A második világháborút követően egy látszólag leküzdhetetlen probléma állta útját Japán ipari fejlődésének. Az embereknek nem volt pénzük automobilra, ami rövid úton halálra ítélte az első bátortalan lépéseit megtevő japán autóipart. A kormány ezért egy huszárvágással létrehozta a kei-car műfaját: az ide sorolható autók nagyon kicsik, nagyon gyengék voltak, ám komoly adókedvezményekkel támogatták meg azokat.
A lakosság a korlátozások ellenére örömmel fordult a motorkerékpárnál mégis csak kényelmesebb opció felé, és ez lehetőséget teremtett az autógyártók számára, hogy gazdaságossá tegyék működésüket, megalapozva a későbbi – szintén kormányzati segítséggel beindított – fejlődést.
Kitörés a kategóriából
Ugorjunk most előre szűk fél évszázadot az időben. A japán kei-car-piac a múlt század kilencvenes éveiben virágzott, a hazai márkák jellemzően több mikroautót is kínáltak ügyfeleiknek, akik azonban nem bánták volna, ha ezek praktikumát, kiváló helykihasználását valamivel kényelmesebb kivitelben élvezhetik.
Az adókedvezmények folyamatos nyirbálása miatt amúgy is egyre több ügyfél lett volna hajlandó kilépni a kei-car zárt piacáról, de nem volt hova: a következő lépcsőfok sokak számára célszerűtlenül nagy és erős járműveket jelentett.
A Suzuki mérnökei érdekes ötlettel álltak elő: kiszélesítették a népszerű Wagon R karosszériáját, és valamivel nagyobb motort szereltek bele. Az 1997-ben bevezetett autócska így már alkalmas volt négy személy szállítására.
Az autó, amire külföldön is felfigyeltek
A Wagon R-Wide újdonsült kvalitásaira Japán határain túl is felfigyeltek a Suzuki-forgalmazók, de az eredetileg mikroautónak szánt formavilág túlságosan ösztövérnek, a kis sebességekre méretezett futómű túlságosan egyszerűnek bizonyult. Ezért a márka alapvetően átdolgozta az autót, orvosolta a boldogulása útjában álló hiányosságokat, és 1999-ben bemutatta a Suzuki Soliót – vagy, ahogy exportpiacain megismerték, a Wagon R+-t.
A márka komoly reményeket fűzött az újdonsághoz. A rövid, de magas karosszéria nem csak szerethetővé tette az Esztergomban gyártott autót, de páratlanul praktikusnak is bizonyult. A magas üléseknek köszönhetően négy felnőtt kényelmesen elfért az autóban, a rövid, de széles és magas csomagtartó némi felhasználói találékonysággal megtámogatva váratlanul nagy mennyiségű poggyász elnyelésére volt alkalmas.
A Wagon R+ városi járműnek született, de átgondolt kialakításának, jól megszerkesztett futóművének és persze kedvező árának köszönhetően univerzális családi járműként vált népszerűvé Közép- és Kelet-Európában – meg persze Indiában, ahol szintén helyi gyártással igyekeztek kielégíteni a robbanásszerűen megjelenő keresletet.
Wagon R-ből Splash
A nagyság egyik ismérve, hogy az ember tudja, mikor kell megállnia. A Suzuki hazai piacán zseniális új ötletekkel tökéletesítette a Soliót: az utódmodellt a szintén kei-car Suzuki Palette megnövelt alapjaira húzta fel, megtartva annak kétoldali hátsó tolóajtaját. A 3,7 méteresre nőtt, lekerekített idomaival határozottan csinosabb járműre alighanem minden idők egyik legpraktikusabb autójaként emlékezik majd vissza az utókor.
A gyártó azonban felismerte, hogy Európában nem nagyra nőtt miniautóként, hanem bizarr kisautóként tekintetnének az újdonságra, ezért eleve elvetette a bevezetését. Helyette a magas karosszériáját csinos, sportos vonalakkal leplező, lendületes rajzolatú modellel váltotta a Wagon R+-t.
A maga nemében az újonc, a Suzuki Splash is forradalmi jelentőségű volt. Az új generációs Swift módosított padlólemezére épülő, annak stíluselemeit finoman alkalmazó modell már másfél évtizeddel ezelőtt előrevetítette azt a trendet, amely más márkáknál folyamatosan terjed. Egy meglévő típus emelt formátumú – ma úgy mondanánk: szabadidő-járműves – átirataként biztosított megfizethető alternatívát a vásárlók számára, előkészítve a terepet a méreteiben vele azonos, de könnyebb és divatosabb Ignis számára.
Az eredeti modell él és virul
Mindeközben az eredeti, japán belpiacos Wagon R immár hatodik generációjánál jár Japánban, és stabilan a piac egyik legkeresettebb típusának számít. Sziluettje negyed évszázad alatt vajmi keveset változott, ahogy méretei sem: az autó pontosan ugyanolyan rövid (3395 mm) és keskeny (1475 mm), mint amikor 1999-ben megalkották belőle terebélyesebb, világhódító sarját.
Másfelől viszont egy-két merészebb részlet (így a vaskos B oszlop, vagy a Smile modellváltozat krómozott, kerek lámpái) jelzi, hogy vannak még tartalékok ebben az egyszerű formában. Hogy a Suzuki visszamerészkedik-e valaha a globális piacokra egy hasonlóan formabontó modellel, ma még nem tudhatjuk. Ugyanakkor a Wagon R+ története a bizonyíték arra, hogy nagyszerű dolgok születhetnek abból, ha nem csupán követjük, de időnként át is írjuk a szabálykönyveket.
Sajnos a 2003 előtti autókban négyszemélyes az utastér, ami szerencsétlen megoldás, mert így biztonsági öv sincs hátul középen. 2003-tól ez megoldódott az ötüléses modellekkel:
