A lángos a favorit

Már irodánktól néhány kilométerre megtört a lendület a Fény utcai piacon. Ide lángosért jöttünk. Bő 200 forintért pompás sajtos-tejfölöst kapunk, frissen, forrón, zsírpapírba csomagolva, hozzá cérnavékony vendéglátós szalvétával.

A lángossütő elvileg 4. osztályú vendéglátóipari üzemegység, valószínűleg ez magyarázza az anakronisztikus italárakat. Minket most nem érint, de biztos van keletje a kommersz felesnek 130-ért.

Bár felrémlik bennünk, hogy hosszabb út előtt nem helyes nehéz ételeket fogyasztani, de ezt elhessegetjük. Autós szemmel a lángos másik baja, hogy betermeléséhez nem elég egy kéz és elköltése vezetés közben nem megy.

Legközelebb már csak a pécsi Mc Donald’s-ban kosztolunk. Nem törődünk a kalóriatáblázattal és ketten 1240 forintból nem maradunk éhesek. A minőség a megszokott, a kiszolgálás is készséges.

A szomszédos Shell kútra benzinkutas szendvicsért térünk be. Összesen 848 forintért választunk egyet arany csibefalatokkal és egy sonkás sajtkrémest. Az egyik hibátlan, a másikban kicsit elázott a kifli, de menzán nevelkedtünk, simán elfogy. A csomagolás előnye, hogy könnyen kibontható.

Rántotta a kamionban

A 6-os úton Dunaföldvár felé tartva megállunk az Androméda benzinkútnál. A barátságos középkorú kutasnak szendvicse nincs, de ajánl egy büfét pár kilométerre.

Tuti tippet kaptunk, sokan megállnak itt. 360 forintért elköltünk két pár frissen főtt virslit tormával és finom kenyérrel, a kiszolgálás is kedves. A jó hangulatú faházban a kamionosoktól levesszük, hogy a kormánynál olvasni nem nagy szám, mert ismernek valakit, aki simán összeüt egy rántottát vezetés közben.

Zsemlegyilkos lisztadalék

Kicsit arrébb az 52-es út mentén a Kurjantó Csárdában találkozunk a nap leggyengébb szendvicsével. A rántott húsos zsömléért könnyű szívvel kipengetünk 300 forintot. A hús finom, puha, nem tocsog az olajban. Talán a panír lehetne sósabb, de ez végképp ízlés dolga. A husi és a salátalevél ravaszul túllóg a zsömlén, ez azonban átverés, mert a zsemle másik fele üres.

A zsömlébe harapva berobbantjuk az egész autót morzsákkal. Igazi puffasztott, éles szilánkokra törő héjú portéka. Pék cimborámtól később megtudom, hogy a bajt a komplex hatású lisztjavító adalékanyag okozza, aminek normális zsemlében nem volna keresnivalója.

Xantán gumi és bőrkepor a kifliben

A solti MOL-kúton ugyanolyan márkájú szendvicset veszünk, mint a pécsi Shellnél. Az ár itt 449 forint. A csomagolásról korrekten leolvashatjuk, hogy mit veszünk magunkhoz: például Wheatop sütőszert (?), sűrítő anyagként difoszfátot, némi xantán gumit, a sonkában trifoszfátot, a szalámiban csipetnyi bőrkeport. Ez riasztóan hangzik, de legalább tudjuk, mit eszünk és az íze is jó.

Pakson az OMV-nél lassítunk egy kifli erejéig, a szendvics 399 forintért lett a miénk. Nagy kár, hogy semmilyen jelzés nem mutatja, mi mindent használtak fel hozzá. Szolgáltatásból viszont ötös jár, mert a kutas lány rákérdez, hogy megmelegítse-e, amivel nagyot nő a szendvics élvezeti foka.

Nem túl rutinos közértbe járóként a 399 és 449 forint közötti benzinkutas szendvicsek beltartalmát anyagárban legfeljebb 140-160 forintra saccoljuk. A többit betudjuk levajazási illetéknek és egyéb költségeknek.


Tibi bácsi nyomában

Az 52-es úton a Hattyúszéki Csárdában a “Van valamilyen szendvics?” kérdésre nem az volt a válasz, hogy nincs, hanem ez: csinálunk, milyet szeretne? Megcsillant a híres magyar vendéglátás!

Kolbászos kenyeret kértem a hímzett mellényes főúrtól, jó kunos kolbásszal. Csípős kolbász híján a kenyérre szeltek egy karikát a kétszercsípős zöldpaprikából. Ezt hetyke ábrázattal, de könnyező szemmel nyeltük.

A kenyérszeletre kanyarítottak még paprikás szalámit, jutott rá majonéz, reszelt sajt, paradicsom, uborka és még egy karika lilahagyma is. Ma már egyikünk sem csókolózik, néztünk egymásra Horváth Zsoltival, és jót haraptunk a szendóba.

Ha már a kisüveg Traubival végképp adtunk a testkontrollnak, súlyosbítottam a kalória-bevitelt egy adag sütőtökkel. A tököt kint hagyják a mezőn, míg megcsípi a dér, attól ilyen jó. Az eleve édes sütőtököt megszínezték porcukorral és hagyták barnára pirulni. Számomra ez volt a 600 kilométeres út kulináris csúcspontja.

A hangulatos csárdában, ahol a pontos labdás Tibi bácsi is megfordult, a két szendvics, a sütőtök és a Traubi 910 forintba került. Oly emelkedett hangulatban ültünk vissza az autóba, hogy jó zenére időnként a léggitárt nyűttük, és az árnyékdob is előkerült hazafelé.

Utolsó állomásként a kecskeméti Agip benzinkutat szemeltük ki. Ide az egész napos habzsolás után Döbrögisre tömött hassal érkeztünk és megkönnyebbülve hallottuk, hogy semmilyen szendvicset nem tartanak.