Az jár jobban, aki nyomja a gázt és hamarabb megérkezik, vagy az, aki minél takarékosabban autózva több időt tölt az úton, de kevesebbet költ benzinre? Ezt kiderítendő egy közvetlen benzinbefecskendezéses Renault Lagunával egészen lassan, majd a gázt ifjonti hévvel tiporva is megtettük a Budapest és Balatonfüred közötti 144 kilométert.

Odafele 80 és 100 kilométer/óra között tartottuk a sebességet, 2000 körül felkapcsoltunk, nagyon megfontoltan előztünk és kis gázzal gyorsítottuk az autót. Visszafele máshogy nézett ki az utazás: ahol lehetett, száguldottunk, padlógázzal gyorsítottunk és 6000-ig is kipörgettük a motort. Lakott területen belül a gyors körben sem mentünk 10 kilométer/órával gyorsabban a megengedettnél, országúton viszont nem fogtuk vissza magunkat. Említeni sem kell, hogy a visszautat sokkal jobban élveztük.

Budapestről a Bicske – Vértesboglár – Csákvár – Székesfehérvár -Veszprém – Balatonfüred útvonalon haladtunk, majd ugyanezen a szakaszon vissza a fővárosba. Tankoltunk indulás előtt, a Balatonnál, majd újra Budapesten.

Balatonfüredre megérkezve egy MOL kútnál pótoltuk az elfogyott üzemanyagot, ahol egy forinttal drágábban mérték az 95-ös ólommentes literjét, mint a hűvösvölgyi Aral töltőállomáson. Ezt figyelmen kívül hagytuk és az összehasonlíthatóság végett azonos benzinárakkal számoltunk. Budapesten aztán ugyanannál az Aral kútnál és ugyanannál a kútoszlopnál tankoltunk, ahol indulás előtt.

A próba alapján egészen takarékosan autózva 1997 forintért tettük meg a Budapest-Balatonfüred távolságot. A Balatontól hazafelé, természetesen azonos útvonalat választva, de sok előzéssel és sebességtúllépéssel, 2499 forintért tankoltunk. A mért különbség 2,26 liter benzin 144 kilométeren. A Laguna IDE átlagfogyasztása odafelé 6,3 liter volt 100 kilométeren, visszafele 7,76 liter.

Amint várható is volt, jóval takarékosabban jutottunk el Füredre, mint onnan vissza Budapestre. Ennek fejében több időt töltöttünk az autóban. Budapesttől az északi part fővárosáig 119 percig tartott az út, míg Balatonfüredről visszafele a jóval nagyobb forgalom ellenére is elég volt 96 perc. A két utazás között 23 perc a differencia.

Az itt leírtak nyilván nem ültethetők át egy az egyben más utakra és autókra. Iránymutatásra viszont alkalmasak. A mérésékhez megtett 144 kilométeres úton 23 percet nyertünk durván 500 forintért. Ez nagyon sovány vigasznak tűnhet a 80-100 kilométer/órás poroszkálás és a hosszabb menetidő fejében, de az ötszáz forintos megtakarítás 20 százaléknyi különbséget jelent a két út költsége között.

Az útiköltségek eltérése azonban nagyságrendekkel nagyobb lehet, ha az embert leradarozzák. Saját tapasztalatunk szerint ritka az országúti sebességmérés, de ha az ember beleszalad egy traffipaxba, akkor több ezer forinttal ugrik meg az útiköltség, az esetleges jogosítványbevonás káráról és visszaszerzésének költségeiről jobb nem is beszélni. A visszafogott tempó jutalma volt továbbá az a kényelem és nyugalom, hogy nem kellett állandóan a sebességmérő autók vagy állványok után kutatni.