Háború, válság, újabb háború, szocializmus, globalizmus. Egyenként elég romboló erővel bírnak, hogy térdre kényszerítsék az alkalmazkodni képtelen autógyártót. A csehek nemzeti büszkesége mégis elgáncsolta mindet, 117 éves történelemmel a háta mögött még mindig a Škoda név alatt gyárthatja autóit.

Igaz kezdetekben még autóról, Škodáról szó sem volt, csak Vaclav Laurin és Vaclav Klement kerékpárjavító, összeszerelő műhelyéről. Ebből az apró, elszánt elképzelésből robbant ki a Škoda univerzuma, amit egy Múzeumban hiánytalanul bemutatni szinte lehetetlen kihívás.

A gyárnak kisebb hibákkal bár, de sikerült megbirkózni a feladattal. Ennek bizonyságát a friss Octavia bemutatóján tapasztaltuk meg. A jövőt jelentő típus leleplezésére várva volt időnk a helyszínen kóborolni, és alaposabban szemügyre venni az első számú Skoda Múzeum kiállításait. 

44 fotó

A Mladá Boleslávban újragondolt Škoda szentély steril és minimalista, egyszerű hátteret ad a kiállított 46 autónak, és a márkához kapcsolódó egyéb gyűjteményeknek. A tematikus elrendezés könnyen átláthatóvá teszi a múzeumot, a legfontosabb teremben a márka evolúcióját követhetjük, a Slavia kerékpároktól kezdve egészen napjainkig.
A részleg szívét a Škoda fejlődését felölelő tizennégy, mérföldkőnek számító típus adja. A motorkerékpárokat követik a korai L&K automobilok, majd az ismertebb Superb, Octavia modellek, végül a Favorit, Felicia pároson át eljutunk a Vision D koncepcióig, ami a Rapid és az új Octavia formanyelvét vetítette előre.
A mérföldköveket bemutató terem a technológiai áttekintésnek is otthont ad. A lemezek alatt dolgozó alkatrészek fejlődését vázlatosan ismerhetjük meg. Műszaki beállítottságú látogatóknak talán kevés, a kiállított motorblokkok, alkatrészek mellé megfért volna még néhány apróság, Škoda jellegzetesség.
Szívfacsaró negatívum a terem másik oldalát uraló, látványos polcrendszer. Mint egy könyvtárban, az autók egymásra pakolva, polcokon sorakoznak. Csakhogy itt nincs létra, a felső szinteken lévő ritkaságokat kitekert nyakkal sem tudjuk megcsodálni. Hiába ott a Spider versenyautó, és a Karosa prototípus a földszinten, ha a filmsztár 110 R Super Sport “Ferat” elérhetetlen magasságba kerül.

A második kihagyhatatlan részleg a tradíciókra funkcionál. Itt is találunk restaurált autókat, amelyek párba állítva mesélnek a különböző korok Škodára nehezedő kihívásairól.

Itt elevenedik fel a győzelmi serlegektől roskadozó versenyzői múlt, valamint az autó kulturális hatása, kötelékei. A vitrinekben kiállított tárgyak nagy része nekünk magyaroknak is ismerős lehet, mint ahogy a korszakzáró, utolsó farmotoros típus a Skoda 125L.
A harmadik nagy részegység a restaurálás folyamatát mutatja be. A teremben álló azonos típusú autókból az első életjeleket alig mutató hulla, a második épp úton van a megújulás felé, a harmadik pedig szalonállapotban csillogó, muzeális darab.
Vannak hiányzó típusok, ilyen gazdag, értékes történelem megérdemelne még bővebb, alaposabb áttekintést, vagy legalább egy létrát a polcokhoz. Ez a hithű autóbuzi véleménye, de nyilván a turisztikai szempontok diktálnak, és a múzeum nyújtotta élménynek bele kell férnie a prágai kirándulás feszes programjába. Ebből a szemszögből nézve jól kimért szeletet kapunk az évszázadokon átívelő történetből. Egy délutáni kiruccanást pont megér a fővárostól bő órás útra található Múzeum, és az autózás iránt kevésbé elfogult kísérők sem unják majd halálra magukat.