Röviden – Mercedes-Benz E 220 CDI Elegance | |
---|---|
Mi ez? |
Alapkivitel-közeli E-osztályos Mercedes, négyhengeres dízellel |
Mit tud? | Nagy tempónál is csendesen, takarékosan halad és adja a Merci-fílinget |
Mibe kerül? | Alapáron 12,8 millió, az automatás Elegance tesztautó listaára 16,7 |
Kinek jó? | Szállodáknak, nívós taxicégeknek, lízingflottáknak |
Nagy baj volt ezzel a Mercedesszel: nem volt elég drága! Ha az importőr belerendeli a tesztautóba az új, tavaly felfrissített E-osztályhoz kapható összes komoly extrát, akkor most csak a magas ár miatt sápítozhatnék. De mivel épp csak pár alapvető apróságot ikszeltek be az opciós listán, most az a baj, hogy egy családi nyaralás, több mint 1300 levezetett kilométer után úgy kellett kiszállnom a kocsiból, hogy hiába a még így is 16,7 milliós árcédula rajta, nem nyújt sokkal többet, mint egy kétharmadennyibe kerülő kommersz középkategóriás, és sokkal kevesebb benne az extra, mint egy hasonló árú japán prémiumtermékben.
Kívül: tekintélyes diplomata
A közelmúltbeli ráncfelvarráson ugyan majdnem túllőtt a célon a Mercedes: a furcsa buboréklámpákkal és a kerekded hűtőpajzzsal, az ellágyított élekkel már-már oroszosan lágyra sikerült – lásd még: modern Volgák. De azért szerencsére az összhatás a szokásos E-Klassés. Pláne feketében.
Nagy Mercedes-limuzin, büszkén viseli a csillagot (az Elegance felszereltség sajátja, az Avantgarde-nak nagy emblémája van a pajzs közepén, az alap Classicnak meg csak plakettje). Az alapméretű, mindössze 205/60 R 16-os kerekekkel csorbulna az összkép, de a tesztautó 18-as kerekei nagyon szépek, valamikor majd talán ez lesz az a nosztalgiázó márkafanatikusok számára, ami a “barokk” volt a 123-asnak.
Jók az arányok, nagy lemezfelületei, magasan húzott övvonala dacára nyúlánknak hat a 4,9 méternél épp csak kicsit rövidebb test. Nem szép autó, de tekintélyes, elegáns, méltóságteljes. Ugorgyunk.
Belül: látványos fapados
Tágas autó, nagy, de nehezen hozzáférhető és pakolható csomagtérrel, a szedánforma egyetlen igazán nagy hátrányával. Sok a rakodóhely, elöl jótékonyan növeli a térérzetet a kormányoszlopra helyezett fokozatválasztókar, biztonságot adnak a masszívan puffanó ajtók, a meredek műszerfal, a manapság szokatlanul meredeken álló üvegek. De a részletek…
Vigyázni kell az agyonextrázott csodatesztautókból ki-beugráló autós újságírónak a szájára, amikor egy alapmodell-közeli felszereltségű autóról nyilatkozik. Itt van ez a nagy, fekete Mercedes, a legtöbb ember számára álomautó (számomra is, jóval többet ér, mint amennyiért a házunkat el lehetne adni); érthető, ha sokan legszívesebben kaszára-kapára kapnának, amikor olvassák, hogy a majom firkász képes leírni egy ilyen kocsiról, hogy fapados. Hiszen, ahogy a nóta is mondja (a Két szegénylegény dallamára):
Bőr a zülése, fa a betétje, ledes a / lámpája,
autó’ a klíma, autó’ a lámpa, hétgangos / váltója.
Hat-féllel elvan, dzsí-píesz is van, a hifi / de kafa,
Száz-hetven lóval, kettőhuszonnyóccal, majd tizen / hétmilla.

Modern, ugyanakkor időtlen is a műszerfal. A Mercedesnél tudják, mekkora, pénzben is jól mérhető érték a hagyomány
A vezetőülés támladöntése és magasságállítása motoros, előre-hátra kézzel kell húzgálni, de így gyorsabb is. Ennél is nagyobb baj, hogy kihagyták a gerinctámaszt, vagyis egy jobban felszerelt Škodában kevésbé fárad el a sofőr háta hosszabb úton, mint ebben az elvileg luxusautóban. A légkondi kétzónás ugyan, de automata üzemmódban durván, erőszakosan kezd hűteni, ha pedig kézzel akarnánk beállítani a sokak által leggyakrabban használt mellkasra-lábra üzemmódot, rá kell jönnünk, hogy ilyen állása nincs a szellőzésnek. (Bár ennél sokkal egészségesebb a szélvédőre és az ablakra fújatni a hideget.) Szinte muszáj megrendelni a tényleg csodás, csendes, hatékony Thermotronic klímát, alig 290 ezres felárért (amit nyomatékosan javaslok minden vásárlónak, a memóriás, gerinctámaszos ülés mellett).
Ha az importőr még a 316 ezer forintos kulcsnélküli nyitás-indítást is berendeli az autóba, akkor ugyan elmaradt volna legemlékezetesebb nyári kalandom, de sokkal korszerűbbnek is éreztem volna a kocsit, mint mindig a kulccsal matatva. A kulcsnélküli kulcs egyébként alapáras szolgáltatás a 12,5 milliós Lexus GS 300h-ban és a 238 lóerős V6-os dízellel 15 milliós belépő árú Infiniti Q70-ben is, csak úgy mondom.
A 356 ezer forintos Becker-navigáció a kisebbik navi az étlapon, a fullos változat 1,17 millióba kerül. De ez a Becker egy kicsit röhejes, ezzel a képernyőmérettel:
Szóval nincs azzal bajom, hogy a Mercedes-Benz drága autó. Azzal van bajom, hogy ha spórolni akar vele az ember, akkor nem lesz igazán jó autó. A tálalás kiváló, gyönyörűek a részletek, lenyűgöző az összhatás, de bő 1300 kilométer és tíz nap együttélés után úgy adtam vissza a kocsit, hogy nem igazán esett nehezemre megválni tőle. Újra csak megerősödött a véleményem: az igazi Mercedes-Benz, amiért érdemes sokat dolgozni, akár még lopni, csalni, hazudni, Isten bocsássa meg, talán még politikusnak állni is, jóval efelett a 16,7 milliós fekete autó felett kezdődik. Valahol itt, ni.
Technika: a kötelező minimum
Hengerűrtartalmához mérten mai mércével mérten nem éppen kihegyezett, 170 lovas, 2,2 literes dízelmotor morog a csillag alatt. Csak négyhengeres, de legalább hosszában áll, ahogy kell. A hátsó kerekeket hajtja, ahogy kell, automata váltón keresztül, ahogy egy prémium limuzinban kell. (A váltó hétfokozatú automata, a csodás új kilencgangos váltó nemsokára jön a 220-asban is, a négyhengeresek közül egyelőre a 250 CDI jelzésű erősebbikhez jár csupán.) A kormány túlszervózott, jellegzetesen mercis futómű-geometriában dőlnek kifelé a kerekek végállásban, megint csak: ahogy kell.
A dízelmotor főleg autópályás tesztüzemben, 130-140 között gurulva 6,4 literrel beérte százon. Ez szép érték, automata váltóval, de tapasztalataim szerint egy Audi vagy egy BMW azonos teljesítménnyel fél literrel kevesebbel is beéri.
Vezetési élmény: karcos harmónia
Adatlap
Mercedes-Benz E220 CDI
Motor | 2143 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 170 LE |
Nyomaték | 400 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,7 sec |
Végsebesség | 228 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5 l / 100 km |
Városban, sztrádán egyaránt elegendő, sőt, még élvezetes is ezzel az autóval közlekedni. Van benne elég erő, hogy alkalomadtán igazolja a büszke orr keltette lekotródási kényszert a kisebb autók felé, még messze a legális sebességtartományon túl is maradnak tartalékok. Zaj semmi – csak a magasabb fordulaton feltörő karcos, cseppet sem luxusautós dízelkrahács kellemetlen egy kicsit néha, ha odalépünk neki. Öt vagy hat hengerrel azért jobb lenne az élet.
Bár a dízel Mercedes-limuzinokat jellemzően nem azok veszik, akik szeretik kikapcsolt menetstabilizálóval, félkeresztben venni a körforgalmakat esőben, ezzel az autóval ez is megoldható. Még viccesebb is az érzés, mint egy BMW-vel, sodródni a komfortos futóművön, a könnyű kormányt pödörve – úgy érzi magát az ember így rosszalkodva, mint egy csínytevő gyerek valami fekete-fehér burleszkben, aki piszkálgatja elszundikált, szmokingos nagyapja bajszát a karosszékben, és élvezi, hogy fel-felhorkant álmában a méltóságteljes öregúr.
Amit csak a Mercedes tud, azt ez a szerényen extrázott fekete kocsi is tudta: vezetni utánozhatatlanul mercis élmény, egyharmad részben a motorháztetőn álló csillag (az Elegance kivitel sajátja), egyharmad részben a hajókéhoz hasonló kormányzás, egyharmad részben a nyugisan erőteljes motor és a kissé megfontoltan, de mindig finoman működő váltó miatt.
De azért itt is elő-előjön, hogy ez a kocsi túl olcsó volt. Már a Focusba és a Golfba is rendelhető követőradaros tempomat, furcsa, hogy a 16,7 milliós autó nem lassít magától, ha utolér valakit. Az automata éjszakai reflektorkapcsolót is kívánná az ember, és minden parkolásnál egy sóhajjal kellett tudomásul vennem, hogy a tolatókamera sem fért bele a keretbe, miközben a Nissan Note-ban körpanorámás rendszer fogadott nemrég. Egy kicsit taxisan egyszerű ez a szép, nagy, drága autó.
Ár: a szokásos
A Mercedes hagyományosan felülárazza magát a Nagy Német Prémiumtrió másik két tagjával szemben, szinte minden kategóriában. Nincs ez másképp a felső-középben sem:
Az E220 CDI alapmodell és versenytársai (automatával) | Listaár, forint |
|
Mercedes-Benz E220 CDI aut. (170 LE) | 13 644 460 | |
BMW 520d aut. (184 LE) | 12 347 700 | |
Audi A6 2.0 TDI DPF MultiTronic (177 LE) | 12 290 170 | |
Jaguar XF 2.0d aut. (200 LE) | 14 284 000 |
A Mercedes árának fő tétele a csillag. Ha a korábban említett két japán felső-középkategóriás felszereltségét nézem azonos ár mellett, röhejesen hat a fekete E-osztályos tudása. Ha pedig a bunkerszerű biztonságot és arisztokratikus távolságtartást árasztó kabinból szemlélem a csillagon át bármelyik japán presztízsmodellt, az hat röhejesen, hogy azokkal az autókkal kapcsolatban egyáltalán felmerülhet a presztízs szó. Kicsit skizofrén helyzet, de nem mondanám, hogy elviselhetetlenül kellemetlen a Mercedes volánja mögött.

A négyhengeres motor a hétfokozatú automatával egy brosúrával elmarad az élmezőnytől, de a kilencfokozatú új automatával a 250CDI már teljesen ott van a spiccen a BMW-Audi mellett – sőt…
Kinek ajánljuk?
Ez a kocsi új autóként nem a magánvásárlóknak szól. Szállodai limuzin, luxustaxi, céges flottás vezérgép, vagy, mint a konkrét autó mellesleg, VIP-kocsi a márka partnereinek. (A Magyar Nagydíj idején Nico Rosberg használta Budapesten, nem is mostam kezet egy hétig, miután visszaadtam a kocsit!) Használtan, komoly kedvezménnyel egyszer majd jó vétel lesz belőle valaki számára, de nem valódi álomautó.
Álomautó akkor lehetne, ha el tudjuk fogadni a négyhengeres közönségességét a jó fogyasztásért cserébe (én el tudnám), és legalább a memóriás ülés, a Thermotronic klíma és a nagy navi benne lenne. Meg mondjuk egy követőradar. Meg persze a Keyless Go. És a légrugó. Meg a motoros napvédő rólók. Meg a kilencgangos csodaváltó. És legyen inkább mégis hat hengerrel.
Szóval annak ajánljuk az E osztályt, akinek nem 17, de inkább 27 milliója van rá. Úgy adja ki igazán a bukéját ez a típus.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|