Teszt: Renault Thalia 1.4 16V 1

Teszt: Renault Thalia 1.4 16V


Minden kezdet nehéz, ezért a Renault sem remélte, hogy rögtön nyitás után ilyen átütő sikert arat a Thalia. Annyit azért joggal vártak, hogy mifelénk lesz keletje a lépcsőshátú, Talicskának is hívott autónak. Vagy több, vagy kevesebb elmegy majd belőle, és ugye tudjuk, hogy ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

A fejlődés nem áll meg

Aztán a Thalia üstökösként csapódott be a magyar piacra, bármennyien ócsárolták is a belsejét és a formáját, főleg a puttonyt a hátán. És amiért ennyien vállalnak havi részletet, az elvileg csak jó lehet, mert a nép nem téved és egyébként sem lehet leváltani.

Ám a fejlődés nem állt meg, ráadásul a konkurencia sem alszik, ezért a Thalia nemrég átesett a harmadik átdolgozáson is. Mostantól fogva az utastere sokkal csinosabb, ha valakinek akad pénze a gazdagabb felszereltségeket megvenni. Ha nincs, akkor maradnak a silány minőségi benyomást keltő egyszerűbb Thaliák. C’est la vie.

Nem a legdrágább, de a legerősebb

A mindössze három motor közül a 98 lóerős ezernégyes ölti magára az izompacsirta mezét. Kis fordulaton nem nagyon fogunk ellépni a lámpától, de előbb-utóbb minden jóra fordul a motort túráztatva. Kis fordulaton sem álmos, de a java akkor jön, mikor a fordulatszámmérő mutatója túllendül a 4000-et jelző osztáson. Ilyenkor kiadós csatazajjal festi alá az erőfitogtatást, és közben nagyon szalad.

300 ezerrel drágább a dízel

Ahogy a szem a lékek tükre, úgy a benzinóra a fogyasztásé. A Thalia mutatója hamar vándorútra indult a zérus felé, hidegben 9,4 litert evett a budapesti forgalomban. Ha nem száguldozunk feleslegesen, a fogyasztás 8 liter alatt marad városon kívül. A dízel kevesebbet eszik, de 310 000 forinttal drágább, és ugye valamit valamiért, nem is beszélve arról, hogy mindennek ára van és semmi nincs ingyen. A teljesítmény végképp pénzbe kerül, amiből a Thaliában van is bőven.

Közkeletű bölcsességek étkek és kiadások viszonyáról a másik oldalon


Amikor vásárolni megyünk vele, könnyedén hasít ki Budaörsre, és a sok drága kocsi sehol sincs. Távol a fix radaroktól a 180-at úgy viszi, hogy észre sem venném, ha a motor nem üvöltene már 140-nél. Az ötödikje értelmetlenül rövid, ezen nincs mit szépíteni.

Kidobni drága, nem megenni

Kiérünk, és a hentessel megállapodunk, hogy nem az a drága, amit megeszünk, hanem amit kidobunk. Beugrik a kosárba még négy oldal csécsi szalonna, a paprikásból. Hazafelé az asszony abajgat is miatta. Olvasta valahol, hogy a szalonna árt a szívemnek, de ha sokat emlegeti, lemondom neki az összes újság-előfizetést. Teletömték a fejét antioxidánssal meg szabadgyökkel.

Valamiben úgyis meg kell halni, miért ne érezzük jól magunkat addig is? Különben is, a csomagtérbe beleférne fél tonna a jófajta abáltból, én meg csak másfél kilót vettem. A Thalia csomagtartója a legnagyobb a kategóriában, még az újságban is benne volt. (Régi egy újság lehetett, azóta az Albeáé 3 százalékkal még nagyobb. A szerk.)

Hely a sörhasnak

A kormányt olyan messzire és buta ferdén szerelik be, hogy jusson hely egy kolosszális sörhasnak. A Thaliánál neki sem álltak keményíteni a rugózást, a keskeny nyomtávon szépen elbilleg az autó, mert fő a kényelem, legalábbis a lehetőségekhez képest. Hely inkább elöl van sok, mint hátul, a gyerekek sorában főleg a fejtér szűkös, persze nem nekik, hanem a lakli felnőtteknek.

Nagyeskü a dízelre

Nyilvánvaló, hogy ahol dolgoznak, ott forgács is hullik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy semmi nem tökéletes, akkor a Thalia sem lehet mentes a hibáktól, de egy vállalható autó. Vannak, akik egyenesen rajonganak érte. Egyszer egy középkorú hölgy odajött hozzám, hogy ezen a környéken nagyon vigyázzak a Thaliára, mert az övéket a szomszéd utcából ellopták. Még kétéves sem volt a 75 lóerős 1.4-es, imádták – meséli elkeseredetten, aztán gratulál hozzá, hogy milyen szép autóm van. Talán közhelyesen hangzik, de ízlések és pofonok különböznek. Sokaknak a Thalia az álomautó, a fakó mindennapok hőse, de ebben a szerepben a 68 lóerős dízellel domborít igazán jól. Mert az úgy fogyaszt 5 litert, hogy leteszem rá a nagyesküt.

Olvasónk a fogyasztásról:

T. Szörényi úr!

Ritkán ragadok billentyűzetet, de az én rokonságomban 3 thalia van, egy 8 szelepes első kiadás 120.000km-el, illetve nekem és unokatasómnak két éves múlt, második kiadású 1.4 16 szelepes! A 8 szelepessel mentem, amikor még én nem vettem meg az enyémet, Hajdúszoboszlóra, stb., átlag 110 tempóval 600km körülit raktam bele, és amikor visszavittem apósnak 811 km után tankolt bele, volt még pár liter benne! Tavaly Lengyelországban voltunk négy felnőtt, full csomagtartó, nem autópályán, 100-120km-es sebesség! 805 km-nél tankoltam, és még nem világított a tartalék! Vácon lakunk, városban használja a feleségem az össz kilométer 70%-át! 700km-nél tankolok 43-45 litereket! Idén ismét Hajdúszoboszló, 160km + klíma végig! 600km alatt megitta a benzint, így igen! Télen is 630km-nél tankolunk!
Télen városban: max. 8 liter
nyáron városban: 6.5 liter
hosszú távon 120km/óráig 5.5 liter
Nálunk ez van!
Tisztelettel Sándor János!

U.i: Ha annyit enne, mint írták akkor inkább felgyújtanám, de ez szerintem nagyon lábfüggő!