Az autó nagyszériás technikát kapna, alumínium vázzal és középmotorral. Ezzel egy finomított Lotus Elise jönne létre, amely hasonlóan jól vezethető, de nem annyira kompromisszummentesen sportos, például használható csomagtere is van.
Eredetileg a Venturi csak kiállítási tárgyként kívánta lenyűgözni a Fétish-sel az autós világot. A formaterv, amely Sasha Lakic munkája, annyira megtetszett a Genfi Autókiállítás néhány tehetős látogatójának, hogy a sorozatgyártás igen valószínű. Lakic korábban evőeszközt és motorkerékpárt is tervezett, például a Bimota Mantrát.
A Fétish hossza mindössze 385 centiméter. A tervezők szándéka szerint érzéki eleganciát sugall a karosszéria. Az ajtók a Lamborghini Diablóhoz hasonlóan előre felfelé nyílnak, az üveg targatető kivehető.
A Venturi Fétish francia sportautót akar lenni. Ezt a kategóriát korábban a Renault Alpine és a Venturi képviselte. A tervezők szándéka szerint franciás lesz a motorhang, a neoprén, alumínium és bőr felhasználásával készülő belső tér.
A menetteljesítmények a 850 kilós saját tömeg miatt igen jók. A 180 lóerős, középmotorként beépített erőforrás a Renault Clio Williamsből jön. Nulláról százra hat másodperc alatt gyorsul az autó, végsebessége 225 km/óra. A gumiméret 205/45 R 17 elöl, 225/45 R 18 hátul.
Néhány évvel ezelőtt a Venturi megszüntette kabrió és kupé változatban is készített sportautói gyártását. A “francia Ferrarik” 1987-től nem egészen ezer darabos példányszámban készültek, egyre erősebb motorokkal. A szolidabb Venturi 300 és Atlantique mellett a 400 GT félelmetesen ütős sportgép volt. Teljesítménye megegyezett az első sorozatú V12-es bálna Mercedesével, de ez a 408 lóerő egy csupán 1150 kilós sportkupét mozgatott. A súly/lóerő arány 2,8 kg/lóerő volt, a végsebesség 290 km/óra, a maximális nyomaték pedig 540 Nm.