Elöl a motor, középen az utasok leghátul a csomagok: ez a felállás klasszikus ugyan, de van jobb: a kombi.
A Passatból már rögtön bemutatása után, 1973-tól létezik Variant is, amely az első két generáció után kikoptatta a kínálatból a ferdehátút.
Nálunk nem megy a kombi
Nyugat-Európában a kombi népszerűbb, mint a lépcsőshátú. Mi pont annyival vagyunk szegényebbek, hogy ez a kategória nem használati tárgy, amiben a kombi volna jobb, hanem reprezentációs célú invesztíció, ezért elvétve vesz bárki is Variantot.
Typ3 1500: kombi a Bogárból
Épp idén ötven éve mutatta be első kombiját a Volkswagen. A Typ3 Variant a VW 1500-ra épült, amely az ormányosnak csúfolt, 411-412-es modellek elődje volt (mindegyikről van kép a galériában).
A vízhűtéses, orrmotoros korszak beköszöntéig az összes Volkswagen vagy maga a Käfer volt vagy egy túlméretes új modell a Bogár alapjain. Az 1961-ben leleplezett Variant is léghűtéses boxermotorral készült, de hengerűrtartalma 1,5 literre nőtt.
Épkézláb kombit csak úgy sikerült faragni a Bogárból, hogy a motort fekve építették be, hogy magasabb lehessen a csomagtér és ne derékmagasságban legyen a rakodónyílás. Lehajtott ülésekkel 1200 liternyi hely maradt a poggyásznak, összehasonlításképpen az első kombi Passatban 1500 liter volt a maximum, a jóval hosszabb és szélesebb maiban 1731. A VW Typ3 1500-at 1962 és 1973 között gyártották, a 2,6 milliós darabszám felét adja a csak két oldalajtós kombi.
A Volkswagen ragaszkodik hozzá, hogy a Passatnál nem átdolgozás történt, hanem modellváltás, pedig nem. Az újat elődje mellé állítva maga az autó a legékesebb cáfolat, az oldalnézetük szinte azonos. Tavaly év végén olyasféle erős facelift volt, mint 2000-ben, amivel a típus még évekig vonzó maradhat.
Modellváltás? Ez azért túlzás
Oldalról kevés a változás, a méretek maradtak, a kasztniba préselt élek és a tükör formája más. Szemből jót tesz a Passatnak a kivasalt ábrázat, bár az évi akár félmilliós eladások alapján a kivagyi krómmaszk is megnyerte a népeket.
Szemből és hátulról az autó szélesebbnek és alacsonyabbnak tűnik, pedig nem csökkent a magassága és nem nőtt a szélessége sem. Ez a jó designerek titka.

Látni az ablakok kivágásán, hogy modellfrissítés történt, nem teljes modellváltás. Nem rugóznánk ezen ennyit, ha a VW nem sulykolná az ellenkezőjét
Nagy extrák a Passathoz
Sajnos a tesztautóba nem sikerült belerendelni azt az elektronikus biztonsági arzenált, amivel ma a VW – az átdolgozott Mondeóval együtt – kiemelkedik a népi középkategóriából. Lenne a fáradásérzékelő mellé távolságtartó tempomat, amely magától gyorsít és fékez állóra is a forgalom függvényében, megelőzve akár ráfutásos baleseteket is.
A Touaregből jönne az automatikusan tompítottra váltó fényszóró, amivel nem kell kézzel visszavenni a reflektort éjszaka. A Dynamic Light Assist egy apró takarólemez mozgatásával iktatja ki a fénykévéből a szembejövőket vakító részt. A táblákat figyelő rendszer az esőérzékelő jeleiből tudja, hogy a nedves utakra vonatkozó sebességkorlátozást kell-e beadni a vezetőnek. Sajnos a kombihoz a limuzinban működő láblengetéses csomagtérnyitás (lásd a videón) eleve nem is rendelhető.
Spóroltak belül
Érezni a spórolást az anyagokon, még az előkelőnek szánt analóg óra sem tudja palástolni, hogy ezen a szinten lehetne több a puha műanyag egy frissen módosított autóban. Az ülésfűtésnek 3 fokozata maradt az ötből, de ez is elég.
Nem kell 170 lóerő
Adatlap
VW Passat 2008 és 2011
Motor | 1968 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 140 LE |
Nyomaték | 320 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,2 sec |
Végsebesség | 201 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5,2 l / 100 km |
Mindkét autóban kétliteres dízelmotor volt, a kékben még a zenitjén már 170 lóerős és részecskeszűrős PD TDI, az újban a common rail befecskendezéses újabb, 140 lóerővel.
Letaglózóan húz a 170 lóerős dízel és kevesebbet is fogyaszt valamivel, de a Passat a 140 lóerős dízelmotorral harmonikusabb autó.
Például azért, mert a BlueMotion Technology csomagban van hozzá stop-start automatika, amely azonnal leállítja a motort, ha megállunk, legalább ilyenkor megszüntetve a légszennyezést, amikor a többiek merőben értelmetlenül pöfögtetik a gépet a lámpánál vagy a sorompó mögött.
Rendíthetetlenséget sugall
Néhány kilométer után megérezni, hogy egy 15 milliószor bevált autótípusban ülünk, amely a folyamatos evolúcióval nagyon magasra ért. Rendíthetetlenséget sugárzó, rendkívül nyugodt autó a Passat.
Nem véletlenül értékeltük nemrég a középkategóriás összehasonlító tesztben a mezőny legjobbjának, a győzelme is csak a hiányos felszereltséghez képest magas áron úszott el. Kell is a béke, hogy megnyugtassák a márkaszervizek óradíjaival konfrontálódó tulajok idegeit.
A motorra mindig lehet számítani, rugalmas és kellően erős, az olajos kuplungos DSG-nél jobb automatát csak luxusautók kínálnak.
Csak visszaváltáskor ránt egy kicsit, felfelé-lefelé szélvészgyorsan kapcsol. A duplakuplungos automata kényelmét megszokva nagyon ósdi megoldás kézzel és a bal szélső pedállal szerencsétlenkedni, ha ezt egy gép ilyen minőségben meg tudja oldani helyettünk.
Suhanás, csendben
A hároméves és az új Passat között a zajkomfortban tapasztaltuk a legnagyobb előrelépést. A közös nyomócsöves befecskendezéssel modernizált dízelmotor jóval halkabb, mint a PD TDI volt. A szélvédőbe rejtett, 0,1 milliméter vastagságú fólia is hatásos hangszigetelőnek tűnik, ami felárért az első oldalajtókba is megrendelhető.
Mi többet suhantunk autópályán és országúton, mint a fővárosban, így jött ki a 6,4 literes átlagfogyasztás. Ez a jó a dízelben, egy kisautó étvágyát összebékíti egy óriási csatahajó kényelmével, biztonságával és erejével, mert a 320 Nm még ekkora autóban is érv. Nem csoda, hogy 38 évi gyártással és 15 millió eladott autóval a háta mögött a Passat ilyen erős pozíciót vívott ki magának.