A kommunikációs árkok áthidalása érdekében felkértük Sárit, aki a Sanoma Médiaakadémia jeles hallgatója, hogy tolmácsoljon szerkesztőségünk ronda, benzinszagú hímjei és a kedves, szőke lány között a teszten. Innentől tehát két lány gondolatait olvashatják egy vadul hörgő, nagyon agresszív, egyben hihetetlenül kifinomult, 306 lóerős autóról. Mi kérünk elnézést. A szerk.

Közvetlen, aranyos csaj

Közvetlen, aranyos csaj


BMW mellé egy szőke is jár. Így a Vezess felkerekedett, és keresett egyet. Lillát már ismertük: ő lett az év legszexibb bombázója az FHM szavazásán. Nemrég lett meg a jogsija, és ő is boldog BMW-tulaj. Így már azt hiszem, túl is magyaráztam, miért ő lett a tesztemberünk…

A biztonság kedvéért, mielőtt átadtuk volna Lillának a kulcsot (ami nem is kulcs, inkább egy garázs-távirányító), kitöltettünk vele egy KRESZ-tesztet. Engedékenyek voltunk, nem vettük figyelembe a gyógyszeres kezelésre és a mentőkre vonatkozó szabályokat, reméltük, éppen nem lesz ezekre szükség. (Nem kell izgulni, nem is lett.)

Kabriót és szájfényt együtt soha!

Fontos a megjelenés, a kocsiba beülve is az első dolga beállítani a tükröt. Nem, nem tolatásra készül, a rúzsát ellenőrzi. Az elindulás kis nehézségekbe ütközött, Lilla is normális váltón tanult vezetni, én pedig jóravaló feleség módjára szépen csendben lapítottam az anyósülésen. egy szakavatott kolléga a segítségünkre sietett, és megtanultunk két gombot egyszerre nyomni és húzni.

Indulás!

Indulás!


Menet közben megbeszéltük, hogy nem is olyan jó ez a kabrió. A hajadat belefújja a szél a szájfénybe, és utána az egész fejed összekeni. Sőt, a nagy melegben totál leégsz, és közben felforr az agyvized.

Rögtön rájöttünk, miért viselnek a régi olasz filmekben a nők szép fehér kendőket és kalapokat. De aztán azt is megbeszéltük, hogy azért nagyon jól néz ki ez a kocsi és inkább vállaljuk a kockázatot. “Nagyon jó, imádom… Olyan kis nőies!” – mondta Lilla, és a gázra lépett, “Picit kipróbálom!” Csalódás volt, jól vezet. Cseveg, nézi a tükröket, és nyomja a gázt.

“Talán 320? Olyan lehet?”

Hú, nagyon jó hangja van. Mármint a motornak. Mint egy alacsony, kövér kutyának… Tudom, hogy lehetetlen a megfogalmazás, de tényleg olyan. Bár az számunkra nem derült ki, mekkora motor morog alattunk (úristen, nők: 3,0 literes, soros hathengeres, két turbóval), sőt, Lilla abban sem volt biztos, az ő kocsijában milyen van. Nézett rám a nagy szemüvege mögül, hogy “Talán 320? Olyan lehet?”. Gondoltam, édesem, pont tőlem kérdezed? Nekem egy kocsi csak kék, már mondtam.

Igazi csajos kocsi

Hamarosan lecseréli a Bömbit, bár ő maga sem tudta eldönteni, éppen a dzsipekbe szerelmes, vagy a kabriókba. A BMW-től az X6-ost, a Porschétól a Cayenne-t, és a Lexusnak is a dzsipjét (dzsip, jézusom: SUV, természetesen, elnézést) szereti. Felvetettem, ha már dzsip, szeressen egy Hummert… Nagyon tetszett neki az ötlet, főleg azért, mert egy egész napos shopping alkalmával minden belefér.

A tetőt nem hajtottuk fel, inkább barnultunk. Másik vezesses segítőnk, Attila a fotózáshoz azonban már felhajtotta, így készülhetett néhány olyan kép is. A művelet nem tartott sokáig, nem is volt nehéz, vadító a kocsi úgy is. Azért leengedve az igazi, mégiscsak egy kabrió… a csajoknak meg készítsetek a kesztyűtartóba egy szép, hófehér selyemsálat és egy szájfényt, fiúk! Köszönjük.

Teszt: BMW Z4 35i

22 milla a Z4 ezen változata

22 milla a Z4 ezen változata


Hogy nem szokványos tesztünkben azért más is kiderüljön a rettentő erős és gyönyörű Z4-esről, mint a színe, meg hogy nincs teteje (néha), azért mi, a fiúk is beleszólunk a lányok csevegésébe. Jómagam pár tíz kilométeren át próbáltam ki a kocsit, és hol nagyon tetszett, hol meg egy kicsit. Amíg nem indultam el, tetszett.

Kívülről? No comment, rá kell nézni, és kész, aki szerint csúnya, annak részvétem. A beltér míves kidolgozottsága pazar, a klasszikus sportautók kerek műszersorának hangulatát idéző gombsor a középkonzolon zseniális. A motor hangja is. Ahogy a gázfröccsök durrognak visszaváltáskor, ahogy a finom alapjárati moraj kulturált, mégis bestiális hörgő üvöltésre vált a magasabb fordulatszám-tartományokban – fantasztikus. Indulás után viszont jött pár csalódás.

Például a váltó. Ha el is tekintek attól, hogy szerintem vétek hátsókerekes, erős autóba nem-kézi váltót építeni (ez van, vaskalapos vagyok és műmájer, tudom), akkor sem az igazi. Szó se róla, remek mérnöki munka, a kétkuplungos hétfokozatú váltó olyan gyorsan kapcsolgat fel padlógázas gyorsulási versenyen, ahogy ember sose tudna.

De kanyargós, emelkedős-lejtős úton élvezkedni a BMW-vel kicsit nehézkes. A kormányfüleket teljesen betegen helyezték el, a visszaváltáshoz – nem viccelek – 15-20 centi hosszú hüvelykujjra volna szükség. Szerencse, hogy a váltóbottal is lehet kapcsolgatni, aztán az elektronika vagy engedelmeskedik az emberi kéznek, vagy nem: ha felváltásra számított, idő, amíg visszavált egy hirtelen mégis-lökésre. A futómű is lágyabb, krémesebb, mint a cápapofa alapján várnánk. Kézifék nincs, csak elektromos – milyen sportkocsi ez?

Nos, semmilyen. A Z4 – legalábbis ez a 22 milliós fullextra-közeli példány inkább egy GranTurismo. Csak annak meg szűk egy picit. Ha arab sejk lennék, vennék otthonra 645i és 135i kupékat is, utazni, játszani, örömködni – de a Z4-est csak azért venném meg melléjük, hogy meglegyen a teljes flöss.

Rácz Tamás, főszerkesztő

FHM címlap