Teszt: Opel Zafira 2.2 DTI Elegance 2004 - Még mindig



Nagyobb a hűtőrács, több a króm, jobban variálható a belső. 1999 óta állja a sarat a Zafira, ez a modern időkben már hosszú modellciklusnak számít.

Új Zafirára még nincs pénz Opeléknél, az új Astra fontosabb is, ezért a jövőre érkező utódig ráncfelvarrással húzza ki az autó.

Még ma sem számít elavult autónak a Zafira, aminek remek variálhatósága az oka. Bár az üléseket kiszerelni nem lehet, a két leghátsó a padlóba hajtva szinte nyom nélkül tűnik el, a háromszemélyes középső pad pedig teljesen rápasszírozható az első kettőre.

Ez még nem veszi fel a versenyt egyetlen platós IFA rakterével sem, de arra már jó, hogy nagymama komódjához ne kelljen teherfuvarozót bérelni.

Ami új belül, az a három részben dönthető hátsó üléstámla és a teljesen előredönthető anyós oldali háttámla. Korábban 60:40 arányban lehetett csak döntetni a második üléssor támláit, most már 40/20/40 ez a szám.

Ebből az egyetlen kézzelfogható előny, hogy a lehajtott középső részből finom párnázású könyöklő alakítható ki. Jó dolog még, hogy a korábban kritizált középső kétpontos öv helyett már hárompontos van.

Amúgy az ülésállítás nem egyszerű mulatság. A padlóba be és ki csak úgy hajtható a két leghátsó ülés, ha a középsőket teljesen előretoljuk. Ez teljes családdal a fedélzeten nem egyszerű feladat. A középső széksor állítása könnyebb: egy kar oldja az előre-hátra tologatást, a háttámla pedig több ponton rögzíthető.

Akár heten is utazhatunk egyszerre az autóban, a Zafiránk mellett erre ma a Volkswagen Touran, az új Corolla Verso, a Mazda Premacy, a Honda Stream, a Mercedes Vaneo és a Renault Grand Scénic képes. Egyre többen vannak, pedig az elején csak az Opel kompakt egyterűje tudta ezt a trükköt.

Amit viszont még mindig kevesen tudnak, az a tágasság érzete: Mivel a Zafirát nemes egyszerűséggel függőleges falak határolják minden irányból, irgalmatlan nagy belül a térérzet és a valódi hely. Hatalmasak az üvegfelületek is, így hosszú úton sem érezzük halkonzervbe zárva magunkat, ráadásul még jól át is látható az autó parkoláskor.

Azoknak finoman peches a helyzet, akik leghátra szorultak, mivel 175 centi fölött ezeken a pótszékeken nem nagyon lehet mit kezdeni a hosszúra nyúlt végtagokkal. Az viszont dicséretes, hogy itt is van könyöklő és bősége pakolóhely.

Ez nem mondható el a csomagtartóról, ami ilyenkor két kistáskát képes magába fogadni. Persze, ha nem kell a plusz két ülés, akkor 600 liternyi bőröndöt is vihetünk, ráadásként ugye, ekkor sem kell kiszedni és otthon hagyni a pótüléseket.

Amivel nem tudtunk mit kezdeni, az a botrányos egyszerűségű középkonzol és környéke. Praktikusan kezelhető, ez a legtöbb, ami pozitívumként elmondható róla.

És még talán az, hogy a gyári hifi csodásan és erőteljesen szól. Igaz, hogy minden információt megkapunk a külső hőmérséklettől kezdve a 7,9 literes átlagfogyasztásig, de a tálalás nem éppen gusztusos.

Szépnek vélt ezüstös árnyalattal fújták le a középkonzolt, ami kevés gombja miatt primitívnek tűnik. A modellfrissítés igazán alkalmat adhatott volna arra, hogy valamin változtassanak, ám ez mégis elmaradt.

Nem változott a legerősebb dízelmotor sem, amely 2,2 literes, 125 lóerős, közvetlen befecskendezéses, de nem közös nyomócsöves. Kisebb nyomással fecskendezi a rendszer a gázolajat az égéstérbe, mint a common rail dízeleknél.

Ettől kulturálatlanul hangos és remegős a viselkedése, de nyomatékleadás és teljesítmény oldalról nincs vele különösebb baj. Az előrehaladott gyártók ekkora lökettérfogatból ma már jóval több lóerőt hoznak ki, és az Opelnek is van (az Alfától) 150 lóerős 1,9-es dízele, de a Zafirát nem illeti a gyár modernebb motorral.

Igazából kritika nem érheti az autót. Hozza azt, amit egy 125 lóerős dízelmotortól elvár az ember. Könnyedén veszi a 170-180 km/órás utazó tempót, határhelyzetben akár 190 felé is fel tud kanyarodni. Közben finoman dörmögve, stabilan tartva az irányt, fáradság nélkül visz el kilométerek ezrein keresztül.

Ebben nagy szerepe van a rugózásnak, ami egyértelműen a hosszú távú, kényelmes autózást szolgálja. Szinte hihetetlen, hogy ebből az autóból némi munkával Opel Zafira OPC élményautó készíthető. Ennél az autónál viszont élményről csak akkor van szó, ha egy München-Budapest út felénél bedobunk egy forró kávét.

Ma sincs különösebb baj a Zafirával, hiszen utastere még mindig kényelmes és tágas, tehát utazóautónak ideális. A hétszemélyes utastér már nem egyedi tulajdonság, így ezzel plusz vevőket nehezen tud elcsalni az Opel.

A 2,2 literes dízelmotor és az Elegance kivitel ár szempontjából nem igazán jobbító tényező. Ez a csomag 6,2 millió forintért még könnyűfém felnivel és automatikus klímával is sok. 2,0 literes dízelmotorral 5 millió, 1,6-os benzinessel 4,3 millió forint a legolcsóbb Zafira.


Műszaki adatok – Opel Zafira 2.2 DTI Elegance
Lökettérfogat (ccm) 2172
Furat x löket (mm) 84,0×98,0
Hengerek / szelepek száma S4/16
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford) 92(125)/4000
Max. nyomaték (Nm/ford) 280/1500
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 11,5
Végsebesség (km/h) 187
Fogyasztás (l/100 km) város (benzin) 8,4
Fogyasztás (l/100 km) lakott területen kívül 5,4
Fogyasztás (l/100 km) vegyes 6,5
CO2 kibocsátás (g/km) 175
Gumiméret 195/65 R15
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) 4317/1742/1684
Tengelytáv (mm) 2694
Csomagtér (liter) 150/600/1700
Menetkész tömeg / terhelhetőség (kg) 1550/525
Üzemanyagtank kapacitás (liter) 58
Listaár (forint) 6.264.000