Halála előtt Edward Carter óriási Ferrari-rajongó hírében állt: 2010-ben vett is egy 330 GT 2+2-t, ami legutolsó művének alapját adta. Befejezni azonban már nem tudta azt, amit elkezdett, így a Bell Sport & Classic örökölte meg a projektet, és adott életet a Ferrari 330 LMB-nek, ami nemcsak egy vadonatúj autó, hiszen igazából egy rekreációnak is tekinthető.

Ugyanis egykor a Ferrari is megépítette a 330 LMB-t – becsületes nevén a 330 Le Mans Bariettát –, mellyel az 1963-as Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, de mindössze négy példány gördült le a gyártósorról. Sőt, mi több, ezek egyike jobbkormányos volt, éppúgy, mint ez a mostani darab. Abban az évben amúgy nem volt jó éve a Ferrarinak a La Sarthe pályán, ugyanis csak egy kocsija ért célba, az is az ötödik helyen.

Ez a szál még a 250 GTO-nál – amiből nemrégiben készült egy Nissan-motoros replika – is ritkábbá teszi a 330 LMB-t, ami ráadásul erősebb is: a 4,0 literes, V12-es Colombo-motor 390 lóerős teljesítményre képes, emellett tengelytávja 20 mm-rel hosszabb, alumínium karosszériáját pedig átalakították. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a 330 LMB volt a Ferrari utolsó orrmotoros versenyautója ebben az érában.

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 1

A képre kattintva galéria nyílik!

Jócskán hozzájárult a projekt sikerességéhez Terry Hoyle is, aki szinte kívül-belülről ismeri a 4725-ös alvázat, ami az eredeti jobbkormányos 330-asé volt. A donorautót az RS Panelsnél vágatták rövidebbre, majd beépíttettek egy karosszériabakot; a teljes folyamat karton karosszériaminta használata mellett zajlott, hogy minél pontosabb legyen az eredmény.

Amikor az autó megérkezett a Bell Sport & Classic műhelyébe, a tetővel együtt már a szárnyak is fel voltak erősítve a karosszériára. A műszerfalat azonban nem szereték még be, ahogyan az ajtók kapcsán is akadtak hiányosságok. Számos alkatrészt kellett még legyártani, például az ablakrögzítőket, a fényszóró-burkolatokat, illetve a hátsó szélvédőt, a többiről nem is beszélve.

„Három év munkája van ebben a kocsiban” – fogalmazott Elliot East, a 330 LMB-projekt vezetője. „Ahogyan minden helyreállítási projektünk esetében, ezúttal is minden szempontból átgondolt részletességgel dolgoztunk. Minden kézzel épített és egyedi. Kényes egyensúly volt, hogy a modern helyreállítási technikákkal elérjük, hogy az új LMB úgy váljon a lehető legkényelmesebbé és használhatóvá, hogy közben ne sérüljön a faji jellege.”

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 2

Azért is meg kellett dolgozni, hogy a 330 LMB motorikusan is a toppon legyen: ennek érdekében növelték meg a V12-es Colombo kapacitását 3,0-ról 4,0 literesre. Úgy építették át, hogy az eredeti négy- helyett már egy ötsebességes kéziváltóra van csavarozva, javítva ezzel az autó közúti modorán. Az eredeti, Weber 42-es helyett most hat, egyedi megrendelésre készített porlasztóval rendelkezik, az üzemanyagellátásnál szintén egyedi megoldásokra volt szükség, emellett egy új hűtőventilátort is kapott.

Ilyen mozgás közben a 330 LMB reinkarnációja: