Így hát szörnyű nagy újdonságokat ezúttal nem fogunk az autóról mondani – azt megtettük a korábbi cikkekben, tesztekben -, most inkább arra voltunk kíváncsiak, mennyire bírja a gyötrődést, egy hasonló, haszonjárműből lett nagyon nagycsaládi busz. Így hát telepakoltuk ukránokkal és vodkával, majd fel-alá autóztunk vele a jégbefagyott Aggteleki-karszt és Budapest közötti utakon.

A tesztautó

A hosszú változat az igazi

A hosszú változat az igazi

A hosszú változat az igazi


Mostani alanyunk közel optimális összeállítású: elöl két ülés, a középső sornak dupla tolóajtó, az orrban pedig 120 lóerős, nem túl erős, de takarékos dízelmotor. Van benne manuális klíma, tolatóradar és rengeteg lehajtható, vagy éppen kivehető ülés. Ha még a hátsó ajtaja is inkább kétfelé nyílna, mint egyben felfelé, akkor máris vinném haza. Hiszen családi autónak remek lenne, bár a méreteit nézve, akár turistabusznak is megtenné.

Ezúttal nem pár ezer kilométert futott autó került a kezünkbe, hanem egy bő ötvenezer kilométert megtett példány, forgalmijában pedig 2009. júniusi dátum szerepel születésnapként. Nem túl régi időpont, de ha azt vesszük, hogy az elmúlt másfél évet tucatnyi sofőrrel a kormány mögött, ki tudja milyen körülmények között kellett megtennie, akkor már nem is tűnik olyan fiatalnak.

A használat nyomai

A tesztautó lét nyomai persze láthatóak az autón. Külsejét itt-ott a használatból eredő apró karcok csúfítják, de nem vészesek, csak egészen közelről látszanak. Bent főleg a csomagtartóhoz legközelebbi ülések hátának kárpitozása sínylette meg az elmúlt másfél év tesztútjait. Ezen felül a baloldali tolóajtóból jöttek nem éppen üzemszerű hangok. Magyarul zörgött, mint a veszedelem, de ettől függetlenül nyílik, záródik probléma nélkül, nem szükséges teljes erőbedobással, eszetlen módon csapkodni.

Mindkét oldalon van tolóajtaja, könnyen, gyorsan teleülhető az autó

Mindkét oldalon van tolóajtaja, könnyen, gyorsan teleülhető az autó

Bútorozás

A tesztautóban nyolc ember utazhat a fedélzeten. Persze lehet belőle kilencszemélyest is rendelni, de közel nem biztos, hogy a plusz egy hely megéri a kényelmetlenséget az első sorban. Így az vezető személyes terébe sem lóg bele senki, a két első ülés között bemászhatunk hátra is.

A nyolc ülésből hatot akár ki is tehetünk a garázsba, ha éppen inkább teherhordó üzemmódban vennénk nagyobb hasznát a Scudónak. Sajnos egyesével nem lehet őket kiszedegetni, hanem egy sorban egy szimpla és egy dupla ülés várja a belsőépítészt. Bár az üléseket tologatni sem lehet, de a háttámla lehajtása minden fotelnél egyesével is megoldható. Kárpitozásuk kellemes tapintású, és a kényelmes üléshelyzet miatt egyszer sem kellett egészségügyi megállásokra, nyújtózkodásra sem félreállni az út alatt.

Fűtése az aránylag kevés hulladékhőt termelő dízelmotor ellenére is hatékony, a több köbméternyi levegőt gyorsan befűti a csomagtartóból hallatszó, dübörgő olajkályha. Szellőztetni a mínusz 8-10 fokban nem nagyon akaródzott, de nyáron biztos kritizálnánk a hátsóknak jutó, aprócska lőrésszerű ablakokat.

A csomagtartón kívül az ülések alá, illetve a macskapadlásra is rámolhatunk holmikat, de az anyósülésről elérhető, a műszerfalra ásott mély gödörbe is belefér vagy tizenöt-liternyi apróság, de a telefonnak nehéz olyan helyet találni, ahová nyugodt szívvel letehetnénk.

Nyolc ember csomagjának is marad hely

Nyolc ember csomagjának is marad hely

Nyolc ember csomagjának is marad hely


Vezetni persze nem nagy élvezet a Scudót, hiszen nem túl erős, nem fürge, és kanyarogni sem igazán jó vele. Cserébe – pláne a hosszabb változatnál – nehezen tudunk annyi úti holmit összeszedni, amennyit ne tudna elnyelni a Scudo utas- illetve csomagtere és ha nagyobb hordával utazunk együtt, az egy főre jutó üzemanyagköltségek jóval a fájdalomküszöb alá zuhan. Menet közben pedig csendes, kényelmes darab.

A közösen töltött napokat málhás szamárként élte meg a Fiat, szinte mindig nyolc ember melegedett benne, az esetek többségében pedig a rendelkezésre álló tekintélyes rakteret is maradéktalanul kitöltöttük. Súlyos cuccokkal. Ez a fogyasztáson is meglátszik, száz kilométerenként durván tízliteres átlagfogyasztást számoltunk.

Összehajtható, kiszedhető ülések

Összehajtható, kiszedhető ülések

Összehajtható, kiszedhető ülések


Elsőre soknak tűnt – pláne a korábbi, meglepően kedvező adatokhoz képest – aztán kiderült, hogy a sok melegítés, állóhelyben járás közben a gázolajjal működő kazán is dübörgött rendesen. Ez pedig fogyaszt, de cserébe nem kellett belefagyni az autóba még mínusz tíz fok körül sem.

Szóval családi autónak – feltéve ha a családfő nem akar néha megbolondulni a kormány mögött – remek a Scudo. Mi az együtt töltött két hét alatt nagyon összebarátkoztunk.

Tehát a Mazdánkat bármikor elcserélnénk egy sokszemélyes, gigantikus Scudóra. Kicsit nehezebb vele parkolóhelyet találni, de tágas, takarékos, és kisbusz létére még jól is néz ki.