A 7-es rajtszámú TR010 Hybrid legénysége a 14. helyről rajtolva, jó taktikai húzásnak és az erős versenytempónak köszönhetően megnyerte az év legfontosabb és legnagyobb presztízsű WEC-futamát, a 2026-os Le Mans-i 24 órást.

A győztes autót Nyck de Vries, Kobajasi Kamui és Mike Conway hármasa vezette, a Toyota sikerét a Brendon Hartley, Hirakava Rjó és Sebastien Buemi által vezetett 8-as TR010 Hybrid harmadik helye erősítette. Közéjük a Robin Frijns, Rene Rast és Sheldon van der Linde által vezetett, 20-as számú BMW M Hybrid V8 fért be, a bajor gyártó a 2. hellyel a 2024-es visszatérése óta legjobb eredményét szerezte.

A 7-es Toyota 381 kör, vagyis közel 5200 km megtétele után 10,913 másodperces előnnyel győzött, Conway-nek és Kobajasinak ez a második győzelme a 2021-es diadal után, míg Nyck de Vriesnek az első a legendás Circuit de la Sarthe-on.

Kulcsfontosságú volt a Toyota győzelmében egy zseniális taktikai húzás, a japán csapat ugyanis a szokásos 50-55 perc helyett mindössze 30 perccel a verseny kezdete után mindkét autóját kihívta a bokszba egy korai kiállásra, és kevés üzemanyaggal tankolta fel őket, hogy ne kelljen forgalomban menniük. Amikor az LMP1 kategória többi Hypercarja az első óra végén szintén elvégezte a tankolását, a 15. helyről rajtoló 8-as Toyota már átvette a vezetést, míg a 7-es szintén bejutott a legjobb 10 közé.

Később azonban a Toyotáknak is meg kellett küzdeniük különböző problémákkal, a 7-es rajtszámú autó például korán defektet kapott, ami miatt kénytelen volt csatákba bonyolódni a középmezőnyben. De a mutatott kivételes versenytempó – különösen a reggeli órákban – hat órával a leintés előtt ismét az első három közé repítette a piros-fehér Hypercarokat. Bár az első óra után a 8-as TR010 vezetett, egy kicsúszás a kilencedik órában, egy áthajtási büntetés a táv felénél, és nem sokkal később egy nem várt fékszerelés miatt jelentős időt vesztettek Buemiék.

Kevesebb mint hat órával a vége előtt biztonsági autós szakasz összerázta az élmezőny egy körön belül található tagjait. Összesen hét Hypercar volt közel egymáshoz, így esélyes akár a végső győzelemre. Három órával a verseny vége előtt a két Toyota már az első két helyen haladt. Egyre nagyobb előnyt épített ki az élen a 7-es, bár a különböző üzemanyag- és gumiabroncs-stratégiák miatt a dobogós helyezések folyamatosan cserélődtek a hátralévő órákban.

A 8-as autó pedig sokáig őrizte a második helyet, de az utolsó órában kereket is kellett cserélni rajta a tankolás mellett, amivel némi időt vesztett, és közvetlenül a 20-as BMW elé jött vissza. Robin Frijns a vége előtt 47 perccel, szélárnyékból megelőzte Buemit, aki így visszaesett a harmadik pozícióba.

A kvalifikáción is remekül szereplő Cadillac – bár az eredetileg pole-időt futó 38-as egység büntetés miatt csak a 10. helyről rajtolt – a versenyen is kitett magáért, a 12-es, Will Stevens, Louis Deletraz és Norman Nato által vezetett járgányuk, valamint a 38-as egység is állt hosszabb-rövidebb ideig az élen, az utóbbit a szervó meghibásodása hátráltatta, míg a 12-esnél egyszerűen hiányzott a tempó a hajrában, így a 4. helyen zártak.

Az utóbbi években igen erős Ferrari most nem volt komoly tényező, Antonio Fuoco, Nicklas Nielsen, Miguel Molina 50-es számú autója műszaki hibával búcsúzott, míg az 51-es gyári egység – Alessandro Pier Guidi, James Calado, Antonio Giovinazzi – az 5. helyen hozta be a Ferrari 499P-t.

Az LMP2-es kategóriában a lengyel Inter Europol Competition 43-as egysége győzedelmeskedett Jakub Smiechowski, Nick Yelloly és Tom Dillmann hármasával – valódi kihívó nélkül egyébként a 2. helyet is bezsebelte a csapat. Négy éven belül ez már a harmadik Le Mans-i sikerük. 

Az LMGT3-ban a TF Sport Jonny Edgar, Ben Keating és Nicky Catsburg által vezetett 33-as rajtszámú Corvette Z06 GT3.R-je nyert. A második helyen a Lexus modellje futott be, egy olyan autóval, amelyet eredetileg 2017-ben fejlesztettek. Persze azóta kapott frissítéseket.