Kétajtós Opel Omega 1

Kétajtós Opel Omega

A Holden Monaro alapjául szolgáló Commodore az Opel Omega/Cadillac Catera alapjára épül, ám azoktól lényegesen eltér. Egyetlen lemeze sem azonos velük, és a belső kialakításakor is teljesen más elvet követtek Ausztráliában. A tengelytávja és szélessége is nagyobb, mint az európai vagy amerikai megfelelőjének.

A limuzinhoz képest a tető 40 milliméterrel lett rövidebb, a szélvédő két fokkal jobban dől, a maradék két ajtót 15 centivel meghosszabbították. A hátsó rész pedig sokkal dinamikusabban lejt, így a csomagtér is rövidült 99 milliméterrel. A változások ellenére a tervezők szerint a hátsó üléssor épp oly kényelmes, mint a négyajtós limuzinban, bár hivatalosan a Holden Monaro 2+2 személyes kupé.

Két motorral rendelhető a Holden Monaro, egy V6-ossal és egy V8-assal. A nagyobbik erőforrás 5,7 literes 306 lóerős, a hathengeres 3,8 literes és 233 lóerőt teljesít.

Mike Simcoe, a Holden egyik tervező mérnöke a Holden Commodore VT 1997-es bemutatása után, látva a limuzin sikerét, fejébe vette egy kétajtós kupé megvalósítását is, amit azonnal papírra is vetett. Akkor a kupé sorozatgyártására még nemigen mutatkozott lehetőség. Felér egy győzelemmel, hogy most már a szériaérett változatot is be tudták mutatni, hiszen a Holden több mint húsz éve mutatott be utoljára koncepcióautót.

Simcoe teljesen titokban készítette el az autó 1:1-es méretarányú, agyagból készített mását. A kész agyagautót csak a Holden ügyvezetője, Peter Hanenberger látta, és így vele együtt készítette el Simcoe a prototípust is. Az autó születésekor végig az lebegett mindkettőjük szeme előtt, hogy szériagyártású autó legyen a Holden Monaro, ne pedig tanulmányautó. A prototípus alig néhány héttel az 1998-as Sydney-i Motorshow előtt készült el, a végleges autóra pedig újabb 22 hónapot kellett várni, hogy bemutatkozzon a 2001-es Ausztráliai Autókiállításon.