A minap egyik ismerősöm mosolyogva tolt elém néhány megsárgult, pöndörödő szélű papírképet, hogy nézzem csak, ez miféle csodajószág. Otthon, a fiók mélyén találta a régen elfeledett fotókat, amelyek valamikor a 80-as évek legvégén készülhettek, jó eséllyel valamelyik hazai ipari vásáron. Egy fura kinézetű, apró, magyar gyártású járgány nézett velünk szembe, amiről egyikünk sem tudott semmit. Egészen eddig. 
Nem lehet véletlen a háttérbe komponált kisbusz. A Tecoplan az Ikarus szakembereinek gyermeke.

Nem lehet véletlen a háttérbe komponált kisbusz. A Tecoplan az Ikarus szakembereinek gyermeke.

A kis sárga cucc, – amely mögött a háttérben, akkori szemmel nézve valami pofás Ikarus-átirat is látható – egész érdekesnek tűnt.  Hogy a képek pontosan mikor készülhettek, arról dunsztunk sincs, de jó eséllyel az 1989-es Genfi Autószalon után lehetett, hiszen ott mutatkozott be a nyugatnémet-magyar közös munka gyümölcse, a Tecoplan Leo.
Formája – legalábbis oldalról – még ma sem vészesen ódivatú, saját korában, közel 25 évvel ezelőtt pedig határozottan modern lehetett. Bár kasztnija roppant rövid – az első ülések után jelképes csomagtartó következik, majd egycsapásra hirtelen vége is az autónak – de két embernek még akár kényelmes is lehetett. Városban, rövid távra pedig nincs is ennél nagyobb autóra szükség. Fordulékony, keveset fogyaszt és a legkisebb parkolóhelyre is befér. Ma a smart és a Toyota iQ is nagyon hasonló. Az ötlet ígéretes, nézzük, miből készült.
Tecoplan Leo – a kihalt állatfaj 2
Kép: allcarindex.com
Felhizlalt Puli
Szerkezetileg a pöttöm járgány a Puli átdolgozott, szélesített alvázára épült, és a kor szellemének megfelelően szinte minden darabját költséghatékony módon, innen-onnan csipegették össze. Persze a gyártás beindulása után – a szériagyártást 2000 darabos tétellel kívánták elkezdeni – áttértek volna a hazai gyártók, beszállítók termékeire, de erre sajnos már nem került sor, a Tecoplan Leo mindössze a néhány darabos prototípus szintig jutott, tömegtermék sosem vált belőle. 
Pedig időben jókor, még az igen apró, városi járgányok megjelenése előtt született – a smart is csak nagyjából 10 évvel később jelent meg – de földrajzilag szerencsétlen helyen.
Módosított Puli alvázra, Fiat motorral, Renault futóművel készült az egyik legígéretesebb magyar kisautó

Módosított Puli alvázra, Fiat motorral, Renault futóművel készült az egyik legígéretesebb magyar kisautó

Műszaki adatok – Tecoplan LEO
Motoradatok:
Lökettérfogat (ccm)769
Furat x löket (mm)65 X 68
Hengerek / szelepek száma4/8
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.)25(34)/5250
Max. nyomaték (Nm/ford.)57/3000
Menetteljesítmények:
Gyorsulás (s, 0-100 km/h)22
Méretek:
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)2500/1560/1404
Tengelytáv (mm)1700
Csomagtér (liter)
Menetkész tömeg/terhelhetoség (kg)450/250
Üzemanyagtank kapacitás (liter)
Gumiméret175/60 SR 13

Te bánod, hogy nem lett belőle semmi?

  • Kár érte, hiába kicsit sárga, és kicsit savanyú, de a miénk lett volna
    90%
  • Nem, semmi keresnivalója sincs egy ilyennek az utakon
    6%
  • Hidegen hagy, nekem mindegy
    3%

Te bánod, hogy nem lett belőle semmi?


A háromajtós minimálautó orrában Fiat-eredetű négyhengeres, hengerenként kétszelepes benzinmotor dolgozott, amely fokozatmentes automatikus váltóval vitte át a nyomatékot az első kerekekre. 
Bár a cseppnyi karosszériás autóból nehezen néznénk ki, de a 130-as tempót is képes volt elérni. A 100 km/óráig tartó, sprintnek nehezen nevezhető gyorsulást 22 másodperc alatt tudta le anno a Tecoplan Leo, amely ezzel a csúcssebességgel jóval többet tudott, mint a mai, méretben hozzá a legközelebb álló mopedautók.
Míg motorja olasz, futóműve francia származású volt, egészen pontosan a Renault 5-é, addig a főként műanyagból készülő kasztni teljes egészében hazai gyártású volt, az alvázhoz hasonlóan. Emellett még számos más autó alkatrészei is felismerhetőek a Tecoplan prototípusában. Később, válaszul a Nyugat-Európában már akkor egyre hangsúlyosabb környezetvédelmi igényekre, elektromos hajtású változatot is készítettek belőle. A fejlesztés nem állt meg, egy még modernebb, már Volkswagen-motorral felszerelt és kézi váltóval épített példány is született, amelyet ismét egy elektromos hajtású, szinte minden tekintetben világszínvonalú változat követett.
Akkori szemmel nézve a belsőnek sem volt miért szégyenkeznie

Akkori szemmel nézve a belsőnek sem volt miért szégyenkeznie

Mire 1990-re a negyedik változat is elkészült a járgányból, amely már acél erősítésű epoxigyanta-vázra épült és háromfázisú villanymotorral volt felszerelve, addigra sajnos a Tecoplan fejlesztésére szánt források is eldugultak, és vége lett a magyar fejlesztésű kisautó még igazán szárba sem szökkent karrierjének.