Tudtad, hogy a McLaren soha nem készített olyan autót, amely ne szénszálas monocoque vázra épült volna? A cég negyvenévnyi tapasztalattal bír a karbon kompozitok gyártásában, de még ők is tudnak tanulni újat – meg azt tovább fejleszteni.
A repülőgépiparban elterjedt módszer, hogy a formára szénszálas szalagokat tekerve alakítják ki a nagy teherbírású, ultrakönnyű alkatrészeket, például vadászrepülőgépek törzsének egyes elemeit. Ott a méretek miatt a robotkar mozog a sablon körül, a McLaren viszont megfordította a dolgot, és a kézzel elkészített sablont forgatja a fixen rögzített adagolófej előtt.
Az automatizált gyors szalagozás (Automated Rapid Tape, ART) technológiával gyártott karbon kompozit szerkezet könnyebb, merevebb és erősebb tud lenni, mint a szénszál-erősítésű műanyag panelből formára sajtolt és kivágott idomok, ráadásul mivel nincsen vágási hulladék, a gyártás anyagtakarékosabb (95%-os hatékonysággal használják fel a nyersanyagot), azaz környezetkímélőbb.
Bónusz, hogy a szénszálas pólya megjelenése is már, mint a laminált elemeké, így szokatlan optikai hatás érhető el. Ráadásul stratégiai pontokon növelhető vagy csökkenthető a rétegek száma, így az anyagvastagság, illetve tetszőlegesen komplex formák alakíthatók ki az anyagból.
Az első idom, amelyet ezzel az autóiparban elsőként alkalmazott eljárással készít a McLaren, az a W1 hipersportautó első, adaptív légterelőjének a fixen rögzített eleme, amelyen akár 350 kilogrammnyi leszorítóerő keletkezik.
Az 1275 lóerő összteljesítményű hibrid hajtáslánccal szerelt McLaren W1 álló helyzetből 5,8 másodperc alatt gyorsul 200 km/órára, de ennél sokkal lenyűgözőbb tulajdonságokkal is bír: kattints az alábbi linkre, és tudd meg, mi mindenre képes a legendás F1 és P1 modellek szellemi utóda:
