi injektoros négyhengeres motorral gyártották, viszont azt később egy takarékosabb, 1149 köbcentiméter hengerűrtartalmú, hengerenkénti befecskendezésű blokk váltotta, amiből egy erősebb, 16 szelepes változat is készült, ami már 75 lóerőt biztosított.
Minden előnyével és hátrányával együtt is nagyon kapóssá vált a típus, elvégre több mint 2,5 millió példány gördült le a gyártósorról az első ciklusban. A következő két generáció már csak nyomokban őrizte meg az eredeti Twingo szellemét és formavilágát, ám ugyanez már nem mondható el a 2026-ban érkező Twingo E-Tech Electricről, ami visszanyúl a gyökereihez, vagyis az ős-Twingóhoz.
Hogyan lett 75 lóerőből versenyautó?
A fentiek ismeretében feltehetjük a kérdést, hogy mi keresnivalója lehet egy ilyen autónak a világ leghíresebb, egyben legveszélyesebb versenypályái között jegyzett Nordschleifén, vagy ahogy a legtöbben hívják, a Zöld Pokolban? Ahogy a németországi műhely fogalmaz, hisznek benne, hogy van élet a GT3-as kategórián túl is, ezért „valószínűtlen hősöket varázsolunk versenyautókká”.
Fotó: RauhRacing
A kemény munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis az elmúlt napokban a RauhRacing által átalakított Renault Twingo megkapta az engedélyt arra, hogy a legendás, több mint 20 kilométeres aszfaltcsíkon versenyezzenek vele. A DPN B engedélyt egy 30 körös, hivatalos tesztfutam keretében szerezte meg – ezt online elméleti képzés, gyakorlati és elméleti vizsgák, szabálykönyv-gyorstalpaló, valamint egy 8 körös gyakorlati oktatás előzte meg. A csapat már ezt megelőzően szert tett a németországi nemzeti A, valamint az FIA nemzetközi D versenylicencre, így a projekt teljes mértékben megfelel a nemzetközi követelményeknek.
Elkerülhetetlen volt azonban a szívátültetés, vagyis nem a Twingo eredeti motorjával jött össze a bravúr. A motorháztető alá a második generációs Renault Clio R.S. 172 lóerős, 2,0 literes szívó benzinmotorja került, aminek a teljesítményét 200 lóerőre tornázták fel.
Nemcsak a motorhoz nyúltak hozzá, hanem továbbfejlesztik a felfüggesztést és a fékeket is, a karosszériát pedig egy egyedi kittel tették aerodinamikusabbá. Az átfogó biztonsági fejlesztések részeként egyedi bukókeretet, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) szabványainak megfelelő versenyüléseket, valamint tűzoltó rendszert szereltek be a Twingóba.
Fotó: RauhRacing
Jelenleg a biztonsággal és az alvázzal foglalkoznak, de a tervek szerint még az idén további versenyeket fognak teljesíteni a helyi NLS-sorozatban a továbbra is ártatlanul kinéző Renault-val, mielőtt jövőre elindulnának vele a nürburgringi 24 óráson.
Nem mehetünk el szó nélkül a csapat humorérzéke mellett sem, ugyanis eddig a legabszurdabb helyzetekbe is bele tudták képzelni a Twingót, a legtöbb esetben az emlékezetes, egyben aktuális Forma-1-es pillanatokra reflektálva, mint például Nico Hülkenberg dobogójára:
Fotó: RauhRacing/Instagram
Jobban is megismerheted az első generációs Renault Twingót a Vezess korábbi cikkéből:
