Nem győztem hova nézni. 31 csapat házilag barkácsolt léghajtású gépe sorakozott a hét végén a verseny idejére lezárt egri Érsekkert árnyas fái alatt. 15 műszaki felsőoktatási intézményből 124 versenyző érkezett a II. Pneumobil versenyre. Külön érdekesség, hogy két román iskolából 4 csapat is rajthoz állt.

Nem tűnik egyszerűnek a csövezés

Nem tűnik egyszerűnek a csövezés

Nem tűnik egyszerűnek a csövezés


A feladat az volt, hogy olyan sűrített levegővel hajtott járművet kellett építeniük, amely a megadott műszaki feltételek mellett a legnagyobb hatásfokra képes.

A nevezőknek az Egri Rexroth bocsátotta rendelkezésre a meghajtásához szükséges pneumatikus vezérlő és végrehajtó elemeket. Egy katalógusból – bizonyos megkötések alapján – a diákok válogatták össze, milyen berendezésekre van szükségük. Mint megtudtam, a tervezések többsége nagyon tudatosan történt, volt, aki inkább a gyorsaságra, volt, aki a hosszú táv eléréséhez válogatta az alkatrészeit.

Egyelőre zsákutca

Egyelőre zsákutca

Egyelőre zsákutca


A legnagyobb feladat az egyenes vonalú mozgás forgó mozgássá való alakítása. Itt több utat is jártak. Feltűntek nagyon profi, gyártott fogaskerekek, fogaslécek, láncok kerékpár alkatrészekkel kombinálva, de volt, aki a klasszikus főtengely-hajtókar utat választotta.

Többen is alkalmaztak autó kormányműveket, és a szabadonfutóhoz Trabi alkatrészeket. Az egyik csapat egy komplett Trabantot alakított pneumatikussá. Sajnos mostoha körülmények között, egy hónap alatt végezték el az átalakítást, a tökéletes hatásfok kidolgozására nem volt lehetőségük. Két óriási munkahengerrel váltották ki a robbanómotort úgy, hogy egyenesen a hajtókarokra szerelték őket. A hozzá kapcsolódó vezérlésen és az autó könnyítésén kívül mást nem változtattak.

Az óriási nyomaték miatt hármasban elég volt indulni, a negyedik fokozat sajnos eltűnt. Hatékony működéshez a váltó átalakítása is szükséges lenne, mert nyomatékos ugyan, de túl alacsony a fordulata, ráadásul nagyon nagy a légfogyasztása. Körülbelül  409 ütemet bír egy palackkal, ami ebben a mezőnyben versenyképtelenné teszi.

Különleges kialakítás

Különleges kialakítás

Matematikai modellezés előzte meg az építést


Egyes járműveket, mint például a BME Gyalogkakukkjának különleges formájú pneumobilját, először matematikai modellezés előzte meg. Dr. Szabó Tibor, a felkészítő tanár elmesélte, hogy a pneumatikus rendszer minden apró részletével számoltak, a csővezetékek ellenásásától kezdve a csőben lévő levegő kapacitásáig. Az érdekesség, hogy a valós és a mért adatok közel azonosak voltak.

Nem hiába három díjat, köztük a konstrukciós díjat is megkapták. Mikrokontrolleres  vezérlésű a működés, külön programozták a gyorsasági és a takarékossági szakaszt. A gép alján puffertartály játssza ki gyorsulásokkor a gáztartályok reduktorának alacsony áteresztőképességét.

Két munkahenger szabadonfutóval hajtja a hátsó kereket, az alkatrészek autó és motorkerékpár bontóból, valamint internetes kereskedelemből származnak. A jármű vezérlése gázmarkolatról történik, a kijelzőn minden adat leolvasható. A modellezés után márciustól kezdődött a konkrét építés.

Itt már nem lehet semmit tenni

Itt már nem lehet semmit tenni

Itt már nem lehet semmit tenni


Oldalakat lehetne írni szinte minden csapat ötleteiről és különleges meghajtásairól. Viszont úgy vettem észre, hogy a meghajtás sokszor elvitte az erőforrásokat. A járművek alvázának, futóművének konstrukciós kidolgozása nem mindenhol volt tökéletes.

Amikor egy henger közel 600 kilogrammal húz, és közel 300 Nm nyomatékkal forgatja a főtengelyt, még a 150 kg-os acél vázon is érezni ment közben hogy hajlik. Ezek mellé néhány kemping bringa kerék, vagy egy BMX futómű nem elég. A gyorsasági szakaszon a visszafordítóban derült ki, hogy sokan alul méretezték a futóművet.

A Kawa kerék bírta a kiképzést

A Kawa kerék bírta a kiképzést

A Kawa kerék bírta a kiképzést


Az idei Év Pneumobilja díjat megszerző Debreceni Egyetem  Széllovasok csapata is tanult a tavalyi hibákból: idén komoly zártszelvény vázzal és  kölcsön Kawasaki motorkerékpár kerékkel érkezett.

Az első kerekek is speciálisak, csak a versenyre használták őket. A tesztek alatt ez a váz is meghajlott, erősíteni kellett. A hátulját háromszor fűrészelték szét, próbálkoztak váltóművel, robogó kerékkel.

Még csütörtök este is dolgoztak, keresve az optimális megoldást. Fél év tervezés után februárban kezdték az érdemi munkát, saját pénzből. A hallgatók egyenként jártak kuncsorogni egy kis támogatásárt a szponzorokhoz. Tavaly kb. 20 ezer forintot, idén 150 000 körül költöttek a győztes pneumobilra.

Napkollektor

Napkollektor

Napkollektor


Gondolták, hogy egy léghajtású versenyen óriási szerepe van a napsütésnek? Több hasonló megoldást láttam, de a legfeltűnőbb a Budapesti Műszaki Főiskola Airbag csapatának megoldása, amikor  a hajtógázt feketére festett fűtőrendszeren és puffertartályon keresztül napenergiával hevítették.

Az edzések alatti napsütésben ez plusz 1 bar nyomást jelentett. Sajnos ezen a versenyen plusz energiabevitel nem történhet, pedig ebben lenne alternatíva, ugyanis versenyközben nagyon lehűl a gáz. Akár két- és félszeres teljesítmény is kivehető lenne, ha legalább 20 fokra visszamelegítenék a gázt.  Ha komolyan lenne alternatívája a levegős közlekedésnek, akkor a versenyzők és konstruktőrök szerint ezt meg kell oldani.

Aratók, a martonvásárhelyi Erdélyi Magyar Tudományegyetem csapata a 8458 méterre jutottak egy palackkal, övék az első díj.

Aratók, a martonvásárhelyi Erdélyi Magyar Tudományegyetem csapata a 8458 méterre jutottak egy palackkal, övék az első díj.

8 és fél kilométer egy palackkal


A sűrített levegős hajtásnak elsősorban városi közlekedésben lenne nagy szerepe, ugyanis hatótávolságban nem túl jó a léghajtás, viszont óriási előnye, hogy a feltöltés rendkívül gyors. Például, amíg megáll egy busz a megállóban, addig vidáman feltölthetné a rendszerét, és ha sűrű lennének az utánpótlási lehetőségek, akkor gigantikus tartály sem kell.

Arról nem is beszélve, hogy helyi károsanyag-kibocsátás nincs, sőt még tisztítják is a levegőt, ugyanis szűrt levegőt pufognak ki. Mexikóban taxitársaságok próbálkoztak már léghajtású autóval, és pár éve felröppent a hír a Tata és az MDI közös légautó projektéről, de azóta nem hallani róla.

Remélhetőleg az ilyen versenyek segítenek, hogy az arra fogékony mérnökök a közlekedés megreformálására orientálódjanak. Addig a kis ideig, amíg ez bekövetkezik, nézzék meg képgalériánkban a kísérleteket.