Mindenütt jó, csak éppen most nem: ez lehetne a jelszava annak a kupétanulmánynak, amellyel egy négy évtizeddel ezelőtti, letűnt legenda előtt tiszteleg a BMW. A 3.0 CSL Hommage nevében hordozza lényegét: ugyanezen a néven (mínusz hommage, értelemszerűen) a hetvenes években rendkívül sikeres, ultrakönnyű sportkupét építettek, amely dicsőségben mérve ki is termelte a rá fordított időt és energiát. Az autó általános sziluettje, eltéveszthetetlen cápaorra és aerodinamikai megoldásai ugyanúgy ezt az elődöt idézik, mint a manapság szokásosnál jóval nagyobbra és hangsúlyosabbra vett hűtőmaszk.

A túlméretezett dupla vese ugyan inkább otromba, mint erőteljes – szemből nézve a lökhárítóba mélyesztett, gonosz és funkcionális légbeömlővel és a jelen BMW-it idéző fényszórópárral együtt úgy néz ki, mintha egy világuralomra törő, mutáns hód vigyorogna bele a képünkbe -, de nézzük el neki: a formatervezői koncepció szerint azért ilyen, hogy érezzük, nagyon erős hajtásláncot kapott az autó.

Erről sajnos abszolút semmi érdemlegeset nem árul el a gyár, de a lényeg a KERS rendszer: a hátsó ülések helyén csücsülő akkumulátorok tárolják azt a visszanyert energiát, amely vélhetően nem a fogyasztást hivatott csökkenteni, inkább lökésszerű teljesítménytöbbletet biztosít a versenyautó-tanulmány koncepcionális pilótája számára. Fölöttük tandem bukósisak-tartó és féloldalasan kialakított bukókeret látható.

Mielőtt tovább elemeznénk a belteret, essen szó a farról: ha az autó orra és szénszálas betétekkel feszesre húzott oldalfala a múltat, a hatalmas, plasztikusan megformált légterelővel teljesen integrált lámpatestek a jövőt idézik. A harmadik féklámpa folytonos egységként köti össze a helyzetjelzőket; a tető peremén további apró légterelő gondoskodik az évtizedeken átívelő vizuális folytonosságról.

Na és akkor a cockpit: a BMW tervezői valóban csak a legszükségesebb elemeket tartották meg. A szénszálas kompozitokból és alumíniumból építkező enteriőrben elegáns fapanel alkotja a műszerfalat, aminek valós funkciója már nincs: a eBoost KERS-rendszer középen elhelyezett állapotkijelzője akár a karbon merevítőcsövön is elfért volna, a digitális főműszer pedig a messze hátrahúzott ökörszarv-kormány oszlopborításán csücsül.