„Talán ha hármat kínáltak itthon akkoriban, de én 5-6 év körülit szerettem volna vásárolni 150 ezer kilométernél kevesebbel. Már az elejétől külföldi oldalakat böngésztem napi szinten, és találtam is szimpatikusat, amikor felbukkant itthon egy álomszép példány. Alig 100 ezer kilométerrel, rendkívül magas felszereltséggel, hívtam is azonnal a hirdetésben lévő számot” – kezdi tavaly nyáron indult kálváriája elmesélését a nagycsaládos férfi.

„Uram, nekem a poros autó is koszos már. Én úgy vigyáztam rá, mint senki más”

Készséges kereskedő mutatkozott be a vonal végén – folytatja Sándor -, aki őszintén elmondta az autó történetét. Három és fél éve jött be az országba a BMW, sokáig egy netes cég résztulajdonosának a felesége használta, szinte csak Budapesten belül a gyerekeik iskolába fuvarozására. Igazán keveset jártak vele. Ő fél éve vette meg tőlük, egyből beleszeretett, azóta szinte csak a garázsban áll.

Tudja, hogy rengeteg széttaposott X5-öst hirdetnek, de engem megnyugtatott: „uram, nekem a poros autó is koszos már, kereskedő vagyok, én úgy vigyáztam rá, mint senki más”. Itt kérdezem Sándortól, hogy mit mondott, ő miért adja el. Erre már nem emlékszem, valami frappáns választ adott.

Két napon belül a vidéki kereskedésben voltam, ahonnan elhajtott egy Suzukival a férfi, úgy hozta oda az X5-öst. Mintha éppen garázsból állt volna ki vele. Egy-két apró hibát egyből kiszúrtam, például az üzemanyag-tartály nyílásánál egy hosszú karcot, igen, igen, mondta, nem ő karcolta meg. Aztán mentem vele egyenes úton nagyjából egy kilométert, majd elkértem az alvázszámot, amit egy papírlapra írva átadott. Azzal váltunk el, hogy nekem nagyon tetszik az autó, komolyan érdekel, lekérdeztetem, és jelentkezem.

„Félreraktak egy új rendszámot a hölgyek”

Az első – akkor még nem ijesztő – meglepetés a BMW-s lekérdezéskor ért. Amint a fotókon is látható, az autó farán X50d M-felirat virít, a márkaszerviz viszont egyértelműen állította az alvázszám alapján, hogy a jármű egy sima, de jól felszerelt X40d. Felhívtam egyből, a kereskedő válasza erre az volt, hogy igen, ez valóban egy optikai tuning csak a kocsin. De jól mutat, nem?

Furcsa volt az új rendszám is, hiszen egy három és fél éve az országba behozott autón nem N-es azonosítónak kellene lennie. Természetesen elfogadható választ adott: kereskedőként sokat jár okmányirodába, ott kérte meg az ügyintéző hölgyeket, hogy ha lesz a születési dátumát tartalmazó számmal rendszám, tegyék már félre neki.

Elfogadtam – mondja Sándor -, változatlanul nagyon-nagyon tetszett az autó, de egy feltételt szabtam neki. Azt mondtam, hogy azonnal megveszem a kocsit, miután elvisszük egy BMW-szervizbe, és rendben találják mindenét. Részéről ennek semmi akadálya, válaszolta a kereskedő.

„Még én sajnáltam a végén szegényt, hogy annyi dolga van”

Foglaltam időpontot, de sajnos valami közbejött neki. Aztán még egyet, de éppen akkor oda sem tudta felhozni a kocsit. Nem adtam fel, újabb és újabb időpontokról beszéltünk, de kiderült számomra, hogy válik, meg céges ügyeket intéz, mindig nagyon készséges volt, de a szakszerviz meglátogatását több hét alatt sem tudtuk sajnos összehozni. Sehogy sem, pedig ő ígérte, megoldjuk, és annyira korrekt volt, hogy a hirdetést is levette két hét után. A vége felé már én sajnáltam őt, hogy annyi dolga van, még az ág is húzza szegényt.

Közben hirdettem a saját, korábbi autómat, amit lefoglalóztak, és nyilván vitték volna. Ráadásul vészesen közeledett egy előre lefoglalt horvátországi nyaralás időpontja, döntéshelyzetbe kerültem. A már lefoglalózott autómba nem lett volna tisztességes a részemről belerakni 1500 kilométert, így elmentem, megvettem a BMW-t.

Újabb meglepetésként ért, és ez már kellemetlen volt, hogy csak egy darab kulcsot adott a kocsihoz. Elfelejtette, elkeveredett, megvan természetesen, és azonnal utánam küldi, amint előkerül – mondogatta.

„Én nem tudok semmiféle 2,5 milliós kárról”

Túl sokat sajnos nem mentünk vele, már a horvátországi nyaraláson azt vettem észre, hogy beesett az ütközőbe integrált fényszóró-mosó a lyukba, ahonnan ki kellene állnia. Sőt, az autó orrán több apróság kezdett leesegetni a hűtőrács környékén. Elvittem gyorsan egy szakihoz, aki mindjárt azzal a kérdéssel kezdte, mennyire volt törve a kocsi. Mondtam, hogy tulajdonképpen semennyire, bár beugrott, hogy miközben ment az sms-ek írogatása a tervezett szakszerviz-látogatásról, a kereskedő küldött fotót, hogy sajnos az egyik hipermarket parkolójában nekikoccant valaki az elejének, de ő a legprofibb szerelővel hibátlanra visszaállítja. Fotót is küldött, amin eléggé le volt bontva az eleje, de amikor megvettem, már ismét makulátlannak tűnt a kocsi.

Addig sérülésmentesként hirdette az autót a kereskedő? – kérdezem Sándort. Egyértelműen igen – feleli. Annál nagyobb pofonként csattant immár idehaza a valóság.

Hallottam korábban valami megbízható oldalról – meséli tovább a történteket a férfi -, ahol le lehet kérni a kinézett használt autó múltjáról infókat. Gyorsan kiderült, hogy ez a voltetorve.hu. Beléptem és pár ezer forintért nagyon érdekes információkat kaptam az újdonsült BMW-mről. Sajnos meglehetősen rosszakat. Egyrészt háromnegyed évvel korábban mintegy 2,5 milliós káresemény történt a kocsival. Másrészt már akkor 165 ezer kilométer volt az autóban. Márpedig a kereskedő sérülésmentes autóként hirdette, alig 100 ezer kilométerrel, ennyit írt ki a műszere is.

Hívtam az embert. „Én nem tudok semmiféle 2,5 milliós kárról” – mondta. Hívtam az előző tulajt is, neki rémlett valami, de esküdött, hogy ő bizony erről tájékoztatta az én kereskedőmet, amikor üzletet kötöttek. Próbáltam normálisan egyeztetni a káromról, nem ment, ekkor ügyvédet fogadtam.

„Simán lehet, hogy több van a fiatalember rovásán”

Először nyugodt, informálódó leveleket küldött az ügyvédem a két korábbi tulajdonosnak, próbáltuk kideríteni, ki lehet a sáros. Nem jutottunk semmire, a kereskedő elzárkózott az együttműködéstől és tagadott. Közben az is felsejlett, hogy ahhoz a céghez sincs köze, amelynek a nevében eladta nekem a BMW-t. Egyre zavarosabb lett az egész ügy, egyre több tagadással – így rendőrségi feljelentést tettünk. Ez az autó milliókkal kevesebbet ér, mint amilyennek beállította.

Minden egyes papírt, levelezést, fotókat, sms-eket bekért a rendőrség. Amikor bent voltam kihallgatáson a kapitányságon, a nyomozó azt sejtette, hogy simán lehet, több minden van ennek a fiatalembernek a rovásán. Remélem, kiderül az igazság, ami után kezdődhet majd a kártérítési perem a bűnös ellen.

Kívülről nézve elég sok gyanús elem bukkant elő újra és újra ebben a történetben még mielőtt megvette volna az autót – mondom Sándornak. Utólag hogy látja az egészet? Csinálna ma bármit másként?

A legnagyobb hiba az volt, hogy beleszerettem a kocsiba, ez felülírt mindent. De ha el is csavarta a fejemet az autó, és nem tudtuk elvinni márkaszervizbe, pár ezer forintért akkor is ellenőriznem kellett volna a voltetorve.hu oldalon a kocsit. Azzal megúszhattam volna az egészet.