Gumicipő, autópálya

Sokat kell fizetni a kapuknál

Sokat kell fizetni a kapuknál

Sokat kell fizetni a kapuknál


Mivel nyáron csak a szabadságon lévő kollégák munkáinak pótlása jutott nekem, idén szeptemberre tolódott a nyaralás. Jó idő, tengerpart és némi látnivaló szerepelt a végül hat főre redukálódott társaság kívánalmai között.

Néhány távolabbi, repülővel elérhető sziget után a józan ész a horvát tengerpartot hozta ki győztesként, amiben több tényező is közrejátszott. Végig autópálya vezet oda, még mindig jó idő van, árban az olcsóbbak közé tartozik, ráadásul gyönyörű. A strandolni kívánók talán csak a kavicsos tengerpartot tudták ellenérvként felhozni, de erre találták ki a gumicipőt.

90 lóerővel a nagyvilágba

Egy autó adott volt, de mivel hatan utaztunk, találnom kellett még egy, a célnak megfelelő járművet. Nem kellett sokáig keresgélni, a tartósteszten nálunk lévő Peugeot 308 1,6 HDi pont ilyen.

Hegynek fel is elég volt a 90 lóerő

Hegynek fel is elég volt a 90 lóerő

Hegynek fel is elég volt a 90 lóerő


A 90 lóerős dízelmotor elsőre hallásra kicsit gyengének tűnik ugyan, de már többször is pozitívan csalódtunk benne, így most sem aggódtunk. Az egyetlen probléma a csomagok elosztásával volt, ugyanis a 348 literes csomagtér nem elég egy olyan négytagú brigádnak, amelyik búvárfelszereléssel, matracokkal és gumicsónakkal akar neki vágni az útnak. Még szerencse, hogy a másik autó hátsó üléssora feláldozható volt erre a célra.

Végig autópályán
 
Annyiban érdemes volt szeptemberig várni az utazással, hogy mostanra Budapesttől Letenyéig teljes hosszában autópályán tehettük meg a távot, amit a hajnali indulással 2 órán belül sikerült is abszolválni.

Indulás előtt még feltöltöttük az ablakmosót, ellenőriztük az olajszintet, a maximális terheléshez megadott értékre fújtuk a kerekeket, majd négy személlyel és egy teli csomagtartóval nekivágtunk.

6,4-et fogyasztott

6,4-et fogyasztott

6,4-et fogyasztott


A határig csak a jó pénzen felhúzott völgyhídon kellett visszavenni a tempóból, mivel nem sokkal korábban pont azon égett ki egy autó, és megolvasztotta a burkolatot. A határt elérve nem volt gondunk a híresen szigorú horvát határőrökkel sem, akik egyszer már az őrületbe kergettek, amikor kidobottak velem egy kanna benzint.

Az ilyen esetek elkerülése végett, érdemes elolvasni, hogy mit lehet és mit tilos bevinni az országba, mert ha nincs szerencsénk, akkor már mérgesen érkezünk a nyaralás helyszínére. Most simán átintettek bennünket, talán az autó vagy az ártatlan ábrázatunk miatt.

A bordó színű Peugeot 308-assal egyébként nemcsak a hivatalos szervek, de az autósok is meglepően elnézőek, nagyon gyorsan ki-és beengedik, nem feltételezik róla, hogy csalni akar.
A belvárosi forgalomban ebből lehet is előnyt kovácsolni, persze csak egy egészséges mértékig. A pofátlankodókat sehol sem szeretik.
 
Fogyasztásról és Fittipaldikról a következő oldalon


Az autó spórolt helyettünk

Mivel a későre tolt nyaralást nem szerettük volna hosszú utazással kezdeni, nem próbáltunk spórolni az üzemanyagon. Az autópályán mindig a megengedett maximumot tartottuk GPS-szerint, ami 130-as táblánál az órán kicsivel 140 felett van valahol.
A gázolaj olcsóbb kint

A gázolaj olcsóbb kint

A gázolaj olcsóbb kint


Az időjárást sem szerettük volna a véletlenre bízni, így a célpontot messze délen választottuk meg, ahová már nem vezet autópálya. Splitig viszont igen, odáig jó tempóban és nemritkán szép kilátás mellett utazhatunk. Érdemes is nézelődni, mert jól megkérik a pályahasználat árát.

A több mint 500 kilométeres szakaszért 217 kunát kell fizetni két részletben a fizetőkapuknál, ami közel 8 ezer forintnak felel meg, visszaúttal együtt máris ugrott 16 ezer. Splittől jó minőségű, főleg szerpentin vezet Makarskáig, ami szintén nagyon fekszik a 308-asnak. Francia autóhoz mérten ugyanis meglehetősen kemény és feszes futómű, így a szokásosnál jóval sportosabban is vezethető.

Helyi Fittipaldik

Eltévedt

Eltévedt

Eltévedt


A 90 lóerő, és az alulról besegítő 215 newtonméteres nyomaték meglepően jól mozgatta hegynek felfelé is a jócskán megterhelt autót. Simán bevállaltunk vele egy-egy előzést is, bár erre csak ritkán volt szükség, mert a helyi lakosok nagy részében egy Fittipaldi veszett el.

Ilyen tempó mellett a nagyjából 2300 kilométeres távon 6,4 literes fogyasztást értünk el, amivel több mint elégedettek voltunk. Egy hatodik fokozat persze, és azzal együtt járó alacsonyabb fordulatszám persze még faraghatott volna ebből valamicskét, de öt fokozattal, folyamatos gyors tempóban, hegyek között, állandóan süvítő légkondival, és tetőig érő csomaghegyekkel így sem rossz.

Kint olcsóbb a gázolaj

25 ezer/fő az útiköltség

25 ezer/fő az útiköltség

25 ezer/fő az útiköltség


Négy főre leosztva az üzemanyagköltség és a matricák díja kicsivel lépte csak túl a 20 ezer forintot, amiből más közlekedési eszközzel nem jutottunk volna messzire, és akkor még nem számoltunk az autóbérlés költségével. A horvát gázolaj egyébként olcsóbb valamivel a hazainál, 300 forint alatt mindenhol megállt literje, minőségbeli különbséget nem éreztünk.

A szállásra az útiköltséggel megegyező összeggel érdemes kalkulálni, legalábbis mi ennyiért találtunk 1 hétre egy tengerparti apartmant. Az éttermek és élelmiszerboltok árai a hazaival nagyjából megegyeznek, de biztos nem drágábbak, mintha a Balatonon nyaralnánk.

Kényelmes, kellemes

Sokadszorra is meglepett bennünket a 308-as, továbbra sem tudunk róla rosszat mondani. Most kiderült, hogy így vannak ezzel az utasok is, akik egy rossz szó nélkül átvészeltek 7 órát a kocsiban. Hátul elegendő a lábtér, és a fejtér is elég ahhoz, hogy hátrahajtott fejjel szunyókáljunk egy kicsit. Reméljük, több hasonló útra is magunkkal vihetjük még a 308-ast.