Csepel teherautót mindenhova! 1

Csepel teherautót mindenhova!

Szűcs Antal 1950-től dolgozott a Csepel Autógyár kötelékében. Volt külszolgálatos szerelő és vevőszolgálat-vezető is. Évekig dolgozott Kínában, Egyiptomban és Indonéziában. Járt Srí Lankán, Tibetben és Bangladesben, de majdnem az összes olyan országban megfordult, ahol Csepel teherautók vagy Ikarus autóbuszok üzemeltek. Kuvaitban, ahová Perkins motoros D 450-eseket és buldogfülkés, Csepel motorral szerelt 700-as nyerges vontatókat szállítottak, másfél évet töltött. Összesen negyven szerelvényt, néhány műhelykocsit és kompresszorokat exportált a Mogürt Kuvaitba. A kocsikat speciális, csőszállításra előkészített félpótkocsikkal rendelték meg.

Akkor ugyanis még nem volt Kuvait Cityben vezetékes víz, az ellátást a házak tetejére szerelt tartályokból oldották meg. Ezeket a tárolókat lajtos kocsikból töltötték fel – mondja Szűcs Antal. – Csak érdekességként: a sólépárlókban előállított drága vízért a lakosságnak nem kellett külön fizetnie, kizárólag a házhoz szállításért.

1970-ben gondoltak azonban egy merészet az arabok, és elhatározták, hogy francia segédlettel kiépítik a csőhálózatot. Az építéshez használt csövek hajón érkeztek Franciaországból, a raktár pedig – ahol tárolták őket – körülbelül tíz kilométerre volt a kikötőtől. Csepeljeinknek ezen a távolságon kellett szállítaniuk a csöveket. A méretek természetesen nem voltak egyformák, akadtak néhány colos, rövidebb csövek, 8-10 méteresek is, amelyek több tonnát nyomtak.

A hajókat gyorsan kellett kirakni, ezért a kocsiknak is gyorsan kellett a fordulókat teljesíteniük, a megbízhatóság tehát fontos szempont volt. Különösebb hiba nem fordult elő, bár a kocsik hűtője nem bírta a meleget, ezért az eredetileg vasból készült hűtőket le kellett cserélnünk rézből készültekre. Mivel a kocsikat nagyon túl is terhelték, utólag a pótkocsik alját is meg kellett erősítenünk, hogy kibírják a csövek súlyát.

A trópusi klíma elviselésére felkészített Csepelek jól vizsgáztak Kuvaitban, de az északi országokban is jól viselkedtek a járművek. – Finnországban 1958-ban egy D 450 Balaton típusú Csepel teherautóval voltam kint. A kocsikat itt nem az ott kimondhatatlan Csepel névvel -, az ugyanis ott kimondhatatlan volt – hanem Balaton vagy Buda névvel mutattuk be. A bemutató teherautó egy lengyel hajóval érkezett Finnországba. A kocsit le kellett vizsgáztatni, szerencsére megfelelt az ottani hatósági előírásoknak, csak a féklámpát kellett nagyobbra cserélni.

Az egymástól száz-háromszáz kilométeres távolságra fekvő városokat főleg makadámutak kötötték össze, amelyeket helyenként földút is felváltott. Aszfaltburkolat kevés volt még. Az utak keskenyek voltak – néhol csak öt-hat méter szélesek -, ráadásul az emelkedőkön gyakran éles kanyarokkal törték meg a vonalvezetést. Néhol csak tolatással tudtunk befordulni. Az eső sokat esett, gyakran a bemutatókat is esőben tartottuk.

Voltunk Poriban, Vaasabán, Kokkolában, Jyvaskylában, Savolinnában, Sikkoliban, Kotkában, majd Helsinkibe értünk vissza. A kocsin csak kisebb hibák fordultak elő, eltörött egy túlfolyócső, volt kerékcsapágycsere is, és egyszer kaptam egy defektet, sőt néhány karosszériaelem is megsérült az út során. Az üzemeltetőknek tetszett a kényelmes vezetőfülke, a kidolgozás minősége, strapabírónak is tartották a kocsit, bár az árát sokallották.

Sajnos nem mindenhol voltak maradéktalanul elégedettek a kocsijainkkal. Joensunban például már ismerték a 350-es Csepeleket és Steyreket, de sajnos rossz oldalukról: az itt üzemelő járműveken sok váltóhiba és differenciálmű-meghibásodás fordult elő. De voltak egyéb okok is.

A kocsikon számtalan módosítást akartak végrehajtatni: szükségtelennek ítélték a nyitható szélvédőablakot, mellékhajtóműveket akartak, csak Bosch elektromos rendszerrel szerelt járművek jöhettek szóba, módosítani akarták az ajtók nyitási irányát, nagyobb méretű lámpákat és sűrűbben villogó irányjelzőt igényeltek, de túl nagynak találták a kocsik fordulókörét is. És természetesen olcsóbban akarták mindezt megkapni, mint a konkurens márkákat. Azt kellett megállapítanunk, hogy Finnországba magyar jármű mostanában nem fog kerülni.

Hasonló témájú cikket teljes terjedelemben és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 2000. évi negyedik számában olvashat.