Egyszer beszoroltunk

Egyszer beszoroltunk

Egyszer beszoroltunk


A rajtnál valaki mulatságosnak találta, hogy a Captiva Sporttal akarunk indulni a ralin. Persze miután körbenéztünk a parkolóban, a Land Roverek, a G-osztályos Mercik és egy rakás vérbeli terepjáró láttán mi is megrémülhettünk volna, de nem tettük.

Egyrészt a Captiva hasmagassága sokkal többre elég, mint azt bárki gondolná, másrészt ezeket a versenyeket egyesek személyautóval is teljesítik. A titok nyitja, hogy a kemény off-road szakaszokat ki kell hagyni.
 

Captiva Sport
12 litert fogyasztott

12 litert fogyasztott

12 litert fogyasztott


Bár a Captiva Sport ránézésére tényleg egy csili-vili városi diszkóterepjárónak tűnik, valójában tökéletesen helytállt a keményebb terepen is. Igaz, aszfalton van igazán elemében, hasmagassága és automatikusan kapcsolódó összekerékhajtása simán megküzd egy dagonyával borított földúttal. 

A sportfelszereltség 18 colos alufelniket, dögösebb lökhárítókat, bőrüléseket és még néhány optikai kiegészítőt tartalmaz, komolyabb technikai változtatások után nem érdemes kutatni. Nincs is ilyenre szükség, a Captiva így is az egyik legkönnyebben és legszemélyautósabban vezethető SUV a piacon, és emellett az egyik legdögösebb is.

A kétliteres, 150 lóerős dízelmotort kicsit folytja az automata váltó, de finoman kapcsol, és illik az autóhoz. Nálunk 12 litert fogyasztott vegyes használatban.

Attila, aki ismét a navigátorszerepben tetszelgett egyik kezében egy műanyag hamburgerrel, másikban a GPS-szel, el is kezdte szorgalmasan beírogatni a koordinátákat, amiből erre a versenyre irgalmatlanul sok jutott – száznál is több, a tavalyinak kb. duplája.

Diszkós

Diszkós

Diszkós


Eközben a lányok, Csilla és Erika az élelmiszerellátást szervezték, és ezúttal igényesen felragasztották a matricákat az Chevy oldalára. Miután elkészültünk bepattantunk a hétszemélyes hófehér Captivába, ami messze a legszebb, legdögösebb járgány volt a mezőnyben. Kíváncsiak voltunk, mit tud majd a terepen.

Indul a móka

Mivel a Budapest?Bázakerettye-rali éjszaka zajlik, így nem árt előző nap rendesen kialudni magunkat, vagy legalább jó pár rekesz energiaitallal készülni a 12 órás útra. Nekünk csak az utóbbi adatott meg, de az elalvástól így sem féltünk. Az alig pár kilométeres aszfaltos szakasz után máris egy földútra vezetett a GPS, amit a későbbiekben is csak ritkán váltottak unalmas beton utak.
 

Itt már nem jártunk

Itt már nem jártunk

Itt már nem jártunk


Persze inkább az utóbbi fekszik a teljesen személyautós Captivának, így az elején máris remekeltünk a terepgumis sártúrók között, akiket sorra előztünk a 6-os úton. Mindezt a sebességhatárok betartásával, úgy hogy a kétliteres, 150 lóerős dízelmotornak ez egy csepp erőlködést sem okozott. Persze az automata váltót nem igazán kívántam, de idővel az is megszokható, hiába rontja a gyorsulást, és hiába bőgeti feleslegesen a motort indulásnál. 

Ami meglepő, hogy nem csökkent a Captiva előnye az aszfaltot elhagyván sem, igaz a kezdetben száraz és viszonylag jó minőségű földutakon semmiféle terepező képességre nem volt szükség. Ide elég volt az a puhaság, amit az átlagos szabadidő-autóknál feszesebb Captiva nyújtott, így rendületlenül törtünk előre.

A földutakon jellemzően amúgy sem a lóerők és a hasmagasság döntöttek, hanem az, hogy a kijelölt feladatokat milyen gyorsan oldottuk meg, és az elrejtett táblákat milyen gyorsan találtuk meg, miközben vadul egymás szemébe világítottunk a vaksötét erdőben.

A következő oldalon kiderül, miért akartak megbírságolni a rendőrök


Jön a sár és a rendőrség

Teljesen érthetetlenül álltunk a látkép előtt, amikor utunkat egyszer csak óriási sártenger keresztezte, mindezt közvetlenül a csontszáraz szakaszok után. Sötétben minden sokkal rosszabbnak tűnik – ebben a tudatban koszoltuk össze a Captivát, és kíváncsian vártuk az eredményt.
 

Átgázoltunk mindenen

Átgázoltunk mindenen

Átgázoltunk mindenen


A Captiva gyári összkerékhajtása sok választási lehetőséget nem ad a kapcsolgatásra, konkrétan egyetlen kapcsoló sincs, a szerkezet mindent saját maga végez, magától osztogatja a nyomatékot. Nincs felező, nincs diffizár, csak nyomni kell a gázt, és bátran törni előre. Az egyetlen segítség a menetstabilizáló kapcsolója, amit bölcsen deaktiváltunk, hogy tovább jussunk az első métereknél az ingoványos talajon.

És amire senki nem számított, a Captiva úgy hasított a sárban, mint kés a vajban, átküzdötte magát több tíz méter hosszú dagonyán is anélkül, hogy a szívbajt hozta volna ránk. A sár egyedül a lámpa hatékonyságát rontotta, így ezt kiegészítendő fel is kapcsoltuk a ködlámpát.
Pont ezért állított meg valahol Lovasberény környékén az a rendőrjárőr, aki nem sokkal a terepszakasz után vadászott a versenyzőkre.

Mi egy jókora bocsánatkérés után megúsztuk egy erős figyelmeztetéssel és egy lámpaburamosással az igazoltást, és egyszerre kapásból megdupláztuk a látótávolságot a következő erdei szakaszig. Állítólag voltak, akik rosszabbul jártak, ők 5000 forintos bírsággal távoztak az indokolatlan ködlámpahasználat miatt.

Csörlőzés és a vég

Így könnyű

Így könnyű

Így könnyű


Vesztünket végül egy sárral borított emelkedő okozta, ahol a Captiva erős lassulás után szépen belesüppedt a trutyiba. Innen még visszatolattunk, de egy másik nyomon való próbálkozás csúfos kudarcot vallott. Végleg beragadtunk, ahogyan a hogylétünk felől érdeklődő Lada Niva is, amit ezerszer komolyabb igénybevételre terveztek. Ez minden káröröm nélkül is jól esett.
 
Fél óra várakozás után egy csörlős Toyota mentett ki bennünket (köszönjük!), de miközben hátrafelé cibált, hirtelen karácsonyfaként kezdett világítani a Captiva műszerfala, és az összes fékkel kapcsolatos visszajelző kigyulladt a műszerfalon. Valószínűleg a sár volt a ludas, de egy rögtönzött kupaktanács után úgy döntöttünk, nem folytatjuk a versenyt, mivel az itiner szerint jó pár kemény off-road szakasz volt még hátra.

Gratula

Gratula

Gratula


Az autó egy óra múlva szerencsére megjavult, feltehetőleg a jelentős mennyiségben távozó sár miatt, de ekkor már hazafelé tartottunk. Egy kerékmosást követően simán száguldottunk haza az autópályán, persze a 30 óra fennlét, és egy aktív éjszaka után már 10 percenként adtuk egymásnak a kormányt, majd inkább megálltunk aludni egyet.

Az 54 versenykategóriában induló autó közül 41 futott be a célba Bázakerettyén, közülük is BútorLand-Dacaival Bamako-csapat szerezte a legtöbb pontot. Persze nem Daciaval indultak.
Ugyan a Captiva teljesen lenyűgözött bennünket, a győzelemre mindvégig esélytelenek voltunk. Legközelebb komolyabb autóval indulunk.