Teszt: Land Rover Freelander Td4 ES - Kettős személyiség Land Rover Freelander Td4 ES

Lekerekített élek, önhordó karosszéria, elől-hátul független kerékfelfüggesztés: ez nem lehet Land Rover. Pedig az! Méghozzá nem is akármilyen. Az automata váltós Land Rover Freelander városban járva ugyan kényelemorientált arcát mutatja, de terepre érve szinte valódi Land Roverré válik.

A ma már a Fordhoz tartozó Land Rovernél lassan esett le a tantusz. Míg ők még mindig a valódi terepjárókat erőltették, és a Range Rover, a Land Rover Discovery és a Land Rover Defender alkotta a kínálatot, addig a vetélytársak sorra jelentkeztek olyan terepjárónak látszó személyautókkal, melyek után egyaránt bomlottak nő és férfi vezetők. A Toyota Rav4-gyel megnyitott sor hamar követőkre akadt, és idővel már nevet is találtak az új kategóriának. A szabadidőautók táborába 1997-ben nevezett versenyzőt a Land Rover a Freelander személyében. A Land Rover divatterepjárója az 1997-es Frankfurti Autószalonon került leleplezésre.

Kívülről a Freelander formája tetszetős. A karosszéria sarkait lekerekítették, egyetlen sarkos él-találkozás sincs. További tetszetős kellék a bátran alkalmazott műanyag az autó orr- és farrészén, valamint a sárvédő íveken. Land Rover hagyomány a C oszlopnál megemelkedő tetőív, és a vízszintes motorháztető. Az utóbbi miatt jól belátni az autó elejét, ami ma már ritkaságnak számít.

A vezető magasra helyezett ülésen foglal helyet, mely sajnos nem állítható lejjebb. Így 190 centivel már az ember haja a plafont súrolja. A hátsó sorban jobb a helyzet, mivel itt a tető kicsit magasított. Számtalan tárolórekeszt találunk az utastérben, a világos színek pedig hangulatossá teszik az autót. A belső térben alkalmazott műanyagok minősége azonban nem meggyőző, ezen a jó szín, és a bőrkárpitozás próbált enyhíteni.

Mivel a Freelander jobb és baloldali kormánnyal is készül, így a belső az egyszerű gyártás érdekében teljesen szimmetrikus. Ennek előnye, hogy kesztyűtartó nem csak az első utasnak, hanem a vezetőnek is jár, bár utóbbi méretét kissé korlátozták. A kesztyűtartók mellett sok helyen találunk még kisebb nagyobb zsebet vagy tálcát, így pakolhatunk például a műszerpult anyós-felőli rekeszébe, de az ajtók térképzsebei is mindent elnyelnek. Még a csomagtérajtóba is nagy üreget vájtak. Az ötödik ajtó nem felfelé, hanem hátrafelé nyílik, ami szűkös parkolóban hátrány. A pótkerék könnyen hozzáférhető helyen, az ajtón leledzik.

A Freelander Td4 közös nyomócsöves dízelmotorja új szerzemény, a régi Land Rover-tulajdonos BMW-től érkezik. Az 1950 köbcentis dízelmotor teljesítménye nem kiugró, 112 lóerő, de a 260 Nm-es nyomaték bőven elegendő terepen és közúton. A nyomatékos dízelmotor még az automata váltóval sem teszti lomhává az autót. A fogyasztás azonban városban kicsit magas 10 liter/100 km feletti, és terepen is minimum ennyivel kell számolni. A visszafogott zajjal rendelkező dízelmotor széles sávban húz jól, így könnyű vele lendületesen haladni. Kirobbanó menetdinamikát ne várjunk, százra 15 másodperc alatt gyorsul az autó, végsebessége pedig a 160 km/órát sem éri el. Ennek ellenére országúton és autópályán is kényelmes autózni a dízel Freelanderrel.

Az ötfokozatú automata váltó jól harmonizál a dízelmotor karakterisztikájával, csak padlógázas visszaváltáskor mélázik kicsit. Ez elkerülhető, ha kihasználjuk a Steptronic váltó kézzel kapcsolhatóságát. Ilyenkor D-ben kicsit jobbra tolva a kart a bot előre-hátra pöccintésével mazsolázhatunk kedvünk szerint az öt fokozatból. Ekkor a visszaváltás sem megy lassan.

Hiába jó a Freelander betonozott úton, terepen érzi magát a legjobban. Ilyenkor még az örökös fintorgókkal is megszeretteti magát. Annak ellenére, hogy se felező, se diffizár nem segíti a terep megmászását, a rövid első és hátsó túlnyúlásokkal, viszkokuplungos összkerékhajtásával közepes terepen ragyogóan elboldogul a Freelander. Meredek lejtőn hasznos kellék a Hill Descent Control (lejtmenet szabályozó), amely nem engedi 7 km/óránál nagyobb sebességre felgyorsulni az autót. Automata váltós Freelanderen csak R-ben illetve 1-ben működik ez az opció.

A Land Rover Freelander Td4 ára igen borsos, már alapváltozatban is, 8 484 000 forint. A tesztelt ötajtós Td4 ES felszereltséggel 9 709 000 forintba kerül. Az automatikus váltó plusz 533 189 forintba kerül. Nem kell felárat fizetni viszont a bőrkárpitozásért, az elektromos ablakemelőért, a központi zárért, az ABS-ért és a légkondicionálóért. Légzsákból sajnos csak kettő jár alapból, és több nem is rendelhető. Szervizbe 15 000 kilométerenként kell vinni az autót, a garancia 1 évig érvényes.

Teszt: Land Rover Freelander Td4 ES – Kettős személyiség 1