A legendás buszgyártó korai időszakához köthető Ikarus 30-as került fel a világhálóra. Az autóbusz ugyan több helyen hiányos, de a karosszéria és az alváz lényegében épen maradt. A rozsda azonban erősen kikezdte, ami nem meglepő egy olyan járműnél, amely 1954 júniusában gördült le a gyártósorról. A 72 éves busz eredeti erőforrása – a 85 lóerős, Csepel D413 dízelmotor – sincs már meg.
Az Ikarus 30-ast eredetileg 1951-ben mutatták be, tervezője az a Schmiedt Kázmér volt, aki később az Ikarus első csuklósának, a 180-as műszaki tervezésében is részt vett. Az önhordó modellnél az Ikarus megtartotta a korábbi MÁVAG buszoknál, így például a Tr 3,5-nél alkalmazott trambusz építési elvet. Sőt, az 1,52 mm-es profilokból gyártott vázszerkezet konstrukciója azonos volt az előd, Tr 3,5-ösével, de számos változtatásnak köszönhetően alaposan megnőtt a jármű befogadóképessége.
Az Ikarus 30-as városi és elővárosi kivitelben is készült. Előbbi 19+1 ülőhellyel és 20 állóhellyel, utóbbi pedig 30+1 ülőhellyel készült. Az autóbusz 2300 mm-es szélessége ugyanakkor csak a 2+1-es üléssor kialakítását tette lehetővé. Emiatt az utastér szűkösebbnek hatott az elődjéhez képest. Még akkor is, ha egyébként a városi változatokat gyakran két pneumatikus, távműködtetésű, kétszárnyú ajtóval szerelték.
A szűkösnek ható utastér ellensúlyozására az oldalsó ablaksorok fölé, hosszában ívelt ablakokat építettek be, amelyek világosabbá tették ez utasteret. Mindez a korabeli elképzelések szerint az utasok komfortérzetére is kedvező hatással volt. A “panoráma üveges” megoldás hátrányos oldala viszont az volt, hogy az utastér nyáron gyorsan felmelegedett, ezért úgy lehetet benne izzadni, mint a “nejlon” ingekben. A köznyelv ezért egy időben szimplán “nejlonbusznak” becézte az Ikarus 30-ast.
Ebben a galériánkban számos kép csodálható meg az Ikarus önhordó autóbuszáról:
Az autóbuszban nem volt hiány az “innovatív” megoldásokból sem. A Csepel-motor például kihúzható volt a jármű orrából a javítási és szervizelési munkálatok idejére. Az erőforrás rezonanciáját pedig gumikerettel kísérelték meg csillapítani.
A 30-as modell 1951-ben a Genfi Autószalonon és a Prágai Nemzetközi Vásáron is bemutatkozott. A precíz tervezési munkálatoknak köszönhetően a prototípusok elkészültét követően szinte azonnal megindulhatott a modell sorozatgyártása. A gyártási volumen már a második évben meghaladta az Ikarusnál a korábban készített összes autóbusz darabszámát.
1951-57 között 3175 darab készült ebből a modellből és csak legyártott mennyiség egyharmadát értékesítették idehaza, a többi exportra került. Nemcsak a környező országokban vásároltak ebből a típusból, hanem Kína is előszeretettel vette. A fáma szerint ott 40-50 évig is használták ezt a típust.
A nemrég előkerült Ikarus 30-ast kétmillió forintért árulják eszerint a hirdetés szerint.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
