120 éve gyárt autókat az Opel, ennek örömére előrángattak a múzeumból egy halom öreg, illetve nagyon öreg autót, feltöltötték őket üzemanyaggal, majd odavetették szerencsétlen jószágokat a csorgó nyálú közönség elé, hogy hajrá, tessék velük menni egy karikát. Bírni fogják. Mentünk is!

Kihozták játszani a múzeumi tárgyakat

Hogy legyen valami komoly mondanivalója is a rendezvénynek, az Opel az autóvilágítás, illetve a fényszórók fejlődésének bemutatását választotta alapmotívumnak. Kezdve a gyertyától, a halogéneken, az időközben szerencsére már kihalt xenonon át, míg a végére eljutunk a különféle okos LED-es fényszórókig.

Közben persze hangsúlyozva azt is, hogy a márka mennyire úttörő volt egy halom újítás bevezetésében, kezdve a System Lutzmann égés közben rugóval mindig a tükrök fókuszpontjában tartott viaszgyertyájától az 1938-as Opel Kapitän megszokott, kerek helyett szögletes fényszóróin, vagy a ’68-as Opel GT bukólámpáján át egészen az 1998-as Opel Omega B-ig, amelyben elsőként volt széria a gázkisüléses xenonlámpa.

Pár érdekesség az Opel lámpatörténelméből

Aztán 2003-ban szintén elsők voltak a dinamikus kanyarfénnyel és 90 fokos sarokfénnyel – ezt az Opel Signum kapta – majd a kompakt kategóriában is elsőként kínálták ezeket az újításokat 2004-től, az akkori Astrában. 2008-ban az első Insignia bi-xenon fényszórót kapott, amely összesen kilenc kilenc világítási funkciót kínált, városba, gyalogos zónába, országútra, autópályára, rossz időjárási viszonyokra, statikus és dinamikus kanyarfénnyel, távfénnyel és távfény-asszisztenssel.

Rugó tartja mindig jó pozícióban a gyertyát

2015-ben érkezett az IntelliLux LED mátrixvilágítás a jelenlegi Opel Astrával, amiben oldalanként 8 db LED világítja meg az utat. Városon kívül képes önmaga reflektorra váltani, de közben a szembejövőket, vagy az utolért másik autó vezetőjét kimaszkolja, magyarul rájuk nem világít, nem vakít el senkit. Azóta már oldalanként 16 darab LED-nél tart az Opel az IntelliLux LED mátrixrendszerrel, amely így még finomabban alkalmazkodik az aktuális világítási feladathoz.

Beugrott egy régebbi PSA termék is, a Citroën kajabusz képében

Hogy maradjon a jelenre is valami extra, megnézhettük a 2019-ben érkező új Opel Corsa első-hátsó lámpatesteit is, amelyek pedig a kisautó kategóriába hozzák majd el a roppant tudományos, LED-es fényszórókat. Valahogy így néz majd ki, tessék köré képzelni egy Corsát:

Ilyen lesz az új Opel Corsa fényszórója

De nem is ez a lényeg, bár nagyon színpadias mozdulatokkal rántották le a leplet erről a pár alkatrészről. Hanem az, hogy az Opel kirámolta a saját múzeumát, feltöltötte az autókat üzemanyaggal, majd a dudenhofeni tesztpályán lehetett körözni velük. Hogy sportértéke is legyen – azon felül, hogy sokszor teljesen idétlen ergonómiát, illetve váltási sémákat kellett pillanatok alatt megtanulni, ahogy egyik autó után a másik következett – mindezt éjszaka, kivilágítatlan pályán kellett letudni.

Indulnak az öreg motorok. Az ott valódi kipufogófüst, nem köd

Ami valahol logikus is, így bele lehetett kóstolni abba a látványba, amit egy gyertya fénye mellett lehetett látni egykoron az autók vezetőállásából. Ami a nagy kerek semmihez hasonlít, a gyertyák csupán arra voltak jók, hogy magát az automobilt lássák a többiek.

Sok fényt nema datak ezek a lámpák, legfeljebb arra voltak jók, hogy az autót messziről megismerték

Az első már többé kevésbé értékelhető fényt adó autó az 1950-es Opel Olympia Cabriolet Limousine. 1488 köbcentis, négyhengeres motorja 38 lóerős volt, amivel akár 112 km/órás csúcssebességre is fel tudott gyorsulni, kormányváltója háromfokozatú, a kézifék pedig a vezető bal lábánál volt.

kabrió Opel Olympia. Finom kormányváltóval, de sötétben hasznavehetetlen lámpákkal

Lámpái csapnivalók, sötétben 60 körüli tempónál már csak sejteni lehetett, hogy merre is kell menni. A vakságon kívül még egy érdekes tanulsága is volt a különféle, mesterséges úthibákkal is ellátott tesztkörnek, mégpedig az, hogy mennyire rémesen ingatagok voltak az autók ebben az időben. A keresztirányú bordán, kanyarban szinte elrepült az autó hátulja, ami elég vacak érzés.

Nem túl combos fények

Komoly minőségi ugrás volt a ’66-os Opel rekordba átülni. Finom automata váltó, ringatózó karosszéria, duruzsoló 1,9-es, 90 lóerős motor, és ami a legfontosabb, ez már világítani is tudott. Amellett, hogy az automata váltója olyan tempóban dobálja a fokozatokat, ami még a DSG korában is ritka. A kasztni óriási, vékony oszlopokkal, nagy üvegfelülettel remekül átlátható. Egész szórakoztató vele autózni, és még az úthibáktól sem jött zavarba, van rajta fék, minden, ami kell.

Ezzel már nem akkora akadály a sötétség

Aztán az Opel GT-vel folytattuk a sort, ami 1968-as évjáratú, szintén 1,9-es, 90 lóerős négyhengeressel. Az egyedi, kólásüveg formájú karosszéria, a rejtett lámpák, a sportos karakter hamar népszerűvé tette a kis sportkocsit, amelyből bő 130 ezer darabot gyártottak a modell pályafutása során.

Vezetni ezt is mókás volt, mélyre kell a sportosnak szánt ülésekbe ülni, és úgy tekerni az irgalmatlan méretű, vékonyka kormányt. Fék ezen nem volt sok, de a kerek lámpák már egész jól bevilágították az utat. mai értelemben vett sportosságnak nyoma sincs az autóban. Se hang, se erő, egyedül a forma és a hangulat zseniális.

Világítás tekintetében az Opel Kadett B Coupé Rallye egész izmos darab, hiába 1971-es kiadású. Mondjuk nem is meglepő, hogy felperzseli az aszfaltot az a kétpár fémlavórnyi extra reflektor, amit az orrára szereltek. 1968 óta az Opel hivatalosan is támogatta a fiatal tehetségeket a motorsportban, így többen is a Kadett Rallye változatával kezdték a pályafutásukat, ami a bukókereten kívül extra műszerekkel is fel volt vértezve, hogy ütőképes alapot adjon a versenyautóépítéshez.

Ilyen versenyző volt Anders Kulläng is, aki a Svéd Rallyt nyerte 1980-ban. Vezetni elég harmatos, versenyautó létére mindössze 106 lóerős és 176 km/órás csúcssebességre képes. A fék ezen is hitvány, egy mai, szinte bármilyen családi autóval meg lehetne enni reggelire.

Opel Monza a következő fogás, háromliteres, soros hathengeres, 180 lóerős motorral. 1977-ben mutatkozott be és műszakilag a Senator kétajtós, kupé változatának tekinthető. Vastag ülésekkel, gyönyörű motorhanggal, jó illattal, vállalható világítással.

Opel Monza sorhatos, finoman duruzsoló motorral

Nagy ugrással érkezünk 1991-be, hogy menjünk egy kört Helmut Schmidt – 1974 és 1982 között volt az NSZK kancellárja – egykori Kadett GSi-jével. Kétliteres motor, 115 lóerő, 208 km/órás csúcssebesség. Korának egyik legjobb légellenállású, könnyű, sportos modellje volt a Kadett GSI, különleges, digitális műszerfallal.

K.I.T.T. elsírná magát, ha látná ezt a műszerfalat

A 90-es évek hazai, közkedvelt bűnözőautója volt az Opel Calibra. Progresszív dizájn és elképesztően jó, 0,26-os Cd érték jellemezte, 115 és 204 lóerő között ötféle teljesítményű változat volt elérhető belőle, első- és összkerékhajtású kivitelben is készült. Ez az autó 150 lóerős, 4×4-es, már egész modernnek mondható vezetési élménnyel.

Végül a 2003-as évjáratú Opel Omega B Caravan-nal érkezünk meg a közelmúltba. Ez az autó mai igényekkel is teljesen vállalható, kényelmes, gyors, pontosan irányítható és a 150 lóerős, 2,5-ös, hathengeres motor minden nehézség nélkül cibálja a kasztnit. Xenon fényszórójával még a fényébe sem lehet belekötni.

Még akár órákat el tudtunk volna velük autózgatni, de sajnos egyszer csak vége lett a rendezvénynek. Igaz, mindent nem sikerült belezsúfolni az időbe, de így is elég megható, hogy remek állapotú, múzeumi autókat kaptunk meg egy egy körre. Mindenféle hisztis, folyton beleszóló, teremőrlelkű instruktor nélkül.

Háttérben a múlt, előtérben a jövő

Végül még vetettünk egy pillantást a jövőre is, amit az Opel GT X képviselt, elöl pixelekből álló LED-es fényszórókkal, változó színben fénylő márkaemblémával. Különösen kontrasztos volt a 120 évvel ezelőtti Opel mellett, hogy mennyit változott az autó, de maga az autóvilágítás is a rugós gyertyától az elképesztő trükkökre képes, takarékos LED-ekig.