Teszt: Fiat Strada Adventure 1,3 JTD 1

Teszt: Fiat Strada Adventure 1,3 JTD


Csinos hölgyekkel ugyan elég jól áll a szerkesztőség, és talán még kidolgozott-testű férfi főszereplőt is ki tudtunk volna állítani a fotózáshoz, csak a tenger, az hiányzott nagyon. Meg persze a december végi idő sem optimális ahhoz – hogy ha más nincs -, legalább az Aranypart fövenyén szaladgáljanak a szereplők egy szál úszódresszben, piros vízimentő segédeszközüket markolgatva. Sajnos így új téma után kellett nézni, maradt tehát a jól bevált szesz.

Szappanopera helyett

Az autó ugyan a brazil gépsorról származik, de az ott népszerű alkohol helyett inkább dízel üzemanyaggal kell etetni. Abból azonban relatív kevéssel, mindössze 5-6 liter szénhidrogén-származékkal is beérte 100 kilométeren. Mi azonban ennél nehezebben szakadunk el az alkoholtól, ezért a formás kis pickuppal az ünnepi bor- és pálinkamennyiség beszerzésére indultunk egy jó nevű tokaji pincébe, majd egy közeli pálinkafőzdébe. Ha már ekkora raktér áll rendelkezésre, próbáljuk meg megtölteni valami hasznossal.

Elöl a fekete műanyagok kölcsönöznek karakteres arcot a járműnek, amire rásegítenek a ködlámpa mellett elhelyezett plusz reflektorok is. Ezeket külön kapcsolóval lehet rávenni arra, hogy az “igazi” reflektorral közösen hasítsanak bele az éjszaka sötétjébe.

Oldalt az amúgy minden jóérzésű embernek hideglelést okozó, mintás alulemezzel felspécizett fellépő az egyik, a kerékjáratok ívén futó műanyag szélesítés a másik dizájnelem. Az amúgy a Strada esetében indokoltnak tekinthető fellépőből jutott az autó végére is, használatával elvileg könnyebb megpakolni a platót, a tetőcsomagtartót.

A vitrinszerűen elhúzható, raktérre néző ablak mögött rácsok ügyelnek arra, nehogy bekukkantson a hátsó tartalom egy jól sikerül fékezéskor. Leghátul pedig egy kilincsként is funkcionáló, levesestányérnyi Fiat-embléma, és némi fekete műanyag zárja a képet.

Oldalról arányos, kifejezetten vonzó képet nyújt a Fiat csöppnyi teherautója, aminek jót tesz a sportos alufelni és a húsos gumi is. Ez utóbbi menet közben már nem annyira élvezetes, gyorsabb tempónál komoly zajt csap.

Az legelkeserítőbb és a legjobban sikerült részletek is a következő oldalon jönnek.


Szabad préda

Érdekes, hogy a plató végén lévő ajtó akkor is nyitható, ha az autó ajtajai különben zárva vannak. Jobban belegondolva nincs is értelme a zárnak, mert ha ponyva nélkül használják az autót, akkor simán benyúlva, ha pedig ponyvával felvértezve, akkor meg az egyszerű csatokat oldva tudnak megszabadítani minket az ott felhalmozott földi javainktól. Szerencsére a két ülés mögött még bőven akad hely a kényesebb, jobban féltett csomagoknak is. Plafonig pakolva olyan érzése van az embernek, mintha egy rendes, személyautónyi csomagtartóra való poggyászt is elnyelne.

Hazai használatra talán egy zárt felépítményű változat jobban megfelelne, hacsak nem három méter magas hűtőszekrények szakszerű transzportjára szakosodott kisvállalkozás élén dönt valaki a Strada mellett.

Ennek ellenére továbbra is azt a nézetet osztjuk, hogy a kisfelületű, könnyen sérülő bevonattal megáldott plató legfeljebb néhány szörfdeszkát, törölközőt, okosan integető szőkéket és egy rekesz hűsítő sört bír el büntetlenül. Sóderrel megrakva igazán idétlenül nézne ki az amúgy vonzó kiegészítőkkel feldobott pickup.

Szerény belső

Utasterébe huppanva azonnal a Fiat Albea nem éppen izgalmas belseje tárul a vezető elé, csak a műszerfalat sikerült elcsúfítani. Ez a Stradaban valami elfuserált sárga színt kapott, amely sötétedésig minden rápillantásnál fájdalmat okoz. Az est leszálltával a háttérvilágítás szerencsére már sokat tompít a látványon. A belső másik szégyene a vezető oldalára, a felső kapaszkodó helyére került szemüvegtartó. Ezt még egy harmadrendű, kínai autómásolat esetében is borzadva hajítaná el bármely jóérzésű ISO-huszár. A többi résszel igazából nincs baj, ha nem felejtjük el, hogy kisteherautónak álmodták meg a járművet. Ha azonban hobbiautóként értékelnénk, már lenne mibe belekötni.

Kisétkű dízel

Végére maradt az autó legélvezetesebb pontja, a Fiat 1,3-as Multijet motorja. A kis dízel papíron 85 lóerős, ami bőven elég a kétszemélyes autónak. Feltéve, ha nincs túlzottan megpakolva. Tűrhetően gyorsul, bár a motor igazából csak 2000 felett talál rá a szanaszét legelésző ménesre, így az élet valahol ott kezdődik. Vezetni is többé-kevésbé élvezetes, csupán a komisz gumiszőnyeg tréfálja meg néhányszor a vezetőt, mert előszeretettel fogja meg a kuplungpedált, de ez nem az autó hibája.

Mindent összevetve élvezetes, kalandos kocsikázásra, hobbiautónak inkább alkalmas a Strada, mint leharcolnivaló melósautónak. Bár sajnos itthon sokaknak még egy autó fenntartása is nehézségeket okozhat.


Műszaki adatok – Fiat Strada Adventure 1,3 JTD
MOTORADATOK
Lökettérfogat (ccm) 1248
Furat x löket (mm) 69,8 x 82
Hengerek / szelepek száma S4/16
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.) 62,5 85 / 4000
Max. nyomaték (Nm/ford.) 200 / 1750
MENETTELJESÍTMÉNYEK
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 13,5
Végsebesség (km/h) 165
FOGYASZTÁS
Város (l/100 km) 6,7
Lakott területen kívül (l/100 km) 4,8
Vegyes (l/100 km) 5,5
CO2 kibocsátás (g/km) 145
MÉRETEK
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) 4400 / 1665 / 1554
Tengelytáv (mm) 2718
Csomagtér (liter) 800
Menetkész tömeg/terhelhetőség (kg) 1205 / 685
Üzemanyagtank kapacitás (liter) n.a.
Gumiméret 175/80 R 14
ÁR, KÖLTSÉGEK
Alapár (forint) 3 336 000
Tesztelt autó ára (forint) 3 731 000
A szériafelszereltség fontosabb tételei Klíma, elektromos tükrök, ablakok
ÉRTÉKELÉS
a vezess.hu véleménye Második, hobbiautónak könnyebb elképzelni, mint mindennapos munkatársnak. Takarékos, formás autó, nehezen használható raktérrel.
Pontszám (max. 10) 7 pont