Két hibrid, egy tisztán elektromos és egy hidrogén üzemanyagcellás hajtáslánc, valamint hat turbómotor: két markáns tengely mentén helyezkednek el az idei WardsAuto „10 Best Engine” díjazottjai. A nyerteseket már decemberben kihirdették, de a hivatalos díjátadásra és az indoklásokra csak most került sor, így most áttekintjük, mely motorok győztek, és főleg, miért.

Honda Clarity – Hidrogén üzemanyagcellás elektromos meghajtás
A 130 kW (177 LE) teljesítményű hidrogén üzemanyagcellás Clarity 300 Nm-t és 589 km hatótávolságot biztosít, de legfőbb erénye, hogy elődjénél és konkurenseinél egyaránt fejlettebb, csendesebb hajtástechnológiáját tágas belső térrel és dinamikus vezethetőséggel párosítja.

Toyota Camry – 2.5 soros négyhengeres hibrid hajtáslánc
Nem kell két villanymotor ahhoz, hogy egy hibrid hajtáslánc parádésan működjön: ez a WardsAuto szerkesztőinek következtetése. A 176 lóerős, 220 Nm nyomatékú négyhengeres a hibrid rendszer elemeként a belső égésű motoroknál a hihetetlennel határos 41% termikus hatásfokra képes. A rendszerteljesítmény 202 LE, a tesztelők képtelenek voltak 5,9 liternél több benzint letuszkolni a motor torkán.

Kia Stinger – 3.3 V6 Twin Turbo
365 LE, 510 NM, Porsche Panamerához mérhető gyorsulás, terhelés alatt V8-asokat idéző hangzás.

Chevrolet Bolt – Elektromos hajtáslánc
A nagy tömegeknek szánt villanyautók piacán a Chevrolet Nissan Leafre adott válasza meglehetősen frappánsra sikerült; a 200 lóerős, 360 Nm nyomatékú erőforrás, a 383 kilométeres elméleti (a gyakorlatban azonban akár 483 kilométerre is kitolható!) hatótávolság és a megfizethető ár új korszakot nyithat a környezettudatos autózásban.

Honda Civic Type R – 2.0 VTEC Turbo
A négyhengeres, változó szelepvezérlésű sportmotor 7000/perc maximális fordulatszámra képes, legnagyobb teljesítménye 306 LE, maximális nyomatéka 400 Nm.

Ford Mustang GT – 5.0 V8 DOHC
A 460 lóerős, 569 Nm nyomatékú óriás idejétmúltnak hangzik a csupa méretcsökkentett motor között, és tényleg nem új konstrukció, viszont az évek során minden részletét alaposan modernizálták. A négy- és hathengeresek viszont ott loholnak a nyakán, és hiába takarékos a maga nemében, hosszú távon aligha maradhat versenyképes – a zsűri legnagyobb bánatára.

Chrysler Pacifica – 3.6 V6 Pentastar DOHC eHybrid
Az év nagy sikertörténete a Voyager utódmodelljének hibrid kivitele. 220 lóerő, 319 Nm nyomaték, 53 kilométeres elektromos hatótávolság, 2,8 literes kalkulált átlagfogyasztás. A valós teszteken elért 6,7 literes átlag persze messze nem ilyen fantasztikus, de még mindig csodálatosan kedvező érték egy hétszemélyes buszlimuzintól.

Jaguar Ingenium – 2.0 soros négyhengeres, benzines turbómotor
A két teljesítményszinten kínált turbómotor kisebbik kivitele (250 LE, 365 Nm) a szerkesztők szerint mindennek érződik, csak négyhengeresnek nem. A képen az E-Pace kompakt szabadidőjármű látható.

Ford F-150 – 2.7 V6 EcoBoost Twin Turbo
Az észak-amerikai pickupok világában eddig a nagy lökettérfogatú benzines szívómotorok domináltak, a Ford 325 lóerős, 542 Nm nyomatékú turbómotorja új korszakot vezethet be.

Infiniti Q50 – 3.0 V6 Twin Turbo DOHC
A 400 lóerős, 475 Nm nyomatékú sportmotort különösen selymesen finom járásáért és erőkifejtéséért dicsérték a szerkesztők.