A Luce bemutatása után sokakban felmerült a gyanú, hogy az elektromos Ferrari megvásárlásával bizonyos előjogokra tehetnek szert az ügyfelek – például beállhatnak a sorba a márka következő nagy dobásáért, egy kézi váltós modellért. Az árukapcsolás vádját vehemensen cáfolta a Ferrari, a manuális modell érkezését viszont nem, és most már azt is tudjuk, miért nem.
A frissen bemutatott, mindössze 1499 példányban készülő Ferrari 12Cilindri Manuale különlegessége a házon belül kifejlesztett Manuale By-Wire váltómű, amely a Ferrari bevált duplakuplungos sebességváltójához társít klasszikus kézi váltású felhasználói élményt.
A vezérlés elektronikus részéhez a Ferrari Hypersail projektjéből nyert tapasztalatokat is hasznosították: ez egy 100 lábas óceánjáró vitorlás hajó, amely számos ponton forradalmian újszerű megoldásokat alkalmaz.
Az autóra visszatérve: a váltó manuálisan használva hat előremeneti és egy hátrameneti fokozatot kínál, vagy automatikus üzemmódban is üzemeltethető, amely esetben nyolc fokozatot kapcsol a vezérlés.
Az utolsó manuális Ferrari modellek
Szigorúan nézve 2012-ben születtek meg az utolsó kézi váltós Ferrarik, de az az igazság, hogy már ekkor is nagyon ritkák voltak (ezért ma nagyon értékesek) a manuális modellek: az automata váltót ekkorra túlságosan tökéletesre fejlesztette a cég.
Manuális váltóval lehetett rendelni a 2004 és 2011 között gyártott 612 Scagliettit, a Ferrari utolsó 2+2 üléses túraautóját: az 5,7 literes V12-es motorral szerelt modell 3000 darabos szériájából nem egészen 200 darabot tettek ki a kézi váltós példányok.
A Ferrari F430 (2005-2009) volt a Ferrari utolsó, viszonylag nagy darabszámban kézi váltóval szerelt V8-as modellje, bár a „nagy darabszám” évi pár tucat példánynál megállt. Aztán ott volt még az orrmotoros 599 GTB Fiorano (2006-2012), a valaha gyártott leggyorsabb, legerősebb kézi váltós Ferrari. A 6,2 literes V12-es motorhoz mindössze harminc autóban társítottak kézi kapcsolású sebességváltót. Az 599 GTB kifutásával a kézi váltónak is befellegzett a Ferrarinál. Illetve mégsem, mert a California (2008-2014) is készült ilyen erőátvitellel, ám ebből mindössze két példányt gyártottak, ami a világ legritkább, legkívánatosabb Ferrari modellei közé emeli a nyitható keménytetős autót.
A rendszer mechanikus részét szenzorokkal és fejlett kinematikai mechanizmusokkal szerelték fel, így tökéletesen emulálja a korábbi Ferrari kézi váltók működését (szinkronizálás, zárás, oldás, stb., és még a hanghatások is stimmelnek.)
A váltóhoz tengelykapcsoló pedál is tartozik, amely a háttérben dolgozó DCT tengelykapcsolóit vezérli. A pedál mechanikus ellenállását is szimulálták. Ha a vezető ezt elfelejti lenyomni, vagy az adott üzemi helyzetben nem megfelelő fokozatot választ, a kapcsolást letiltja a rendszer vezérlése: egyszerűen nem engedi be a kulissza adott csatornájába a váltókart.
A középkonzol, a kulissza és maga a váltókar mindenben a klasszikus ferraris sémákat követi, egy apró különbséggel: az alumínium váltógomb tetején háttérvilágítást kapott a fokozatkiosztást mutató grafika. Ugyanitt az is leolvasható, hogy épp automata vagy kézi üzemmódban autózunk-e. A moduláris mechanizmus elemeit tömör fémtömbökből marták, az egész szerkezet nem nehezebb 3,5 kilogrammnál.
A legszebb, hogy a rendszer nem szűri ki a vezetői hibákat: ha rosszul időzítjük a kuplungpedál működtetését, a motor rángatni kezd, illetve nehezebben „ugrik be a fokozatba” a váltókar.
A motor nem változott a szériakivitelű 12cilindrihez képest: a 6,5 lökettérfogat 12 henger között oszlik meg, a legnagyobb teljesítmény 830 LE, a maximális forgatónyomaték 678 Nm. A szívómotor 9500/percig tud elforogni, és ez nem elméleti érték: a csúcsteljesítmény 9250/percnél jelentkezik, a nyomatéki csúcshoz pedig 7250/percig kell forgatni a hatalmas motort.
Az autó végsebessége meghaladja a 340 km/órát, álló helyzetből 2,9 mp alatt gyorsul 100 km/órára.
A különleges rendszerhez egyedi kivitelű scudetto (azaz a pajzs alakú embléma), valamint exkluzív ötküllős keréktárcsák is társulnak.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
