Lankásan ívelő és süppedő vonalkák járják körbe a Wind-et, ami a forma elsődleges szószólója. A sajtóanyag külön említést teszt a mandulavágású hátsó lámpákról, melyek a formaterv ékkövei.
387 centi hosszú a Renault Wind, így alig hosszabb egy Cliónál. Mégis 232 literes a csomagtartó, ami roadster-mértékkel mérve egész jó. A szélvédő óvatosan körbefut a karosszérián, és így szolgál oldalsó üvegként is. Rossz időben használhatunk ponyvatetőt, ami üveg hátsó szélvédőt tartalmaz.
Bent először csak a két első ülés pillantjuk meg, pedig az oldalra forduló elsők egy harmadik üléshez nyitnak utat. Ez azonban csak pótszék, és rövid távon ajánlható csak utazásra. A kormány és a pedálsor is állítható, sőt, az ajtó kinyitásakor arrébb is mennek, hogy utat adjanak a testesebb vezetőknek.
Egyszerűnek tűnik a Wind belseje, pedig a szokásos fűtés-hűtés-szellőzés-hifi ketyeréken túl navigációs rendszert is tartalmaz az autó. A kezelőszervek a váltókar körül gyülekeznek, a beállítási folyamatot a központi kijelzőn követhetjük nyomon. A sebességet analóg műszerről, és a skála szélén végigfolyó díszkivilágításról is nyomon követhetjük.
Robotizált, hatfokozatú sebességváltót adnak a kétliteres motor mellé. Először a szokásos helyen lévő karral dönthetjük el, hogy előre vagy hátra óhajtunk menni, aztán a hat fokozat közül a kormányon lévő gombocskákkal választhatunk.
