Az ExxonMobil története

A szétválás és az egyesülés közötti időszakban viszont javarészt egymástól különálló utakat járt az egymással versengő Exxon és a Mobil. Mindkét cég rányomta bélyegét az energiaiparra, és a világtörténelem egy dinamikus korszakára.

A petróleumtól a motorbenzinig

Mind a Mobil, mind az Exxon gyökerei a 19. századig vezetnek vissza, amikor az amerikai ipar több szektorában is – például az acélipar, a bankszektor, a vasút terén – robbanásszerű fejlődés ment végbe. A nemzet fiatal olajipara felvette az iramot, és lépést tudott tartani a petróleum, a kenőolajok és a zsírok iránt fokozódó igénnyel is.

John D. Rockefeller ebben az időszakban számos érdekeltséget szerzett olajipari vállalatokban, és1882-ben a Standard Oil Trust alá szervezte őket. Ugyanebben az évben két feldolgozó és marketing szervezet olvadt össze.

Egyikük a New Jersey-i székhelyű Standard Oil Co., másikuk a New York-i Standard Oil Co. volt, ismertebb nevükön a “Jersey Standard” és a “Socony”. Ezen cégek tekinthetők az Exxon illetve a Mobil fő elődeinek.

Mindkét vállalat számára az évszázad hátralévő része az amerikai partokon túli terjeszkedés jegyében telt. A hatalmas “petróleum klipperekkel” lehetőség nyílt nagy mennyiségű késztermékek tengeren túli szállítására. A két cég kereskedelmi kirendeltségei és fiókjai Európa és Ázsia szerte gombamód szaporodtak.

1911-ben az amerikai Legfelsőbb Bíróság elrendelte a Standard Oil Trust feldarabolását, aminek következtében 34 vállalat jött létre, amelyek között a Jersey Standard és a Socony is megtalálható volt. Ugyanebben az évben a nemzet petróleumtermelését első alkalommal múlta felül egy eddig elhanyagolt melléktermék – a motorbenzin – kibocsátása. A növekvő gépjárműpiac végül arra inspirálta a Socony-t, hogy 1920-ban regisztráltassa a Mobiloil termékvédjegyet.

Béke és háború

A Standard Oil feldarabolása után mind a Jersey Standard, mind a Socony szembe kellett hogy nézzen az egyre erősödő versennyel, és a rendelkezésükre álló erőforrások mennyiségének csökkenésével. Egyik cég sem alkotott integrált egészet. Az elkövetkező két évtized folyamán a két vállalat minden erejével részegységeinek kiépítésén dolgozott, a kitermeléstől, csővezetékektől egészen a finomításig és a kutatásig. Eközben az Egyesült Államokban és külföldön terjeszkedtek.

Ebben a nagy tulajdonrész szerzések és fúziók segítettek: a Jersey Standard 50 százalékos részesedést szerzett egy texasi olajkitermelőben, a Humble Oil & Refinig Co.-ban. 1931-ben a Socony összeolvadt az iparban úttörő múlttal rendelkező, 1866-ban alakult Vacuum Oil-lal, amely ugyancsak egy saját jogú, dinamikusan fejlődő, Standard Oil darab volt.

Az elosztás mindkét cég számára kérdéses maradt. Az ázsiai és csendes-óceáni régióban a Jersey Standard tartotta kezében az olajtermelést és az indonéziai finomítókat, de nem rendelkezett disztribúciós hálózattal. Ellenben a Socony-Vacuum – amely a távoli Kalifoniából szállított – birtokában volt a szükséges ázsiai kereskedelmi hálózatnak. 1933-ban a Jersey Standard és a Socony-Vacuum a térségbeli érdekeltségeiket egy 50-50 százalékos közös vállalkozás keretei között egyesítették. A Standard-Vacuum Oil Co, vagy “Stanvac” 1962-es feloszlatása előtt Kelet-Afrikától Új-Zélandig a világ 50 országában tevékenykedett.

A terjeszkedést időszakosan megállította a második világháború. Mindkét vállalat a szövetséges háborús erőfeszítéseket segítendő felsrófolta termelését. Ezt az új technológiák, mint a Jersey Standard forradalmian új oktánszám-növelő eljárása, és a Socony-Vacuum szintetikus kenőanyagai is segítették. Mindkét cégnek el kellett szenvednie háborús veszteségeket. Tankhajók és legénységeik vesztek a tengerbe, az európai és ázsiai finomítók és kiegészítő gépek, berendezések pedig megsemmisültek.

Új nevek, új kihívások

A háború utáni években az Egyesült Államokban az újjáéledő gazdasági fellendülés, Európában pedig az újjáépítési folyamat a Jersey Standardot és a Socony-Vacuumot ismét növekedési pályára állította.

Az elkövetkező évek során az ExxonMobil előd-vállalkozásai megtanulták, hogyan használhatóak fel a finomításkor keletkező melléktermékek egy sor alapvető petrolkémiai anyag és számos származék előállítására. A második világháború vége óta mindkét cég fejlett technológiai eljárásokkal, kiterjedt üzleti hálózattal és kiépített piacokkal rendelkezik a világ több mit száz országában.

A Mobil Chemical Company alapítása 1960-ban történt. Alapvető termékei akkor és ma is olefin és aromás alapanyagok, valamint etilénglikol és polietilén voltak. A társaság szintetikus alapolajat és kenőanyag-adalékokat, polipropilén csomagoló fóliát és katalizátor anyagokat gyártott.

Az Exxon Chemical Company 1965-ben vált az egész világra kiterjedő szervezetté. A társaság az iparban vezető szerepet töltött be az egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező különleges polimerek gyártásánál használatos speciális fém katalizátorok területén. Gyáregységei a világ 24 országában voltak megtalálhatóak.

A két vegyipari vállalat az ExxonMobil Chemical-ben egyesítette tevékenységét.

1955-ben a Socony-Vaccuum neve Socony Mobil Oil Co.-ra, majd 1966-ban egyszerűen Mobil Oil Corp.-ra változott. Egy évtizeddel később, az újonnan bejegyzett Mobil Corporation százszázalékos tulajdonjoggal magában foglalta a Mobil Oil-t, mint leányvállalatát.

A Jersey Standard 1972-ben Exxon Corporation-re változtatta nevét, és az Egyesült Államokban bevezette az Exxon védjegyet. A világ többi részén az Exxon és fiókvállalatai megtartották a védjegyet, és társasági nevet: az Esso-t.

A 70-es években az olajipart és a világot megrázta az arab olajembargó és az iráni forradalom híre. Mindkét esemény az olajszállítmányokban egyenetlenségeket, drasztikus áremelkedéseket, a fogyasztás visszafogását célzó erőfeszítéseket és alternatív energiaforrások kifejlesztésére tett kísérleteket hozott. Az Exxon, a Mobil és más cégek fokozták a Közel-Keleten kívüli lelőhelyeken – az Északi-tengeren, a Mexikói-öbölben, Afrikában és Ázsiában – a kitermelést és feldolgozást. A 80-as évek elejére az olajból ismét többletmennyiség állt rendelkezésre és az árak esésnek indultak.

A 20. század fennmaradó részében az Exxon és a Mobil folytatta tevékenységét a viszonylag alacsony haszonkulcsú környezetben. Az Egyesült Államok és Európa piacai az érettség szakaszába léptek. A szabályozások szigorodtak, a verseny pedig világszerte erősödött. A vállalatok folytatták az új technológiák kifejlesztését, az új marketingmódszerek bevezetését és a terjeszkedést a gyorsan növekvő, fejlődő piacok felé. A két cég egyre hatékonyabbá vált, költségeik csökkentek, részvényeik árfolyama pedig növekedett.

Az ExxonMobil ma

1998-ban az Exxon és a Mobil aláírta a végleges megállapodást, amelynek értelmében a két cég összeolvad, és ExxonMobil Corporation néven újjáalakul. “Ez a fúzió javítja esélyeinket arra, hogy a változó világban, egy olyan iparágban, amelyben egyre erősödik a verseny, sikeresek lehessünk.” – mondta Lee Raymond az Exxon és Lou Noto a Mobil vezérigazgatója. A részvényesek és a szabályozó testületek jóváhagyása után, 1999. november 30-án a két cég összeolvadt.

A cikk a Mobil Oil Hungary Kft. támogatásával és szerkesztésében jött létre.