1896-ban, éppen 125 évvel ezelőtt mutatta be első belső égésű motorral szerelt áruszállítóját a Rheinische Gasmotorenfabrik Benz & Cie. A cég, amely a Mercedes-Benz elődjének is tekinthető, gyakorlatilag ebben az időben forradalmasította az áruszállítást, hiszen az sokáig csak lovasszekérrel volt megvalósítható. Az “újdonság” többféle innovációt is felvonultatott, ami rendkívül gyorsan vonzóvá tette a járművet. 

Ezek közé tartozott, hogy 2,9 literes, egyhengeres benzinmotorját a raktér padlója alatt helyezték el. Az egység alig 5 lóerős (3,7 kW) teljesítménnyel rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy maximális terhelés esetén 15 km/órás sebességgel közlekedjen. Ez elsőre nem hangzik soknak, de a lovakhoz képest hatalmas mobilitást jelentett, hiszen ha fel volt tankolva, akkor csak rá kellett ülni és már lehetett is vele menni áruért. (Éjszakai közlekedés esetére még lámpa is volt rajta). Sőt, akár 10 százalékos emelkedőn is képes volt felkapaszkodni a jármű a fakerekeivel, amelyeken vékony tömörgumi réteg is volt. Mindez nem tenkinthető komoly lengéscsillapításnak, így a sofőr továbbra is megérezte az utak egyenetlenségeit, főleg, hogy lényegében a mellső tengelyen kellett ülnie. 

De mit számít ez akkor, amikor abban az időben sok, akár 300 kilogrammnyi árut is el lehetett vinni zárt térben akkor és oda, ahová a megrendelő kívánta? A 3,2 méter hosszú áruszállító korabeli típuslapja nem volt túlbonyolítva, mindössze egy oldalból állt. És a méretek mellett még egy fontos adat szerepelt rajta, ez pedig nem volt más, mint az ára.

125 évvel ezelőtt 4500 márkát kért el érte a mannenheimi cég. Az összeg egyharmadát előre kellett kifizetni készpénzben a megrendeléskor, míg az utolsó részletet az áruszállító átvételekor kellett letenni az asztalra. A modell első vásárlója nem egy német cég, hanem a párizsi “Grands Magasins Du Bon Marché” üzlethálózat volt, amely büszkén mutogatta abban az időben saját szerzeményét. Nem csoda, hiszen ekkortájt még a buszokat is lovak vonatták.