Az ezredforduló zseniális számítógépes játéka volt a Need for Speed sorozat ötödik része. Porsche minden mennyiségben, eredeti hanggal, az akkor elérhető legszebb megvalósítással.
A legizgalmasabb játékmódban Porsche tesztpilótaként kellett a minket széles mosollyal megkérő gyári szakember, Diether vagy Klaus kívánságait teljesíteni. Ugorj el a tengerpartra ezzel a 911 Turbóval, szállítsd le időre a vadonatúj Carrera kabriót. Napfény, kanyargó szerpentin, hörgő boxermotor a monitor mögött. Imádtam.
A Mona Lisa is megvénült, de a 911 soha!
Az élményt mély emlékké aszaló évtized múlva pedig a kanári szigeteken ébredek, ahol Diether női megfelelője nyomja kezembe a legújabb Porsche 911 Carrera S kabrió kulcsát. A feladat ugyanaz, rejtett hegyi utakon eljutni A-ból B-be, lehetőleg épségben. Csak a grafika lett szebb.
A világ változik, de a 911 marad. Nincs ma férfi a Földön, aki ne ismerné fel a klasszikus formát. Még mindig uralkodik a kiemelkedő kerek lámpatest, a lendülettel csapódó tetővonal, és a farmotort rejtő méretes kerek far. A tíz centiméterrel megnövelt tengelytávnak köszönhetően nyúlánkabb, de mindez csak ez előd mellett állva szembeötlő.
A Porsche lassan ötven éve lovagol a saját retróhullámán, sikeresen. A 991 nyitott verziója sem lett renegát, minden porcikája követi az ősök nyomát, sőt már a tetőtlenségből fakadó különcség nyomait is igyekeztek eltüntetni.





Lassan, lépésről lépésre egyre polgáribb a 911, de a megfelelő gombokat megnyomva még mindig otthon érzi magát a versenypályán
Akusztikus Orgazmatron
Jó volt a reggeli kávé mellett a külsőn mélázni, de a Carrera S felugató boxermotorja hamar kiűzte a hibáért guberáló kósza gondolatokat. Négyszáz dobhártyába dübörgő lóerő meggyőzően tud hatni az észérvekre. Tartottam ettől az erőtől, fejemben még ott motoszkál a tulajgyilkos Porsche 911 legendája. Az első métereken meggyőztek, balga félelmeim oktalanok. A Carrera ennél polgáribb már nem is lehetne.
A szállodából kigurulva gond nélkül zakkant át a kövérre hizlalt fekvőrendőrökön, és nem büntetett kemény, sportos rázkódással az úthibákért. Meszes gerinccel csajozni induló fogorvosok sem szisszennének fel a menetkomfort miatt.
A gázpedált józan mozdulatokkal kezelve marad a kezes bárány habitus. Így poroszkálva hamar, és puhán kapcsol a hétfokozatú PDK automataváltó, az immár elektromos szervóval operáló kormány könnyen jár, nincs ideálisabb társ a tengerparti túrákhoz. Teljes a szélcsend, országúti tempónál a legérzékenyebb frizurát sem borzolja össze a szél. Csak a mélyen dohogó motor sejteti, hogy elég egy laza bokamozdulat, és a világ a sarkából kifordul.
Zsonglőrködés Fabergé tojásokkal
Ekkor még nem tudtam, de a Kanári-szigetek útjai napnyugtáig tartó Odüsszeiára hívtak. Sikerült a legeldugottabb, legszűkebb hegyi utakat kijelölni, ahol Porschéval csapatni olyan, mint Fabergé tojásokkal zsonglőrködni.
A szűk aszfaltkígyón alig akadt hely a Porsche tűzijáték begyújtására, hiába a bajban egyből előtörő bukókeret, az szakadék ellen nem véd.
A veszély ellenére nem hagyhattam ki a száguldás vétkét, ahol egy villanásnyi sansz adódott, ott pokoli, velőtrázó, boxerfanfár rázta meg a hegyoldalt. Sport Plus módban maximálisra dúsítva az élményt mutatja meg igazi, várt arcát a stuttgarti legenda. A polgári maszk lehull, a PDK váltó minden fokozatot kihúz, kanyar előtt gázfröccsel, késlekedés nélkül vált vissza, vérpezsdítő durrogással kísérve. Az új frissen faragott motor elődjénél is jobban bírja a pörgést, a 440 Nm nyomaték 5600-as fordulaton, a 400 lóerő pedig 7400-nál ugrik nehézségi erő formájában a mellkasunkra.
Szerencsére a bátorság határa jóval az autó képességei alatt mozog, megcsúszásra a fejlesztések hadának köszönhetően esély sincs. A szélesebb nyomtáv, növelt tengelytáv az elektronikus rendszerekkel megtámogatva könnyeddé és természetessé teszi a tempós haladást. Akár jó tíz éve a monitor előtt. Körülbelül hasonló felkészültség kell hozzá.

Messziről felismerheti a képzett autóbuzi a vörös féknyergeket, és már tudja is, hogy itt acéltárcsák égetik a mozgási energiát. A karbonfék kizárólag sárga nyereggel készül.
Itt a tető, hol a tető
A vulkanikus hegyvonulat gerincére érve hirtelen, egy pillanat alatt ránk tört a ködös fagy. Szerencsére a tető 50 km/h sebességig működtethető, így lassan csorogva mindössze tizenhárom másodperc alatt kaptunk menedéket fejünk fölé. A magnézium panelekből kihajtogatott eszköz afféle hibrid, vászonborítása ellenére majdcsak hozza a keménytetők szigeteltségét, merevségét. Igaz 36 kilogrammjával nehezebb a mezei vászontetőknél, és több helyet foglal, de előnyei vitathatatlanok.
A sportos kabriók Achilles sarka minden esetben a tömeg, a tetővel elvesztett torziós merevséget pótolni kell, és ennek ára a mérlegen jelentkezik. A fémekkel ördögi módon sáfárkodó Porsche tervezők ezen a téren sem vallottak szégyent, a Carrera tokkal-vonóval 1470 kilót nyom. A kupéhoz képest mindössze 70 kilogramm a plusztömeg, ám az előző kabriónál 27 kilogrammal filingránabb a Carrera. Mindezt a karosszéria merevség 18 százalékos növelése mellett elérve. Porsche mérnököket a kormányba!
“I shot the sheriff”
A délutáni nyugalmat igazoltató rendőrök szakították meg. A Guardia Civil két buzgó tagja nem csak gyönyörködni akart a Carrera felett, igazoltattak annak rendje és módja szerint. Akadt némi nyelvi szakadék, hiszen ők kevésbé beszéltek angolul, mint mi spanyolul, így csak vakarták a fejüket, hogy kerül két magyar egy teljesen friss német Porschéban a Kanári-szigetekre. Végül rájöttek, hogy rajtunk hiába követelnek vámpapírt, és megelégedtek pár fotóval, no meg az éppen volán mögött ülő kolléga adataival. Bár korántsem volt veszélyes a helyzet, szerettünk volna egy fotót emlékül, de az idősebb tiszt vérben forgó szemekkel, heves “Nooo Foottooo”?-t kurjantva adta tudtunkra, innen nem kapunk emléket.
Pár versenypályán megtett körön bizonyította a kabrió, hogy semmilyen hátrányt nem szenved el a kupéval szemben. Szinte hajszálra ugyanúgy gyorsít (4,3 másodperc 0-100 km/h), és rázókőre dobva, piszkos mód rángatva sem lehet kihozni a sodrából.
A stabil, fénysebességű haladásért a kupéból ismert fejlesztések felelnek. A kerekeket aktív kanyarstabilizátor (PDCC – Porsche Dynamic Chassis Control), tapasztja aszfalthoz, a kanyarok ördögi leküzdését a hátsó differenciálmű és a menetstabilizátor PVT (Porsche Torque Vectoring), összehangolt működése teszi lehetővé. A rakoncátlan vassal való küzdelem a múlté, az új 911 szinte magától fordul, rávetődik az ideális ívre, és nyomát sem érezni a veszélyes legendát megalapozó izgága, ideges farnak. Ezt is kipipálhatták immár, a makacs farmotoros építésmód összes hibája eltűnt (legalábbis száraz aszfalton), még egy lépcsőfokkal közelebb a tökéletesség felé.
Sajnos a pályán nem maradhattunk örökké, ezért újra a hegyek felé fordítottuk a Porsche orrát. A nyugodtabb haladást kihasználva végre azt is láttam, mi vesz körül, mikor nem ezer idegszállal a sziklafalak mögött felbukkanó buszokra koncentrálok. A belső egyszerű, szinte konzervatív, de egy vörös színárnyalattal rögtön a harsány playboy ízlésvilág vizeire érünk.
A legtöbb apróság a Panamerából lehet ismerős, kétzónás klíma, és a kézifék helyét elfoglaló gombtenger uralja a középkonzolt. Szerencsére a kijelzőkkel telezsúfolt öt körműszer maradt a régi, középen az S kivitelben szürkén trónoló fordulatszámmérővel.
Az első ülések mögött találunk két ülésimitációt. Ide legfeljebb két zsák krumplit ültethetünk, és jó hogy nekik nincs fejük, mert a szélterelő megállíthatatlanul, gombnyomásra pont nyakmagasságban emelkedik ki. Vagy lehet ez már valami titkos James Bond fejlesztés.
A Porsche filozófia: Nem elég jó!
A start-stop rendszer és egyéb fogyasztáscsökkentő ötletek a kabrióból sem hiányoznak. Talán tíz liter körül tud papíron a gép, viszont aki így hajtja, vegyen inkább Velorexet. A kristálytiszta Porsche élmény esetünkben 24 liter benzint kért átlagban, akinek a kipróbált 911 Carrera S 36 milliós vételára nem probléma, az a kútnál se bőgje el magát.
Nem elég jó! Ez lehet a Porsche jelszó. Akár a kupé, a kabrió is gyorsabb, erősebb, fejlettebb és takarékosabb az elődjénél. A majdnem keménytető, és a kitűnő szélvédelem tökéletes nyitott élményt adnak, amellett, hogy a kabrió versenypályán sem marad le zárt testvére mögött. Apró problémákat természetesen mindig akadnak a tökéletesség felé vezető végtelen úton. A navigáció még nem ismeri a kanári szigetek összes elágazását, és a pohártartót sem könnyű begyömöszölni a helyére. Tehát Porsche mérnökök, fejlesztők, vissza a tervezőasztalhoz!






