VW Golf meg Suzuki Swift
Két autót pécéztünk ki magunknak. Egy jó kis 1,3-as Suzukit anyának, és egy 1,6-os Golfot nekem (apának), meg a családnak. Suzukiból volt korábban egy szép piros, árkon-bokron át elment, szinte csak a benzint kellett utántölteni. Igénytelenségéért igénytelenséggel kellett megfizetni, minden egyes úthibán ugrott egyet benne a lakáskulcs, mintha nem zörgött volna önmagában eléggé idegesítően a műszerfal.
Az új Swiftben már nyoma sincs ennek a puritánságnak, anyának meg még tetszik is, mert szerinte úgy néz ki, mint a MINI. Arra meg a 6 millió is kevés lenne, nem őrültem én meg. Persze az új Suzuki már nem fogyaszt hat litert, de azért bízunk a japán márkában, ha más nem, legalább nem romlik el, az alkatrész meg olcsó, mert itthon gyártják!
A családban volt korábban egy Golf is, még az egyes, arról is csupa szép emlékek éltek az elmék mélyén. Sárga volt ugyan, de nem olyan feltűnő, mint egy Ferrari, és szintén nem volt vele sok baj. Igaz, egyszer a kedves család egy tagja összetalálkozott a villamossal, mert még friss volt a jogsi. Vagy a vezető nem tudta kinek volt elsőbbsége, vagy a kis sárga nem vette észre a nagy sárgát, a családi nagykönyv erről mélyen hallgat.
Petike, a nagyobbik gyerek miatt vettünk számítógépet, meg internetet itthonra, így gondoltam innen küldözgetem szét a szándékomat, nem fogom a hasba akasztós dumákat órák hosszat hallgatni, és hosszú kilométereket autózni két kereskedés között. Meg időnk se lenne rá: anya meg én is szív, vagy közkeletű szóval élve dolgozik mindennap az irodában.
Golf-vásár: egy negyed Suzukit engedtek kapásból
Kinéztem magamnak egy ötös Golfot, 1,6-os motorral, meg némi plusz extrával. A weboldalon össze lehet állítani, milyet szeretnék, és az extrákat is be lehetett pipálgatni. Az 1,6 FSI motorról csupa rosszat olvastam – sokat fogyaszt, drága benzin kell bele, és ,magasabb az ára is. Így a sima 1,6-ost választottam, amibe még mindig nyolc szelep van, de kit érdekel, ha működik. Mondjuk a haverom Passatjában eléggé kerepelt, de abban volt néminemű kilométer belerakva, meg hát az autó is nagyobb, meg nehezebb. Annyit meg én is értek hozzá, hogy minél kisebb a szelepek száma, annyival kevesebbszer romlik el.
Kiválasztottam a Comfortline felszereltséget, hogy legyen benne légkondi, CD-s rádió, meg alufelni, mert azzal jobban néz ki. Fekete színben szeretném, igaz ez plusz 109 ezer forint, de az a fontos, hogy szép legyen. Úgy kértem, hogy már a gyárban rá se rakják a típusjelzést a kocsira – nem kell tudni a szomszédoknak, hogy majdnem a legkisebb motor rántja a vasat.
Kértem még ülésfűtést, mert az nagyon jól melegít télen, meg könyöktámaszt, meg magától törlő ablaktörlőt. Ekkorra már teljesen megmámorosodtam, így rendeltem bele hátsó radart is. Nem félek a repülőktől, de így anya legalább nem tolat majd neki állandóan a kő virágágyásnak. A lényeg, hogy kijött 5,3 millió a 4,9-es alapár után.
Elküldtem az emilt, úgy, hogy lássa mind a kis kalmárja, hogy nem ő az egyetlen, és egyenest bele is írtam, hogy ott veszem majd meg az objektumot, ahol a legolcsóbban adják. Hadd versengjenek értem egy kicsit! Öt nap alatt három kereskedés válaszolt a négyből, nem erőltették meg magukat. (Azért küldtem csak négynek, mert nem akarok a világ végére rohangálni, ha bármi baj van, vagy ha kötelező lehúzásra kell majd vinni.)
Folytatódik a történet a következő oldalon, és kiderül, hogy a Suzuki kereskedők nem engednek vagy trükkösek
Kiderült, hogy nem is a Comfortline felszereltség kellene nekem, hanem a Premium, mert ugyanannyiba kerül és benne van az ülésfűtés is. De mi szükség akkor Comfortline-ra? És a Premium miért nincs fent részletesen a weboldalon? Töprengtem.
Mindegy! Elsőnek egy hölgy válaszolt, és személyesen nekem 500 ezer forint kedvezményt ajánlott, így olcsóbban megkapnám, mint az alapár. Másnap erre rádobott még 12 ezernyi kedvezményt egy másik kereskedés, így most kereken 4,7 milliónál állok.
A harmadik azt szeretné, hogy, mint Thomas Mann, levelezzek vele, de legalább küldött egy árlistát, meg excel-fájlt a felszereltségtől. Lehet, hogy válaszolok neki alkalomadtán. A Golfot egyébként kápéra vennénk, a Suzukit meg behiteleznénk. Igaz, az autókereskedelem Voltaire-e ajánlott egyedül 0 százalékos kamatot, ami csábító, de kihagytuk. Egy hitel bőven elég.
Fukar Suzuki kereskedők
Nekem úgy tűnik, a Suzuki nincs rám szorulva igazán, annyira jól megy nekik. Anyának egy klímás, CD-st néztünk ki amúgy 30 ezer híján 3 millióért. Elküldtem vagy tíz helyre a levelet, mert szinte minden sarkon van egy kereskedés. Az arány itt sokkal rosszabb volt, mert öt nap alatt itt is csak három válaszolt.
Az egyik odaírta nekem a 2 970 000 forintos listaárat, mintha az kedvezményes lenne, és még egy ajándék téligumi-garnitúrát is felajánlott. Hah! Nem hatott meg vele! Nem jó a hitelkonstrukció sem, mert öt év alatt 3,8 milliót kéne perkázni. Innen üzenem: Nem, kedvesem, ajánlatuk nem nyerte meg a tetszésem!
Egy szimpatikus hölgy 120 ezres kedvezményt ajánlott kápé esetén, és háromszázalékos THM-et, ha hitelre veszem. Valami van, hümmögtem magam elé, de nem az igazi. Mondjuk ő az egyetlen, akinek raktáron is van, így nem kell rá heteket várni. De ez nem még kevés a könnyekhez – addig használja anya a régit.
Még közelebb áll a szívemhez az a hölgy, aki kapásból elengedi a 297 ezer forintos indulórészt, meg a 70 ezer forintos üzembehelyezést is, sőt még egy váltózárat, vagy egy riasztót is adna ajándékba. Aha, de aztán kiderül a turpisság: itt magasabb a THM, így a végén ugyanott vagyok, mint a háromszázalékossal. De az indulórészlet kevesebb, meg ajándékot is kapok, úgyhogy eddig mégis csak ez a nyerő.
Személyes vonzerő
Attól tartok, a Suzukinál muszáj leszek bevetni személyes vonzerőmet, mert cseppet sem vagyok elégedett az eddig kapott ajánlatokkal. Élőben biztosan könnyebb kicsikarni néhány forint kedvezményt, és akkor legalább elsüthetem majd kedvenc kérdésemet is: mennyit enged a feléből?
