52 éves Ikarus került fel a hasznaltauto.hu weboldalra. A 663-as típusú midibusz igazi ritkaságnak számít, hiszen a 200-as család egy korai mellékhajtása, amelyet a legendás gyártó a Steyr céggel közösen fejlesztett ki.
Az, hogy megszületett, annak is köszönhető, hogy a vasfüggöny két oldalán működő cég korábban már együttműködött a Steyr-alvázas Ikarus 250-esek terén. Az első prototípust 1971 elején állították ki Genfben az Ikarus 250-es és a 190-es modell mellett. Mit írt a korabeli sajtó a 663-asról? Mindezt az Arcanum Újságok révén idézzük fel.
„Egyik oldalról először az Ikarus-Steyr kooperációban készült 7 méteres sárga autóbuszt lehet megpillantani. Ennek külön érdekessége, hogy 150 lóerős motorja alkalmassá teszi a meredek hegyi utakra, amelyeken nagy előnyt jelent a busz jó fordulékonysága is” – fogalmazta meg gondolait Dr. Patrubány Istvánné, a Mogürt Reklámosztályának vezetője az Autó-Motor cikkében.
Nemzetközi turné
Genfből visszatérve a kis Steyr-Ikarus 663-as nem álldogálhatott sokáig a mátyásföldi gyár udvarán ugyanis 1971 február végén rögtön észak-európai bemutatókörútra indult. Áprilisban Algírban tervezték bemutatni, májusban aztán már Franciaországban, a Nizzai Nemzetközi Buszhéten is kiállították az Ikarus 190-es társaságában. A midibusz nem kis sikert hozott az Ikarusnak, mivel a technika kategóriában elnyerte a verseny ezüstserlegét. Szereplése itt még nem állt meg, ugyanis május 18-28. között a Budapesti Nemzetközi Vásárra (BNV) kilátogatók tekinthették meg a hétméteres autóbuszt.
1974-ben az Ikarus egy magasabb komfortfokozatú változatot is készített belőle. Az újdonságot a Székesfehérváron, a Középkori Romkert mellett kapták lencsevégre. „Jó hírrel, s a hírhez tartozó szép bizonyítékkal kereste fel tegnap délelőtt szerkesztőségünket Lőrincz László, az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyár fehérvári gyárának termelési főosztályvezetője. A jó hír: tegnap délelőtt elkészült a Steyr—Ikarus kooperáció legújabb terméke a 7 méteres luxus-kivitelű turistaautóbusz. Az autóbusz külsőre tetszetős, panoráma ablakos, városi forgalomban is könnyen mozgó, országúton nyolcvan kilométeres óránkénti sebességet tartani tudó, kifejezetten szép termék az új busz” – adta hírül a Fehér Megyei Hírlap, 1973. március 14-i száma. A sajtóorgánum szerint a fehérvári bemutató hatalmas közönségsikert hozott.
Az egészen pontosan 7345 mm hosszú, 2300 mm széles és 2980 mm magas autóbuszban Steyr WD 610B típusú, 132 lóerős (97 kW) dízelmotor dolgozott, amelyet álló elrendezésben a farban építettek be. Gyári adatok szerint a 97 km/órás végsebesség sem volt lehetetlen az autóbusszal, amely egyébként laprugózással készült. Lőrincz László a lapnak azt is kifejtette, hogy 1974-ben 18 darabot terveztek legyártani elsősorban külföldi megrendelésre és ez nem befolyásolta a magyar gyártót a hazai igények kielégítésében. „Az új busszal gyakorlatilag új piaci lehetőségek is felszínre kerülnek. A 200-as típuscsalád jól ismert már Európában és Közel-Keleten, remélhető, hogy az új kisbuszok is kedvező fogadtatásra találnak” – adott hangot bizakodásának a Fehér Megyei Hírlap a bemutató kapcsán.
Váratlan akadályok
A 663-as sikerét beárnyékolta, hogy az osztrák posta és a vasút inkább a Sauer márkájú autóbuszokat kívánt vásárolni. A két ország közötti kooperáció érdekében magas szintű államközi találkozókat is tartottak. Később aztán a vámeljárások terén gördítettek nehézségeket az Ikarus-Steyr együttműködés elé, ugyanis bár a közös kooperációban készülő buszok 50-50 százalékban magyar, illetve osztrák hozzáadott értéket képviseltek, ahhoz, hogy egy termék élvezhesse a GATT (ma WTO), illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) által biztosított vámkedvezményeket, ahhoz teljes mértékben „osztráknak” kellett lennie.
Megadták a módját a kis autóbusz kifotózásának.
A Styer-Ikarus buszok végszerelése ugyanakkor Magyarországon történt, ezért ezekkel a buszokkal nem volt lehetőség az osztrák származási igazolvány elnyerésére. 1976-ban végül mélypontra esett a két cég közötti együttműködés. Sokan emiatt az EFTA szabályait tették felelőssé, aminek Ausztria is a tagja volt. Az EFTA 80 százalékos vámelőnyhöz juttatta azon észak- és nyugat-európai országokat, amelyek az EFTA-övezetbe tartoztak. Bár még egy osztrák-magyar államközi bizottság megkísérelte a feltételek újratárgyalását, az Ikarus és a Steyr közötti kooperáció lényegében megszakadt.
Az Ikarus 663-asból 1971 és 1976 között mindössze 37 darabot értékesítettek, ebből két példány idehaza talált gazdára. A távolsági közlekedésre szánt változatokat SIR (Steyr-Ikarus-Reisebus), a városi-elővárosiakat pedig SIL (Steyr-Ikarus-Liniebus) néven emlegették. A két cég az osztrák ÖMV részére is gyártott ilyen autóbuszokat, ezek érdekessége, hogy az utasajtót a két tengely közé építették be. A 663-as hosszabb változatából a 10,5 méter hosszú Postabuszból néhány példányt értékesítettek Ausztriában. Ezt a típust Steyr SL 10-ként jelölték.
A most eladásra kínált példány ár nélkül várja az érdeklődőket Tatán. A hirdetést ezen a linken lehet megtekinteni.
