A goodwoodi kastély és az épület körüli hatalmas főúri birtok immár harmincharmadik alkalommal változott pár napra a motorsport kísértetkastélyává. Hangos, szagos, forró szellemek szaladgálnak ilyenkor fel-le az uradalomhoz tartozó rövid hegyi aszfaltcsíkon, akiket iszonyatos életerő birtokában, de síri csendben próbál végre a múltba kényszeríteni a motorizáció, a motorsport új szellemirtó vállalkozása: az elektromos mobilitás.
Kevésbé drámaian arról van szó, hogy a jelenlegi richmondi herceg (Duke of Richmond), Charles Gordon-Lennox a Goodwood House nevű kastélyban és a hozzá tartozó irdatlan, 45 négyzetkilométeres (!) birtokon 1993 óta minden évben megrendezi a magyarul sajnos elég csúnyán hangzó rövidítésű Festival of Speedet, egy mára többszázezer látogatót csábító globális tömegrendezvénnyé, autótuning- autósportipari vásárrá és autógyártói erődemonstrációvá is fejlődött fesztivált. Hoztunk vagy száz képet a mulatságról, máris mutatjuk, érdemes végigkattogtatni őket – de ha úgy érzed, élőben ez még sokkal érdekesebb, izgalmasabb lehet, mint a képeken, hát nagyon jól érzed.
Az igazi élményt ezen a fesztiválon soha nem a látvány adja. A Festival of Speeden az a legfontosabb, hogy a látogatók akár érintési közelségébe kerülhetnek hatalmas idoloknak. Olyan legendás versenyautók, egzotikus hiper-szupersportmodellek, hihetetlen értékű autóklasszikusok illatát érezhetik, hangját hallhatják, amelyekkel általában csak archív felvételeken vagy múzeumokban lehet találkozni.
És emberi legendából is van Goodwoodban mindig bőven. Az egy dolog, hogy Lando Norris, a McLaren versenyzője, értelemszerűen a britek mai kedvenc F1-pilótája üdvözölte a közönséget a kastély teraszáról, de – idén először a fesztivál történetében – Gerhard Berger is beugrott, hogy intézzen pár kedves szót a néphez. És ez csak az a két híres ember, akiket egyáltalán észrevettem, amíg szédelegve bukdácsoltam a sok-sok iszonyú drága, ritka és érdekes jármű között.
Igen, ez ugyanaz a három Ford GT40, amelyek a legendás Le Mans-befutón gurultak 1966-ban!
Az Alpine-terv: megmaradni izgalmas sportmárkának a villanykorszakban
Idén az Alpine vendégeként jártunk Goodwoodban. A francia sportautó-márka számára több okból is nagyon fontos ez a rendezvény. Egyrészt a legfontosabb exportpiacuk a brit, másrészt az egész világból látogatnak ide olyan emberek, köztük számos tehetős potenciális vásárló, akiket érdemes megpróbálni az Alpine látványosan demonstrált sporttörténelmével odacsábítani a ma kapható modellekhez.
A klasszikus A110
Az igazi kihívás az Alpine számára, pláne egy Goodwoodhoz hasonló környezetben, hogy miként vihetők át egy ikonikus benzinkorszaki sportmárka értékei az elektromos új érába. Eddig amúgy szerintünk nem csinálták ezt rosszul. A Renault 5 retrós formáját, a történelmi modell különleges sportváltozataihoz kötődő érzelmeket és a kis súly-nagy élvezet filozófiáját egész jól sikerült belekovácsolni az A290-be. Hogy a márkahűséget egy családi autó vásárlásakor se kelljen feladni a vevőknek, arra ott az A390. Na de hogy éli túl az elektromos tranzíciót az abszolút márkaikon, az A110, amely könnyű, benzinmotoros élményautó?
Az elektromos Alpine A390 és a benzines, hamarosan kifutó, helyét elektromos utódmodellnek átadó A110
Úgy, hogy a gyártó az elektromos utódmodell tervezésénél imádnivalóan franciás bolond bátorsággal szakított az elektromos sportautók egyértelműnek és megkérdőjelezhetőnek gondolt alapelvével, miszerint az akkumulátornak a tengelyek között, a lehető legalacsonyabbra építve van a helye. Az A110 Future nevű prototípusban az akkut kettészedték; az energiatároló tömegének háromnegyede az ülések mögé került, negyede előre, az első tengely fölé. Így sikerült egy olyan elektromos sportkupét építeni, ami a klasszikus középmotoros sportautók tömegeloszlásával és a nagyon alacsonyra beépíthető vezetőüléssel valami egészen új villany-sport-élményt ígér.
A 800 voltos nagyfeszültségű rendszer garantálja a gyors utántöltést, a hátsó kerekeket hajtó két villanymotor finom és villámgyors vezérlés-változásaival pedig állítólag olyan dinamikai befolyásolási lehetőségek nyíltak meg, amelyek a belsőégésű motoros sportautóknál nehezen megvalósítható képességeket, az aktív nyomatékvektor-szabályzás új dimenzióit biztosítják az A110 Future-nek.
Alpine A110 Future prototípus
A moduláris felépítés (Alpine Performance Platorm) lehetővé teszi, hogy a klasszikus, lapos, kétüléses sportkupé mellett más karosszériaformák is kerülhessenek az A110 Future alapjaira. Úgy tudjuk, egy 2+2 üléses kupé biztosan elkészül majd, hogy a Porsche Taycan se maradjon francia ellenfél nélkül. A sorozatgyártás akár már a jövő évben elindulhat.
A prototípus fel is szaladt a hegyre Goodwoodban, de kívülről látva a csendes siklást nemigen tudtuk elképzelni, milyen lehet belülről érezni az A110 Future viselkedését. Nagyon reméljük, hogy a márka hamarosan szervez egy demonstrációs célú sajtótesztet; a Goodwoodban látott elektromos autók közül nem valamelyik újabb ezerlóerős szörnyeteg, hanem ez a kecses, könnyed Alpine tűnt a legszórakoztatóbb vezetési élményt kínáló jövőautónak.
Mini Countryman Vagabund: jópofa show-car egy osztrák divatstúdió közreműködésével
Azt az élményt is nehéz átadni, mennyire disszonáns, skizofrén érzés 2026 júliusában sétálgatni a goodwoodi fesztiválon. Itthon ugye döglik ki minden a forróságban, szárazságban, de dél-Angliában is tűz a nap és jócskán harminc fok felett van a hőmérséklet, ami cseppet sem megszokott dolog arrafelé. És akkor ott mászkál az ember a hatalmas tömegben, nézi az égen a nagyon-VIP utasokat folyamatosan, megállás nélkül hozó-vivő helikopterflottát.
Megsüketül a negyvenéves, hatliteres Pontiac NASCAR-versenyautók hihetetlenül érces, tompítatlan hangjától, ahogy melegítik őket közvetlenül mellette a sátorban, hogy eldübörögjenek a sok-sok ember előtt, akik nem kis része repülővel érkezett ide. Látja, hallja, ahogy egy apuka lelkesen magyarázza kislányának, hogyan is működik és milyen zseniális találmány volt az izzó széntartályú, sistergő gőzautó, ami a sétálgató emberek között csetteg föl-alá:
Körbepöfög és sípol a kiállítótereken az 1893-as Salvesen Steam Wagonette
A lelátón ülve figyeli gyermeki lelkesedéssel, ahogy sorra dübörögnek el előtte padlógázon a fantasztikusan karbantartott, ma is erejük teljében lévő F1-es, Can-Am, Le Mans-legendák. Megcsodálja a restomod-autókat, a szaúdi építésű sivatagi 911-est, a TWR Supercat-et, amely kompresszoros, 12 hengeres motorjával a százliteres tankkal se jut messzebbre, mint egy átlagos mai családi villanyautó:
660 lóerő a 88 példányban készülő XJ-S-restomodban
És persze megnézi az ember a Goodwoodba bemutatni a világ megmentésére kivitt új, emissziómentes, csendes portékát is. Átlagos, mai, csak újdonságuk miatt érdekes családi villanyautókat is akár, de főleg az érdekesebb holmikat a Honda Super-N elektromos Kei-Cart, ami valószínűleg gombelemmel működik. A mindennél erősebb, ezer-száz-plusz lóerős, mégis teljes csendben suhanó elektromos Porsche Cayenne kupét. A tényleg lapos, tényleg gyors, tényleg szép Alpine A 110 Future-t. Az elektromos BMW-t, elektromos AMG-t, elektromos Land Rovert, elektromos Harley-t, elektromos kínai autók tömkelegét, satöbbit. És tudja is az a szerencsétlen ember az összes eszével, hogy ezeket kellene szeretnie, ezekre kellene vágynia, ezekért kellene lelkesednie. De hát hogyan, amikor azután lépten-nyomon belebotlik egy-egy ilyen menetbe?
Akárhogy is: Goodwoodról nem elég híreket olvasni, videókat, képeket nézegetni. Ide el kell menni, hallani kell a legendákat, érezni a forróságukat, megsüketülni, amikor beindul egy fojtatlan, Euro-normák előtti sokhengeres világpusztító. Már most tessék elkezdeni a szervezést jövőre: akármilyen meleg lesz, 2027-ben is hatalmas lesz a tömeg, mert az autózás, a motorsportok legdurvább európai kísértetjárásáért még ebben a klímavilágégés, elektromosmobilitásos, automata traffipaxos, ADAS-os, vision zerós világban is iszonyú sok ember képes teljes lelkesedéssel rajongani.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
