Dacia Logan – Irány Nyugat! 1

Dacia Logan - Irány Nyugat!


Indulás előtt sokan próbáltak visszariasztani minket a Logantól. Mi van, ha elromlik, mégis egy Daciával ekkora útra – ugyan már. Élnek még a régi beidegződések, ilyesmire a szocializmusban csak Ladával volt érdemes vállalkozni, Daciával biztosan nem.

Olaj, hűtővíz, guminyomás rendben, ablakmosó tele, nekivágunk az útnak. A rádiót Budaörsnél kikapcsoltam, mert a két hangszórós, ráadásul 70 000 forintért mért berendezéssel nem volt értelme túlüvöltetni a motort a pocsék hangminőségben.

A határig a lovak közé dobtuk a gyeplőt és 150 körül autóztunk, de ezzel a zajszinttel nem bírtuk volna végig. Próbáltuk 140-nel: még mindig fülsértő. 130: jobb, de nem az igazi. 120: ez a mi tempónk!

Kedves emlékek tolulnak fel: utoljára 1985-ben utaztunk ilyen sebességgel külföldre. Akkor az 1200-es Ladát kímélte a család, nehogy baj legyen Münchenig vagy vissza. 20 éve édesapám, most már én vívtam a 120-szal eliramló turistabuszokkal.

Persze a Logan 160 feletti tempót is elbírt volna, de a zajszint 130-tól hosszú távon tényleg embert próbáló, ezért maradt a poroszkálás.

Jobb bokám még most is egyből rááll a megcélzott 120-125 közötti tempóra, amivel a Dacia abszolút kényelmesen, mégha nem is csendben gyűrte le kilométerek ezreit. A fogyasztás attól függően, hogy mennyit mentünk hegynek fel vagy le, 6,0 és 7,4 liter között mozgott.

Olaszországban még a hazainál is drágább a benzin, az átszámítva 300 forint sokkolóbb, mint az 1,201 euró egy liter 95-ösért. Ausztriában már megérte tankolni. A benzinár néhány centtel haladta csak meg az egy eurót, és a nyugati benzinnel az autó kevesebbet fogyasztott és jobban ment, mint az azonos oktánszámú itthon mérttel. Ebben vajon ki a ludas?

Meglepett, hogy Ausztriában vagy az olasz autostrada-n sokkal könnyebb volt 120 körül menni, mint itthon. Rácsodálkoztunk az olaszok jó szokására, hogy a belső sávban nem vívnak élethalálharcot 1.0-s Suzukik és szívódízel kettes Golfok.

Olaszországban a belső sávban nem az haladt, akinek elméletileg erősebb az autója, hanem az, aki éppen sietett. Ilyen is van?

Ha valaki 145-öt tud kitaposni az autójából, annak nem kell küzdenie egy sutyerákkal, akinek az autója potenciálisan 200-zal mehetne, de aktuálisan 143-mal hergeli a mögötte jövőt és perverz kéjjel blokkolja a gyorsabb sávot, mert övé a nagy és erős autó, amit nem előzhet meg egy kiskocsi.

Az osztrák-olasz határtól Rómáig a különböző kapuknál több pénzt gomboltak le rólunk, mint a teljes éves svájci autópálya matrica ára, de úriember nem csibész, hadd szóljon!

Itália a formatervezés Mekkája és a jó ízlés őshazája, így sokan furcsállták a baltával faragott és jó magasra nyújtott autó külsejét. A Logan inkább érdeklődést, mint lelkesedést váltott ki azokból, akiknek van receptoruk arra, hogy ez a gép elüt a Rómában megszokott négyféle autótól (kocka Panda, Seicento, Lancia Y, smart fortwo).

Három arcot viszont megbabonázott a piros Dacia és legalább negyed óráig járták körül az autót, míg mi azt találgattuk, hogy vajon mit takar a café freddo vagy a marocchino, mert a személyzet csak talján, itáliai és olasz nyelven tudott.


Beleérzésre az első olaszországi tankolásnál is szükségem volt. A kúton 5 vagy 20 euróért lehetett benzint kérni, plusz ott volt még a “pieno” eshetőség.

Olaszul Flipper Öcsitől tudok kicsit (Arrivederci amore), ezenkívül a Cuore Sportivo, a sedici valvole (16V), a grappa és néhány pizzafeltét ugrott be. A tankolásban sem a prosciutto, sem a funghi nem segített.

Valóságshow-k hőseit meghazudtolva bevállaltam a szigorút és megnyomtam a pieno gombot, csak nem gyártanak kútoszlopot tele kérem nélkül. Tényleg az volt. Csavaros magyar ésszel hamar kisült, hogy stresszmentesen is tankolhattam volna, a kallantyút nyomva tartva jön a benzin, csak végig fogni kell a pisztolyt.

Utunk során egy embernek egészen biztosan őszinte boldogságot okoztunk a Logannal. Rómában egy piros lámpánál előpattant egy fiatalember és szivaccsal összemaszatolta, majd megtisztította a szélvédőt.

Észrevette, hogy egy Logan áll előtte, tehát egy Dacia, valószínűleg az egyetlen darab az Örök Városban és Olaszországban. Megkérdezte, hogy Logan? Mi bólintottunk, hogy ez bizony az.

Utána egészen átszellemülten suttogta, hogy Dacia és Románia, megkérdezve bennünket, hogy románok vagyunk-e. Mondtuk, hogy mi konkrétan a hátrafelé nyilazósoktól eredünk, pont beugrott az Ungheria (a Fiat Uno alapmodellből), majd meghatottan néztük, ahogy sugárzó arccal csodálja az autót.

Sajnos egy fillér apró sem volt nálunk, mert előző nap minden fémpénzünket a gitártokokba dobáltuk a Piazza Navonán. Az utcazene lelkünkig hatolt, a Stairway to Heavennel felidézték azt a karaoke partit, amin két barátom oly maradandót alkotott ezzel a klasszikussal.

Ha találunk szabad parkolóhelyet, a buszokon újabb kellemes meglepetés vár: van hol rögzíteni a kerekes széket, a buszokat felszerelik külön övvel. Ezek után nem meglepő, hogy a legtöbb járdán volt rámpa. Erre mondják, hogy akadálymentesítés.

Az olasz nyárból visszafelé autózva az Alpokban kijutott nekünk a hóesésből, a gyilkos ködből és az esőből is. A Logan 25 000 forintért mért ködlámpái nagyon jól jöttek, az ablaktörlők viszont csak 60-ig töröltek normálisan, száznál bőven elemelte őket a szél.

Nagyon kellemes a műszerfal-világítás narancssárga színe, nem bántó akkor sem, ha este héttől reggel fél hatig nézzük a koromsötétben.

3470 kilométer után a Logant még jobb autónak tartjuk, mint elindulás előtt, ha a hasonló árkategóriájú autókhoz hasonlítjuk, nem pedig egy alsó közép autóból faragott limuzinhoz.

Csomagtere akkora, hogy a kétmilliós kiskocsikkal szemben a hátul utazóknak nem kell az ölükbe venni a poggyászt, mert a cókmók nem fér el a 270 liter körüli csomagtartókban. A helybőség meghatározó része a kényelemnek.

Loganunk motorja nem 1-1,2 literes és 55-60 lóerős körüli, mint sok nyugati kisautóban, hanem egy egészséges egy-négyes 75 lóerővel, használható nyomatékkal. Egy erőtlen motorocskával kínszenvedés terhelt autót messzire vezetni, míg a Dacia normálisan megy, legfeljebb vissza kell váltani négyesbe.

Első ülései annyira jók, hogy még a hazafelé megtett 1700 kilométer után is lelkesedni tudtam az autóért, pedig ez még gombócból is sok. A Logannak egyetlen súlyos baja a harsogó motorzaj, de összességében a kétmilliós autók között a majdnem alap Logan nehezen múlható felül, ha kettőnél többen utaznak vele.