A Mini gyönyörű formájához több név is társul, hiszen a sikeren felbuzdulva sokan gyártották. Az autót így hívták Austin Sevennek, Morris Mini Minornak, Mini Clubmannek, Rover Mininek, Mini Coopernek és Mininek, de a köztudatba mégis Mini Morrisként került be, amit naponta többször leolvashatok a buszmegállókban vagy máshol bámulva mutogató emberek száján. Tekintetüket a visszapillantóban is követheti azután az ember. Nem is csoda, hiszen az alig pár éves gyerek is kérdően áll meg az autó előtte, tudván és érezve, hogy itt nem valami hétköznapi tömegcikkről van szó; a szülők pedig azonnal mondják is: “minimorisz”.

Nem telik el nap mosolygó arcok nélkül. Milyen más autó van, amit piros lámpánál S8-as Audiból mindenáron meg akarnának vásárolni, vagy amelyre egy ötven év körüli úriember elismerően bólint az S80-as Volvóból, és amelynek E Mercikből integetnek az M7-esen. Néha még időrabló feladat is lehet egy ilyen jármű tulajdonosának lenni, hiszen az autóból kiszállva többször találkozik az ember idős bácsikkal, akik hosszú tízperceket tudnak beszélni egykori kedvencükről, a legendás Mini Moriszról.

Vannak azonban, akik “mit akar ez a kis szar?” dumával erősködnek a piros lámpánál. Számukra is tartogat meglepetést az én Minim, hiszen az 1300 köbcentiméteres motorhoz hengerenkénti befecskendezés, 78 lóerő és kevesebb, mint 700 kg társul. A gyorsulást csak az autó szlalomtudása és felboríthatatlansága múlja felül.

A csodálatos életérzést tetézi az elektromos tető, amely kabriós hangulatot nyújt. A normális ember tavasztól-őszig a gyújtás után automatikusan egyből a tető gombjait piszkálja. Én még télen is, ha nem esik a hó.

41 év alatt a Mini kortalan járművé nőtte ki magát, formája még ma is gyönyörű. Forradalmasította az elöl keresztben beépített motort és az elsőkerék-hajtást, emellett a mindössze 3,1 méteres karosszéria viszonylag kényelmes helyet nyújt akár négy felnőtt számára is.

Gyakran kérdezik, hogy hány éves az autó, és közben valami nagy számra gondolnak, majd meglepődnek, mikor elárulom, hogy mindössze négy. De van olyan is, aki csak annyit jegyez meg: “Gyönyörűen fel van újítva!”.

Ezek a félreértések azért fordulhatnak elő, mivel sokan nem tudják, hogy milyen sokáig gyártották ezt a sikeres kisautót. Csak az tudja meghatározni az autó korát, aki egy kicsit figyelemmel követte a Minin végrehajtott változtatásokat. Idővel eltűntek az első ajtók külső zsanérjai, a 10 colos felniket 12 colos lemezfelnik, majd végül ugyanilyen méretű könnyűfém felnik váltották fel. A 850 köbcentiméteres motor mellett megjelent a négyhengeres 1000-es, és később jöttek az 1.3-asok majd ugyanezek hengerenkénti befecskendezéssel 78 lóerős változatban. A klasszikus, középen elhelyezkedő krómkeretes órákat felváltották a kormány mögötti fordulatszámmérős műszerek, a vékony nagy átmérőjű kormányt pedig bőr sportkormány. Sőt, állítható magasságú lámpákat kaptak a Minik. És még egy kis érdekesség: a Mini készült fa alvázzal illetve kombi változatban is.