Röviden – Nissan Qashqai 1,2 DIG-T Acenta

Mi ez?

Alapmotoros álterepjáró

Mit tud?Tűrhetően megyeget, közben sokat csipogat
Mibe kerül?A hasonszőrű ellenfelekkel közel azonosan 6,6 millióba
Kinek jó? Mindenkinek küldöm, aki szereti

Köztudottan a SUV-ok/crossoverek/tesóik kategóriája hízik leglátványosabban, akár a tápszeres csecsemő. Évről évre szélesedik a kínálat, hegyeket ostromolnak a zömében városba szánt álterepjárók értékesítései, és hát egy kisebb cég, a Nissan Qashqai nevű gyermeke üti a ritmusdobot. Pedig hát technikáját, anyaghasználatát, helykínálatát nézve az első Nissan Qashqai nem tűnt talán még dobogósnak sem – hogy udvarias legyek a gyártóval.

Az istenadta nép mégis szerette, mint Nabokov leghíresebb hősnője a banánt.

Design – vevőmágnes maradt?

Személy szerint sok forradalmit nem láttam az elődben, a hölgyismerőseim egy része – köztük családtagok is – viszont valami ellenállhatatlan vonzalmat éreztek iránta. Én persze oltottam, és közben reménykedtem, hogy ha valami ennyire erős szereplő a piacon, akkor egyszer, valamikor a jövőben az utód talán izgalmas is lesz, nem csak népszerű. Ha van sok irracionális vevőjük, adjanak már nekik valami szexit.

Nos, a pár hónapja közöttünk élő második generáció az említett ifjú hölgyhöz hasonlóan igencsak figyelemre méltó immár egy férfi számára is. Mivel nem annyira új, meg is lepődtem, hogy még mindig vonzza a tekinteteket a forgalom sűrűjében – zsenik rajzolhatnak formákat a Nissannál, hiszen a dögunalom sikere után egy merész formával is képesek elcsavarni a fejeket.

5,5 millió az alapára, a képen látható jármű nem illusztráció. Ez 6,6

Öt centivel hosszabb, két és féllel szélesebb, eggyel laposabb elődjénél, de a számok nem írják le, hogy belül mennyivel komfortosabb és tágasabb az új Qashqai. Sokkal. A 430 literes, kétszintes csomagtartó is, bár ennél nagyobb teret is elfogadnék ekkora autóban, de ne legyünk maximalisták. Örüljünk a pofásabb, komolyabb minőségű anyagokból épített műszerfalnak.

Technika – továbbra is unalmas?

Nem, sőt, a Nissantól mostanában megszokott módon van itten számos csilli-villi, vezetést támogató, csipogásával a vezetőt gyakran idegesítő asszisztens. Ráfutásjelző, amit tényleg ne kapcsoljunk ki, sávelhagyásra figyelmeztető, holttér-néző, tábla-felismerő, de akár radaros tempomat és önparkoló rendszer is rendelhető. És vagány a LED-sor elöl.

Ha nem is tűnik Vörös tér-szélesnek (megint egy orosz metafora, ajj), éppen elég a háromféle motor, két Renault-dízel, és a most próbált, egykettes alap benzines. Egy kis turbós egy nagy autóban – zömében szívó benzinessel együtt élő kommentelőink kedvenc céltáblája. Joggal lőnek rá, avagy nem?

Hosszabb, szélesebb, és laposabb

Papíron 115 lóerő egy 1318 kilós batárban nem túl sok, de a papíron szereplő adatok annyit érnek, mint a papíron 5,6 literes átlagfogyasztás e kocsinál.

Úton – fülnek édesen muzsikál?

Szerencsére a 190 Nm azért nem olyan vészes, és 2000-től már megvan, hogy őszinte legyek, egész lendületesen lehet autózni az 1197 köbcentis motorocskával hajtott Qashqai-jal. A váltója igencsak átlagos, de sokat kapcsolgatva, és szigorúan 1600 fölött tartva a fordulatot van vonóerő. Menetzaj viszont gyakorlatilag nulla, a kiváló dizájnermunka és a remek hangszigetelés együtteseként nagyban javítja a minőségérzetet az utasteret betöltő csend.

Miközben az érzéketlen kormány meg rontja. Plusz az időnként elromló, majd megjavuló rádió is, amelynek kezelőfelülete (papíron, értik, papíron érintőképernyő) akkor is nehézkesen működtethető, ha éppen “jó” az audio. Két hét alatt a naviját egyszer használtam – volna, de akkor sem működött. Már pakolták a cimborák egy dunavarsányi, közvetlen Duna-parti ingatlan grilljére a húsokat, amikor Budapestről indulva beírtam volna a címet. De nem vette be Dunavarsányt. Tudom, hol a település, de az utca-házszám a házigazda szerint nehézkesen elérhető, így beírtam volna, de harmadszorra sem sikerült. Külföldön igen csúnyán beszéltem volna ilyen helyzetben, de a kellemesnek ígérkező estét nem rontotta el a cucc. Mint ahogy a jobb elsőben ülők kedvét sem szegte, csak meglepte őket, hogy az ablakemelő nem automata. “Pedig jó évtizede a szakadt Astránkban az vót” – hallottam egyiküktől, mire csak annyit mondtam, hogy hát ez ilyen, ennyi pénzért ennyi fért bele a Nissannak. Vastag lesz már ez a bekezdés, de mivel alapvetően remek az új Qashqai, egybe akartam sűríteni a negatívumokat.

Sokkal, de sokkal barátságosabb és formásabb a belső

Sajnos nem sikerült: a fogyasztás igencsak magas lett, amit ugye mégsem rakhatok a pozitívumokat soroló cikkrészbe. Mivel a gyártó hangsúlyozottan városi kalandokhoz ajánlja a különféle képernyőkön futó kampányában a kocsit, ezt részletezem. A belvárosi otthonom és a belvárosi munkahelyem közti kétszer 5,5 kilométeres napi rutin során 8,5 literig is felment, 7,5 körül evett a külvárosi szaladgálásaim során, a forgalommentes két hétvégén andalogva pedig 7,5-7 között fogyasztott a majdnem pontos kompjútere szerint.

90-es tempomatnál lement persze 5,5 alá, de ez a gyártója szerint ugye egy városba szánt jármű. Márpedig ott sok ez a fogyasztás. Hogy a szépszámú suzukis kedvében járjak, elárulom (meg amúgy is konkurensnek szánják), a Qashqai leadása óta a szerkesztőségünkben tartós teszten szolgáló új SX4 S-Crosst használom. Az 1,6-os szívó benzinesről van szó, amely munkába járás során olyan 1-1,5 literrel kevesebbet eszik. Picit erősebb (120 ló), de picit könnyebb (1200 kg) a Nissannál.

Ár – belefér a magyarnak?

Adatlap

Nissan Qashqai 1,2 DIG-T Acenta

Ez lenne az új népautó? 1
Motor1194 cm3, Benzin, S4
Teljesítmény115 LE
Nyomaték190 NM
Gyorsulás (0-100 km/h)10,9 sec
Végsebesség185 km/h
Fogyasztás (vegyes)5,6 l / 100 km

Manapság egy 3 milliós új autó (van még pár ilyen?) sem sokaknak, sajnos, mégis azt mondom, hogy alapvetően, meg a konkurencia nagy részéhez mérten sem drága az új Qashqai. Az 1,2-es alapmotorral 5,5 millióról indul, ez a tesztautó a csapnivaló navival, fényezéssel, síppal, dobbal 6,6 millió.

Csak mondom, hogy a Suzuki üdvöskéje az 1,6-os szívóval, szálkás fapaddal 4,5-ről indul. Ha már elmentem ebbe az irányba, meg amúgy is, legújabban e kettő veri a ritmusdobot a piaci értékesítéseknél: a Qashqai dizájnosabb, sőt, feltűnőbb, modernebb, kellemesebb anyagokkal bélelt, míg az S-Cross takarékosabb, szerintem tartósabb, olcsóbban szervizelhető, mi autónk, egyebek. Mindkettőnél kipipálható az úgynevezett ár/érték arány, egyikkel sem lesz boldogtalan a japán-fan tulajdonosa.

Azért a Suzuki cseppet népautósabb. Hogy ez most dicséret, avagy…, megítélés kérdése.

Részletes összehasonlító tesztet itt olvashat szabadidő-autókról!


Szívre tenyeret: mennyire kéne?

840 szavazat - átlag: 5.8 (10-ből)

Szívre tenyeret: mennyire kéne?