Vezettük: Opel Astra 1.6 Turbo 1

Vezettük: Opel Astra 1.6 Turbo


Amerika, nyugati part

Feltűnő mennyiségű Opel személygépjármű tűnt fel az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Az autók San Diego és Palms Springs között cikáznak a sivatagban. A szervezők mindent elkövettek, hogy az autók ne keltsenek feltűnést, ezért semmitmondó Metró-szürkére fényezték őket. A hozzáértő európai újságírók persze egyből tudják, ezek az Astrák újak: mindnek megváltozott az első fényszórója, a hűtőrácsa, az Opel-emblémából széltibe terjeszkedő krómcsíkja és a hátsó lámpája.

A Cosmo-felszereltségű autók ráadásul zongoralakkfekete középkonzolt kaptak, ami már az új Corsának is jól állt, nem is beszélve a krómgyűrűről, ami a rádió és a klíma tekerentyűjére került.

Nem lehet véletlen ekkora mennyiségű Astra-flotta megjelenése Amerikában. Pusztán azért nem utaztatnának át egy tankhajónyi Opelt az Atlanti-óceánon, hogy az európai újságíróknak messzire kelljen értük menni. Kell valami mögöttes szándék is a sivatagi túrához. Rögtön mondom, de kapaszkodjanak meg, nem fognak hinni nekem.

Az Opel Astra menni Amerika!

Úgy bizony! Az Astra ezentúl – ősztől – európai sikersorozatát amerikai kitekintéssel fejeli meg. Hogy Európában sikerről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a 1,2 millió példány, amit 2004 márciusa óta eladtak mindenfelé. Csak tavaly 437 ezer Astra ment el az öreg kontinensen (bocsánat, nem írhatom annyiszor, hogy EU), amivel ő lett az első. Mögé nem a Golf, hanem a Clio tapadt, az ősellenség csak a negyedik a tavalyi számok alapján. No de erről ennyit, nézzük az amerikai terveket.

Jól sejtik, Amerikában nem Opelként akarják majd az Astrát árulni. Van az Opelnek (illetve a főnöknek, a General Motorsnak – GM) fiatalokra szakosodott márkája, a Saturn. Ezt a brandet tudatosan építette fel a GM, hogy a modern amerikai yuppiekat megnyerje. Csakhogy valami porszem csúszhatott a gépezetbe, mert a Saturnokat inkább a kivénhedt nyugdíjasok, semmint a menő topmenedzserek kezdték vásárolni. A Saturn ronda limuzinokat és torz kupékat árult a 90-es évek elején, amikor már a tengerentúlon teljesen világos volt, hogy a böszme szabadidő-autóké és a pickupoké a jövő. Mostanra taktikát változtattak és Opel gyártósoráról válogatnak autót (ld. keretesünket).

Opelből lett Saturnok
Észak-Amerika Év Autójának 2007-ben a Saturn Aurát választották, amit mi Opel Vectraként ismerünk. Az autó odakint sokkal jobban néz ki, az eredeti terveket alaposan leporolták, az autót nem is Európában, hanem helyben készítik. Motorja 3,6 literes V6-os. Idén még egy motor csatlakozik az egyfős kínálathoz, egy hibrid masina személyében.

A Saturn Vue különös neve dacára egy egyszerű Opel Antara, ami Európában épphogy megkezdte létét. Szalay Balázs már ment vele a Dakaron, mi még csak külföldön vezettük, itthon májustól kapni.

Szintén Opel-koppintás a Saturn Sky, ami eredendően Opelnek készült, de a GM taktikai okokból először csak Amerikában árulta Pontiac és Saturn név alatt, ott is készül a roadstertrió. Itthon ez az autó Opel GT-ként ismert. Amúgy őt is vezettük, de róla majd később és bővebben. És ez még nem minden, úgy tudjuk a Corsa amerikai szereplésére is rábólintott a felső vezetés.

Az Astra köszöni, jól van

Jók az eladások, ilyenkor vétek lenne megpiszkálni a sikeres formát. Ezzel magyarázható, hogy egy bővített mondatban összefoglalható a szemmel látható megújítások sora – ahogy ezt a kezdésnél meg is tettem. A vizuális érzékszervekkel észlelhető változások mellett olyanra is figyelt az Opel, amiről manapság egyre több szó esik: felfrissítették a motorkínálatot, hogy takarékosabb és mégis erősebb gépek álljanak a környezettudatos vásárlók rendelkezésére: két új 1,7 literes dízelmotor és két új 1,6 literes benzinmotor személyében. Teljesítményük így sorban, 110, 125 illetve 115 és 180 lóerő.

Csak ez utolsót, az 1,6 literes turbómotort lehetett kipróbálni. Hogy milyen volt, az a túloldalon kiderül


A kőkemény teszt

Feltűnő Opellel járni Amerikában. Lépten-nyomon mutogatnak, kérdeznek, milyen autó ez. Julian (ejtsd: hulian), a fél mexikói, fél indián bevándorló beavatott családja legféltettebb titkaiba, házába invitált, hogy megmutassa indián nagyanyját, és közben az autóról kérdezett. Mondom neki, hogy Opel, ami náluk Saturn lesz. Köszöni, de ő egyiket sem ismeri. Erre elmesélem, hogy 1,6 literes a motorja. Nevet. Nem hisz nekem, azt mondja, a kistraktorban, amivel a füvet nyírja a golfpályán, nagyobb a motor.

Mondom, ez turbós és 180 lóerős. Szeme jól láthatóan elkerekedik, az ő V8-as vasában újkorában sem volt annyi, de nyomatékban legyűr mindent. Mesélek még neki arról is, hogy az autó, amit lát német, egy amerikai céghez tartozik, a motor, ami benne van, pedig magyar, ugyanúgy, mint én. Ez már sok, láthatóan elvesztettük egymás érdeklődését, örömünket kifejezve, hogy láttuk egymást, elbúcsúzunk, és sajnálatomat fejezem ki, amiért nem ismerhetem meg nagyanyját és nem ehetek kedvenc almás pitéjéből. Folytatjuk a hivatalos utat.

Hamburger, kóla, sült krumpli

Tradicionális ebédet kapunk: hamburgert (marhából vagy bölényből, ki mit kér), hozzá sült krumplit és 7 decis diétás kólát. A sivatag rém unalmas. Mérföldek százai vezetnek két település között nyílegyenesen. 220 km-t úgy tettünk meg, hogy közben hatszor kellett irányt változtatni, szóval a kormányzás és a futómű nem állt ki komolyabb igénybevételt. De mivel az Astra ezekben nem frissült, inkább szórakozunk a turbómotorral és a 1,8 négyzetméteres üvegtetővel, ami nem nyitható, de jól áll az Astra GTC-nek. Az Astra mit sem változott, ezt könnyen állapítottuk meg. A 180 lóerős motor tetszik nekünk, ezt is hamar rávágtuk.

Valamiért az a fals eszme terjedt el az amerikaiakról, hogy milliméterre pontosan igazodnak a 15, 30, 55 mérföld/órás sebességkorlátozáshoz. Egy nagy túrót. Amikor szerencsétlen Astránkkal megpróbáltunk 65-el (egész komoly 105 km/órával) hasítani a négysávos autópálya legkülső szegletén, majd lelöktek az otromba terepjáróikkal és limuzinjaikkal – még szerencse, hogy büntetlenül lehet jobbról-balról előzni. A jardnak esze ágában sem volt lelézerezni a renitenseket, ő is vígan hasított 130-140 km/órával. Mi tisztességes magyar mentalitással betartottuk a szabályokat.

Nagyon jó játék az 1,6-os turbómotor. Azt mondják, Németországban nagy a keletje az efféle találmányoknak. Ott dívik a VW TSI motorja (1,4 liter 140 és 170 lóerővel) és ott lesz népszerű ez az Astra Turbo is. Ez nem az az autó, ami lázba hoz, nyugodt léptékű teljesítményfelépítésében mindenki megtalálja a maga örömét. Ha óvatosan bánsz a gázzal, lemegy hat literre a fogyasztás, ha a német sztráda belső sávjában üldöz a Cobra11 a 3-assal, 221-ig az Astra Turbo is jó.

De izgatószernek egyáltalán nem jó, nem tüzes, nem vérpezsdítő. Még csak a hangjával sem hívja fel magára a figyelmet. Mintha egy egyszerű 1,6-os benzinmotor lenne, kimeríthetetlen Duracell-utánpótlással. Az ilyen motorokat szokták rugalmasnak csúfolni. Nincs benne kirobbanó pont, egyszerűen csak húz és húz. No persze, akinek férfiassághosszabbítónak kell az autó, az vegyen 240 lóerős OPC-t. Mi magyarok meg érdeklődve várjuk ugyanezt a motort, csak turbó nélkül, 115 lóerővel. Az való nekünk.

Benzines Astra-adatok
1.4 90 LE, 125 Nm, 0-100: 13,7 s, max: 178 km/h, fogy: 6,1 l/100 km
1.6 115 LE, 155 Nm, 0-100: 11,7 s, max: 191 km/h, fogy: 6,5 l/100 km
1.6T 180 LE, 230 Nm, 0-100: 8,3 s, max: 221 km/h, fogy: 7,7 l/100 km
1.8 140 LE, 175 Nm, 0-100: 10,2 s, max: 208 km/h, fogy: 7,3 l/100 km
2.0T 200 LE, 262 Nm, 0-100: 8,2 s, max: 230 km/h, fogy: 9,3 l/100 km
2.0OPC 240 LE, 320 Nm, 0-100: 6,4 s, max: 244 km/h, fogy: 9,2 l/100 km

Dízel Astra-adatok
1.3 90 LE, 200 Nm, 0-100: 13,7 s, max: 172 km/h, fogy: 4,8 l/100 km
1.7 100 LE n.a.
1.7 110 LE, 260 Nm, n.a.
1.9 120 LE, 280 Nm, 0-100: 10,5 s, max: 194 km/h, fogy: 5,8 l/100 km
1.9 150 LE, 320 Nm, 0-100: 8,9 s, max: 208 km/h, fogy: 5,8 l/100 km

forgalmazás kezdete: március