A magamfajta megszállott autóbuzi, aki szemérmetlen módon abból élhet, amit a legjobban szeret csinálni a világon (autókat vezet és kritizálja őket), hasmánt csúszva kellene, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, amikor még az a szerencse is éri, hogy pont olyan kocsi jut neki egy-egy magánéleti eseményre, ami épp kell.
Én például két felajzott kisgyerekkel, egy, a túlzott csomagolástól hiperszenzitívvé vált feleséggel és töméntelen ajándékos szatyorral teszem meg minden karácsonykor azt a családjáró túrát, ami olyan 7-800 izgalmas kilométert jelent körben az országban. Ehhez a kalandhoz keresve sem lehetne jobb autót találni egy olyan hétüléses, vagy ha kell, a hátsó két szék helyén tágas csomagteret kínáló, takarékos, pihentetően vezethető hibridautónál, amilyen a Toyota Prius+.
És most elmondom, mi a kocsi nevében az a +, vagyis miben más, mint a Prius.

Kompakt, arányos, már-már szép autóvá fújták fel a szépnek kevéssé, legfeljebb áramvonalasnak nevezhető sima Piust
Sokkal jobban néz ki, mint az alapmodell. A sima Prius vonalai egy dolgot üzennek: áramvonalas vagyok! A Prius+ magasabb, tömörebb, szélességéhez megvan a hossza és a magassága is. A képeken nem igazán jön át, de ha látnak egyet a forgalomban, majd nézzék meg, mennyire olyanok az arányai, mint egy Ford Focus kombinak!
És még jobban is kinézhetne, ha egy leheletnyivel később kezdi fejleszteni a Toyota, és az arányosabb test, látványosabb vonalak mellé nem ezt a kissé jellegtelen, unalmas pofát kapta volna. Hanem azt az agresszív, menő márkaarcot, amit az új Yaris, Auris, RAV-4 visel büszkén.
A Toyota mindig is D-szegmensbéli, vagyis középkategóriás autóként próbálta pozicionálni Európában a Priust. A törekvés érthető: a kocsi magas ára kicsit jobban festett, ha a vevőjelölt nem egy Golféval, hanem egy Passatéval vetette össze. A kabinban sem volt olyan szűk a hely, hogy az utastér kis jóindulattal ne ment volna el Avensis-méretűnek a szalonban maga mögött elterpeszkedő reménybeli kuncsaft számára. Ellenben amikor a vevőjelölt kinyitotta a csomagtartót, nem épp középkategóriás méretű helyet talált alatta.
A nagyobb Prius egyszerre van szerencsésebb és rosszabb helyzetben a szalonban. Elöl is szélesebb a kabin – a műszerfalon középen nem két, hanem három szellőzőrostély is elfér, ami hagyományosan a gáláns helykínálat jele az autóiparban. A dupla kesztyűtartóba 8,5 liternyi úti holmi pakolható.
A középső sorban három tologatható, állítható támlaszögű ülés várja az utasokat. Pontosabban inkább két és fél: a középső szék igencsak keskenyke, de így is kényelmesebb, mint a méreteiben hasonló Mazda 5-ösé, Ford C-Maxé.
Jó, a térdem persze kissé magasabbra húzódik, mint jólesne, és a másik ülés is elég közel van a kerékjáratok között, de akkor is: ha hétülésesnek nem is, hat és félszemélyes kocsinak simán elmegy a Prius+ a valóságban is, nem csak a prospektusban meg a videón:
Lassabb, mint a Prius
A szebb és térkihasználás szempontjából praktikusabb forma, és persze a nagyobb test sajnos komoly hátrányt is jelent a mezei Priushoz képest. Mivel a Prius+ minimális módosításokkal ugyanazt a 136 lóerős hibridrendszert kapta, mint az alapmodell, a 120 kilós tömegnövekmény eleve lelassítja kicsit.
Nagy tempónál pedig a rosszabb alaktényező (0,26 helyett 0,28) és az eleve nagyobb légellenállás (három centivel szélesebb, 8,5 centivel magasabb a Prius+) fogja vissza kicsit a tempót. Végsebességben 15 km/h, gyorsulásban 0,9 másodperc a nagyobb Prius hátránya.
Érdekes, hogy a menetkomfort, rugózás alapján a Prius + érződik könnyedebbnek. A sima Prius valahogy mindig túlterheltnek tűnik, ahogy súlyosan átdöccen az úthibákon, ez meg csak pont jó. A kormányzás, a fék, a gázreakció ugyanolyan szintetikus, de ez a fullhibridség sajátja – ha szabad szellemmel közelítjük a másmilyen vezetési élményt, még élvezni is lehet.
Korszerűbb, mint a Prius
Ha menetdinamikában el is marad az autó az alaptól, technikája fejlettebb. A hibridrendszer számára nem nikkel-metálhidrid akkumulátor tárolja el a lassításkor visszanyert mozgási energiát, és adja vissza a 60 kW-os villanymotoron keresztül gyorsításkor, hanem egy kisebb, 30 kg-mal könnyebb lítiumakku. A kisebb akkut sikerült eldugni az első üléseket elválasztó könyöklő alá; így keletkezhetett hely még egy sor utasnak.
Többet eszik, mint a Prius
Vezetni ugyanolyan, mint a Priust. Intenzív gyorsításkor ugyanazzal a bántó frekvenciával üvölt fel fojtottan az Atkinson-motor, a bolygóműves, gyakorlatilag sebességváltó-mentes erőátvitel ugyanúgy veszi el a gyorsulás érzetét, mint az alapmodellben. Viszont ezerszer relaxáltabb benne az ember, mint mondjuk egy Golfban, még a karácsonyi mazsolatengerben autózva is. A Prius Plus minimális relatív lomhasága alig érezhető, a többletfogyasztás annál inkább.

A bonyolult rendszer valójában jóval kevesebb mozgó alkatrészt tartalmaz, mint egy hagyományos motor-váltó kombó. Se szíj nincs benne, se kuplung: élettartama, megbízhatósága felülmúlja a sima benzinmotorokét
Adatlap
Toyota Prius+ Premium
Motor | 1798 cm3, Hibrid (Benzin/Elektromos), S4 |
Teljesítmény | 99 LE |
Nyomaték | 142 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 11,3 sec |
Végsebesség | 165 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 4,1 l / 100 km |
Jobban megéri, mint a Prius?
A Prius+ egymillióval drágább az ötüléses Priusnál, legolcsóbb változatában 8,99 millió forintba kerül. Japán módra már ez a modell sem fapados: tempomat, Bluetooth-kihangosítós hifi, menetstabilizáló, automata klíma, motorral behajtható tükrök, gombos indítás, automata ablaktörlő, ESP és egy csomó egyéb extra van a kocsiban. Viszont ha megnézzük, mennyibe kerül ezekkel a cuccokkal felszerelve, hét üléssel a Toyota modellkínálatából a Prius+-hoz evidens módon odamérhető Verso, 126 lovas dízelmotorral, hogy a hibrid fogyasztásbéli előnyét is elvegyük, még navigációs rendszerrel együtt is bőven hétmillió forint alatti árat kapunk. (Mondjuk ehhez a motorhoz nem kérhető automata váltó, ami további 4-500 ezer forint elvi felárat jelent.)

Kilencmillió a legolcsóbb, 11,2 a legdrágább változat. Kell a zöld elkötelezettség, hogy ne dízel Versót vegyen helyette az ember, szintén hét üléssel, fullosan 7,8-ért
Viszont annyira drága, hogy vagy nagyon zöldnek kell lenni, vagy nagyon nagyra kell becsülni a mechanikailag nagyon tartós, szinte karbantartás-mentes, paradox módon a hagyományos motorokhoz-váltókhoz képest egyszerűbb hibridrendszer nyújtotta előnyöket.
Ha például taxis az ember, és pár év alatt belehajt 5-600 ezer kilométert autójába, hosszú távon olcsóbb autót vehet most drágábban. De ha csak garanciaidőn belüli lízinges használatra, vagy csekély éves futásra szánt családi kocsinak keres valaki autót, nehéz lesz lenyelnie a magas árat.
Akkor is, ha lélekben szuperzöld.