Halála előtt Edward Carter óriási Ferrari-rajongó hírében állt: 2010-ben vett is egy 330 GT 2+2-t, ami legutolsó művének alapját adta. Befejezni azonban már nem tudta azt, amit elkezdett, így a Bell Sport & Classic örökölte meg a projektet, és adott életet a Ferrari 330 LMB-nek, ami nemcsak egy vadonatúj autó, hiszen igazából egy rekreációnak is tekinthető.

Ugyanis egykor a Ferrari is megépítette a 330 LMB-t – becsületes nevén a 330 Le Mans Bariettát –, mellyel az 1963-as Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, de mindössze négy példány gördült le a gyártósorról. Sőt, mi több, ezek egyike jobbkormányos volt, éppúgy, mint ez a mostani darab. Abban az évben amúgy nem volt jó éve a Ferrarinak a La Sarthe pályán, ugyanis csak egy kocsija ért célba, az is az ötödik helyen.

Ez a szál még a 250 GTO-nál – amiből nemrégiben készült egy Nissan-motoros replika – is ritkábbá teszi a 330 LMB-t, ami ráadásul erősebb is: a 4,0 literes, V12-es Colombo-motor 390 lóerős teljesítményre képes, emellett tengelytávja 20 mm-rel hosszabb, alumínium karosszériáját pedig átalakították. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a 330 LMB volt a Ferrari utolsó orrmotoros versenyautója ebben az érában.

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 1
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 2

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 9
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 10
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 11
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 12
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 13
Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 14
Fotó megosztása:

Jócskán hozzájárult a projekt sikerességéhez Terry Hoyle is, aki szinte kívül-belülről ismeri a 4725-ös alvázat, ami az eredeti jobbkormányos 330-asé volt. A donorautót az RS Panelsnél vágatták rövidebbre, majd beépíttettek egy karosszériabakot; a teljes folyamat karton karosszériaminta használata mellett zajlott, hogy minél pontosabb legyen az eredmény.

Amikor az autó megérkezett a Bell Sport & Classic műhelyébe, a tetővel együtt már a szárnyak is fel voltak erősítve a karosszériára. A műszerfalat azonban nem szereték még be, ahogyan az ajtók kapcsán is akadtak hiányosságok. Számos alkatrészt kellett még legyártani, például az ablakrögzítőket, a fényszóró-burkolatokat, illetve a hátsó szélvédőt, a többiről nem is beszélve.

„Három év munkája van ebben a kocsiban” – fogalmazott Elliot East, a 330 LMB-projekt vezetője. „Ahogyan minden helyreállítási projektünk esetében, ezúttal is minden szempontból átgondolt részletességgel dolgoztunk. Minden kézzel épített és egyedi. Kényes egyensúly volt, hogy a modern helyreállítási technikákkal elérjük, hogy az új LMB úgy váljon a lehető legkényelmesebbé és használhatóvá, hogy közben ne sérüljön a faji jellege.”

Csak egy készült az új Ferrariból, de nem Olaszországban 15

Azért is meg kellett dolgozni, hogy a 330 LMB motorikusan is a toppon legyen: ennek érdekében növelték meg a V12-es Colombo kapacitását 3,0-ról 4,0 literesre. Úgy építették át, hogy az eredeti négy- helyett már egy ötsebességes kéziváltóra van csavarozva, javítva ezzel az autó közúti modorán. Az eredeti, Weber 42-es helyett most hat, egyedi megrendelésre készített porlasztóval rendelkezik, az üzemanyagellátásnál szintén egyedi megoldásokra volt szükség, emellett egy új hűtőventilátort is kapott.

Ilyen mozgás közben a 330 LMB reinkarnációja: