A Hankook hívott meg bennünket a hétvégére Hollandiába, hogy nézzük meg a DTM, azaz Német Túraautó-Bajnokság aktuális futamát. Elmentem, megnéztem, becsülettel végigfotóztam, amit érdemes volt, és most elmesélem a Vezess olvasóinak is, milyen egy 2011-es DTM-futam. (Képregénykedvelők inkább kattintsák le az egyik képet, és nézzék végig a galériát: ott van szépen, sorban, kronologikusan, mi történt Zandvoortban a hétvégén.)
Hankook-lányok, vidáman a metsző szélben, még vesegyulladás előtt
A DTM nem izgalmas. Legalábbis nekünk nem. Németországban biztos sokaknak van favoritja, sőt, a britek, hollandok, svájciak, spanyolok, olaszok, sőt, kanadaiak is találnak maguknak honfitárs pilótát a mezőnyben, akinek szurkolhatnak. Magyarországon viszont csak a fanatikus Mercedes vagy fanatikus Audi rajongók számára van jelentősége az eredménynek.
Esetleg a Thomas Sabo divatház vagy a Glamour magazin rajongói találhatnak rá kedvencükre a fekete vagy az arany Mercik valamelyikében, bár van egy olyan érzésem, hogy őket nem az ordító versenyautók hozzák lázba.
Weber Gábor aranyszínű Leonja, mellyel szombaton második, vasárnap hetedik lett
Mercedes C és Audi A4, na persze
A magamfajta, ’30-as éveiben járó magyar autóbuzi két dolognak tudott örülni a Zandvoorti pályán a hétvégén. Az egyik, hogy sikerült a még pezsgőben tocsogó Wéber Gábornak azon melegében gratulálni a szombati Seat Leon Supercopa szombati futamának második helyéért. (A Seatok a DTM betétfutamaként jelentek meg a pályán.) Igazi autóverseny, igazi csata is csak ezen a futamon volt különben, a tévé negyedóráig mutatta Shane Williams és Wéber öldöklő párharcát az első helyért. Hálásak lehetne a szponzorai Gábornak.
A másik izgalmat a DTM-autók hangja jelentette. A 470 lóerős, V8-as szívómotorok, tök mindegy, hogy négy karika vagy egy csillag mögött, de olyan gyönyörűen hörögnek, pörögnek, durrognak és ordítanak, hogy könnybe lábad a gyönyörűségtől a szem, a szív és a fül. Íme, egy amatőr felvétel szögesdróton át a pit kijáratánál:
Természetesen a versenyautóknak semmi közük az utcai C-Mercihez vagy A4-eshez. Csőváz, karbonkarosszéria, középmotor, áramvonalasság helyett leszorítóerőre tervezett aerodinamika. Még a kormányuk se kerek, hanem szarv, mint a KITT-ben.
Különben egy ilyen verseny belülről, élőben nézve – lehangoló. Amikor valamit meg akartam tudni, visszaslattyogtam a Hankook-főhadiszállásra, és belenéztem a tévéközvetítésbe. Fotózni, videózni gyakorlatilag csak a hivatalos stáb tud, a pályát vagy a tribünök messzeségéből lehetett látni, vagy a sűrű drótkerítésen át, már ahol nem függönyözték el gondosan zöld madárhálóval a sajtósok és a paddock-ba beenngedett egyéb közönség elől.
Viszont az Audikon iszonyatosan ronda hátsó légterelők vannak a kerekek mögött
A garázsokhoz nem mehettünk oda, csak a betétfutamos Porsche Carrerák (unatkozó milliomosok kupája), Dallara-formulaautók (tehetségkutató verseny) és persze a Seat Leon kupa csapatai (reklám) életét láthattuk közelről.
Azért a szabadedzés után, a vasárnapi DTM-futam előtt a rajtrácsra bemehettünk a gumiszponzor Hankook vendégeként. A csinos táblatartó csajok megcsodálása mellett itt végre benézhettünk, befotózhattunk a kocsikba is, és megnézhettük, hogyan jutott be a STIHL is a DTM-be.
A Mercedesek hűtőjére a rajt előtt lombszívó-motorokat fogattak fel, hogy hűtsék a vizet, amennyire lehet. Pontosan nem tudom, miért kell ez, és miért csak a Mercedesnek, az Audik miért bírják ki lélegeztetés nélkül, de jópofa lávány volt a kerti kisgép a hájtek versenyautók orrán.
Rajtra készülődve, STIHL-motoros lombszívókkal a Mercedesek hűtőin, nehogy felforrjanak a rajtig
