Vezettük: Honda Legend 2006 1

Vezettük: Honda Legend 2006


Íme a legújabb Honda Legend, ami tulajdonképpen már kétéves. Valamikor 2004 elején a tengerentúlon pontosan ugyanezt az autót mutatták be Acura RL fedőnéven. Ott és Japánban rögtön ezután meg is kezdték a forgalmazását, hogy meg se álljon a 2004-es Japán Év Autója címig. Minket itt Európában pedig nyugiba tettek, egészen mostanáig. Az európai Legendre (amúgy szigorúan legendnek ejtendő, hiába csábít a “ledzsend” szóalak) pedig rákerült egy valószínűleg elrettentésnek szánt hátsó szárny.

Egyéb kifogásolnivalóm nincs: az elődnél szélesebb, magasabb, de kurtább Legend finom úri autó. Az a kétszer öt perc, amit benne töltöttem, még most is bizsergető élmény. Ez az ötös BMW-vel, Mercedes E-osztállyal tengelyt akasztó Honda semmivel sem tud kevesebbet, mint német konkurensei. Sőt, bizonyos szempontból túl is tesz rajtuk, ezt a szempontot pedig Super Handling All-wheel Drive összkerékhajtásnak hívják.

Halálbiztos 4×4

A remek kezelhetőségről elnevezett rendszer nem attól különleges, ahogy az első és hátsó tengely között osztja a nyomatékot – 70-30 vagy fordított arányban mehet az erő. Viszont itt a hátsó tengely jobb és bal kereke között is képes a gép variálni a nyomatékot, s ettől válik az ötméteres Legend igazi kezes báránnyá.

Az elektronika agysebészi precizitással és villámgyorsan hajtja végre a fent részletezett műszaki műveleteket. A műszerfalról apró kijelzőn nyomon is követhető, melyik kerékhez mennyi erőt rendel a gép agya. Kifejezetten látványos, de ajánlatos inkább az utat nézni.

Kanyarodtunk egyet-egyet először 50-nel, majd 60-nal, aztán műgyantán – csúszik, mint a jég – megint 50-nel. És látványosan nem történik semmi. Lehet, hogy izgalmasabb, ha az autó megy keresztbe-kasul, farol, tán a fotókon is jobban mutat, de a Legend SH AWD rendszere nem teszi izgalmasabbá az életet. “Csak” a létező legpontosabban tartja az általam kijelölt ívet – dögunalmasan, de halálbiztosan.

A cikk itt még nem ér véget! A következő oldalon az ütközésmérséklő rendszer rejtelmeit fedjük fel!


Magától fékez, aztán mégsem áll meg

Uzsgyi a másik Legendbe, ahol nem más feladat várt ránk, mint követni egy mozgó akadályt, oszt szép akkurátusan elütni. Következzen a Collision Mitigation Brake System, ami magyarul talán az “ütközésmérséklő fékrendszer” szószörnyre fordítható. Lényege, hogy speciális radarok érzékelik ha Legendünk és az előttünk haladó autó között vészesen fogyni kezdene a távolság, majd a rendszer szolid, aztán egyre nyomatékosabb eszközökkel megpróbálja jelezni a vezetőnek, hogy fékezzen. Az autó ugyan képes lenne erre magától is, de mégsem teszi.

Valamilyen rejtélyes, negyvenéves bécsi egyezmény miatt ugyanis állítólag nem teheti. Nem konkrétan erre a megállapodásra, de valami hasonló biztonsági óvintézkedésre hivatkoztak a Volvo szakemberei, amikor az S80 svédországi tesztvezetésén érdeklődtünk, miért nem fékez magától az ő hiperszuper rendszerük.

Elméletileg a Honda Legend CMBS egysége jogkövető módon a következőképpen reagál: két másodperccel az esetleges becsapódás előtt megrántja háromszor a vezető biztonsági övét, majd jelzésképp finoman fékezni kezd. A vezetőnek ekkor még van ideje fékezni vagy kikerülni az akadályt. Ha azonban mégsem tesz semmit, a gép egy újabb másodperc múlva már erősebben fékez, és jó komornyik módjára felkészíti a biztonsági öveket az ütközésre. Lássuk a gyakorlatot!

Negyvennel vészesen megközelítjük a mozgó célpontot, hármat finoman ránt az öv, majd lassan fékezni kezd az autó, de sikerül elütni a bábut. Vége! Újabb kört követelnék, hogy még egyszer átgondoljam, mit is éreztem, de nem lehet. Jön a következő újságíró, ő is kíváncsi az ütközésre…