A Ferrarikra és Lamborghinikre vágyhatunk ugyan, de nem mondhatók kifejezetten ritkának. A Porsche pedig szinte tucatautónak mondható, ha figyelembe vesszük a Smart ritkaságát, ami gyakorlatilag megtestesíti azt a féktelen, kreatív tombolást ami a kétezres évek elején jellemezte az autóipart.
Ekkoriban semmi sem volt drága, szinte minden őrült ötlet zöld utat kapott: formabontó, drága, praktikumot, célközönséget nélkülöző elképzelések kerültek sorozatgyártásba. Elég csak a Renault Avantime-ra gondolni. Ennek a kategóriának a legextrémebb képviselője volt a Smart Crossblade.
Ami tulajdonképpen nem is autó.
A Mercedes-Benznek volt annyi mersze, hogy 2002 és 2003 között mindössze 2000 darabot gyártson ebből a bizarr kis roadster-szerűségből az egész világ számára. Mivel nincs használható szélvédője (csak egy apró légterelő, ami pont olyan magas, hogy a szelet egyenesen az ember arcába vezeti), nincs teteje, hiányoznak a hátsó ablakok és érdemi ajtókról sem beszélhetünk, a Crossblade vezetése leginkább ahhoz hasonlítható, mintha egy méretes, de lassú motorkerékpáron ülnénk.
Ki vágyott ilyesmire 25 éve? Nehéz kérdés, de a Smart annyira büszke volt erre a marketingterméknek beillő gépre, hogy még hazai tesztautó is volt belőle.
“Igazából zsigeri exhibicionistáknak való. Ebben az autóban mindenhol megbámulják az embert, a holdautóval ehhez képest feltűnés nélkül osonhattunk volna a kertek alján. A crossblade-ben ismeretlen az utastér intim magánya, legalább senki nem tisztítja fülét a kocsikulccsal várakozás közben.
Ajtók helyett a gáztöltésű teleszkópokkal emelt keresztrudak felhajtásával juthatunk a kétszemélyes utastérbe. A központi zár nem reteszeli az ajtókat, fölösleges is volna.
A belső tér anyagai végtelenül egyszerűek, tökéletesen illenek a minimalista roadsterhez. Minden víz-, nap- és szélálló. A légzsák viszont rosszul viseli a zuhékat, ezért tartósan esős időben a csomagtér tetején található vízálló kapucnival kell letakarni az autót.
Félórás autókázás után zsibbadó arccal szállunk ki a crossblade-ből. A menetszél keményen klopfolja az ember fejét, de ez inkább mámorító, mint kellemetlen. Egyszer autópályán 120-ig kergettük az autót, diadalittasan üvöltve, hogy 90-100-110-120!
A széria autóhifiből alig hallani valamit, a szélzaj a motorhangot is elnyomja. Fordulatszámmérő híján kézi üzemmódban érdemes figyelni a váltásra figyelmeztető nyilakat. A ritka konstrukciójú motor hajtja a smartokat. Az 599 köbcentis gép hengerenként két gyertyás, turbófeltöltős és töltőlevegő-hűtője is van. A crossblade a Brabus tuningos smarttal megegyezően 70 lóerős. A nagyobb teljesítmény a szériaautókban szinte ismeretlen 2,0 baros maximális turbónyomásnak köszönhető.
A fogyasztást csak alibiből írjuk le, nincs jelentősége. Állandó városi és ritkább országúti örömködéssel 7,9 litert tankoltunk 100 kilométerre.”
Piacra kerülése idején kértek érte 7,2 millió forintot, ami irdatlanul sok volt egy ilyen jellegű guruló dologért. 2026-ból nézve ez nem lehetett más, mint egy drága reklám, amit közösségi média, és az influenszerek kora előtt a Smart népszerűsítése végett vetettek be, és úgy gondolták megtérül.
Mert aki ilyen tető nélkül, nyers vezetési élményre vágyott, és nem csak a magamutogatás volt a cél, annak mindig ott volt a lehetőség: a Caterham.
Napjainkban néha felbukkan egy-egy példány a 135 km/órás végsebességű különlegességből, idén a mobile.de oldalán hirdettek egy megkímélt példányt, a németországi Smart Crossblade-ért 30 ezer eurót (10,6 millió forint) kért az első tulajdonosa.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
